Forrás: NOL

Paul Newman – kocsikról, szerepekről, üzletről és családról

Návai Anikó, 2005. május 28. 00:00

Kép: Návai Anikó Ha Marlon Brando élne, hiába bökné oldalba, hogy nyugodtan tagadjon le egy húszast. Paul Newman peckesen kihúzza magát, és közli, hogy januárban múlt nyolcvan. Ugyanolyan tengerkéket hunyorog, férfiasat lép és sármosat köszön, amilyet Butch Cassidy korában. Csak egy csöppet önironikusabban tolja az orra hegyére a szemüvegét, ahogy ránctalan kézfejéből tölcsért csinál, hogy hangosabban kéri a kérdést.

– Édesanyja révén félig magyar, ezért az óhaza gratulációját is szeretném közvetíteni kerek születésnapja alkalmából.

– Nemcsak magyar vér csorog az ereimben, hanem német, zsidó és katolikus vér is. Az anyám kikeresztelkedett, mikor kicsi voltam. Semelyik kulturális örökségemmel se tudok mit kezdeni.

– Talán éppen ez a hosszú élet egyik titka.

– Hogy mi az élet titka, 75 körül kezdtem el kiokumlálni. Addig csak kamaszodtam. És nehogy azt higgye, hogy ez túlzás. Csak hát mi van azokkal, akik még a hetvenet se érik meg?

– De annyi hiúság csak van magában, hogy nem tapsikol az öregedéstől?

– Hát, mikor azt hallom, hogy ez a vén kecske… De fütyülök rá. A nyolcvan különben is csak egy szám. Egy jottányit se lettem óvatosabb. Eszem, iszom, élek, ahogy jólesik. Fizikailag meg végképp nem vigyázok magamra.

– És még ma is bemászik a kocsi alá, ha kimegy a kuplung?

– Főiskolás koromban másztam eleget, amikor nyitottam egy kis mosodát, hogy legyen miből megvenni meg eltartani a Fordomat. Jó kis verda volt, csak folyton elszállt a gyújtása. Most már csak azért nem koszolom össze magam, mert akad, aki bemásszon helyettem, nekem meg annyi dolgom van, hogy csak na.

– Pedig pár hónapja felröppent, hogy végleg abbahagyja az autóversenyzést, a filmezést meg a „Newman”s Best” salátadresszing-bizniszt.

– Pár hónapja?! „72 óta csak ezt hallom! De amilyen az üzlet meg az élet, nem én irányítom őket, ők irányítanak engem. A salátadresszing-vállalkozásból több pénz jön be, mint az összes filmemből együttvéve. A gyógyíthatatlan gyerekeknek meg nem győzzük nyitni a táborokat. Kicsiben kezdtük otthon, Connecticutban, aztán sorra jött vagy öt, szerte Amerikában meg Afrikában. Most meg már Dél-Afrikában is van egy, Izraelben is építkezünk, meg Jordániában is. És akkor Angliáról, Írországról meg Franciaországról még nem is beszéltem. Nyugdíj? Ugyan…

– Pedig öt Arany Glóbusszal, két Oscarral, az összes lehetséges kritikusi díjjal, sikeres üzleti vállalkozások tömkelegével, trófeákkal a gyorsasági futamokról – nem lenne itt az ideje azon törnie a fejét, hogy kicsoda is tulajdonképpen Paul Newman?

– Ezt hogy érti?

– Úgy, hogy William Goldman, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök irója váltig állítja: ha Paul Newman belegondolna, rájönne, hogy nem is létezik.

– Tudja, mit? Nincs kizárva. Van nekem egy öreg bútordarabom, az én drága sminkesem. Ő szokta mondani, hogy úgy riszálom magam, mint a feketék. És igaza van. „63-ban szoktam rá, mikor a Hudot játszottam. „56-ig azt se tudtam, hogyan kell káromkodni. Rocky Graziano tanított meg rá. Ha úgy jön, még ma is odaköpök egy jóízűt a járdára. Úgyhogy tényleg nem tudom megmondani, hol kezdődik Paul Newman, és hol végződik a szerepeimből rám ragadt sok-sok manír.

– Ha így van is, tagadhatatlan, hogy önhöz hasonló kaliberű színész ma csak elvétve létezik. Ezt mivel magyarázza?

– Nem vagyok filmtörténész, csak gyanúim vannak. Szerintem a televízió az egyik legnagyobb ludas, mert – tisztelet a kivételnek – hihetetlenül alacsony színvonalú műsorok özönével teljesen kilúgozta az élményvilágunkat. Ahol a minőség nem fontos, ott az se fontos, milyenek a színészek. Ha a közönségnek majd megint gusztusa támad egy kis szellemi csemegére, újból előkerülnek a jó színészek. Merthogy dögivel vannak.

– Ön viszont nem panaszkodhat. Mint bemutatás előtt álló filmje – Empire Falls, HBO – tanúsítja, a tévé is foglalkoztatja. Volt egyáltalán olyan idő az életében, amikor nem csörgött folyton a telefonja?

– Soha. Egy évet sikerült befejeznem a Yale Egyetemen, aztán irány New York, és öt hónapon belül a Broadwayn játszottam. Másfél évig nem tudták levenni az előadást, a darab még Pulitzer-díjat is kapott. És ahogy lenni szokott, jött Hollywood, és valami isteni csoda folytán nem vágtak ki az első filmem, a Silver Chalice után. Pedig egy film se hasalt akkorát az ötvenes években.

– Nem lett tőle depressziós?

– Hál”istennek, nem vagyok az a fajta. Csak a politika tud elkeseríteni. Különösen ez a mostani belpolitikai helyzet. Hogy majd ez meg az lesz a nyugdíjjal 15-20 év múlva. Hol van az még? Porhintés az egész, csak azért csinálják, hogy eltereljék a figyelmet az igazán fontos dolgokról, a gazdaságról, a dollárról, a kereskedelmi deficitről meg az energiagazdálkodásról. Egy olyan országban, ahol az emberek legfőbb gondja, hogy összevarrassák a gyomrukat, mert másképp nem tudnak lefogyni. Tudja, hogy manapság ez Amerikában a legdivatosabb plasztikai műtét?

– Ne legyen így felháborodva. Aki egész életében sportolt, mint ön, azt sose fenyegette a hízás. Mit szeret jobban, a filmet vagy az autóversenyzést?

– Ha én vagyok nyerésben egy 700 lóerős bébivel a kezem alatt, úgy meglódul az adrenalinom, hogy még! Ez ugyanis egzakt dolog. A színpadon meg a filmen még véletlenül sem éreztem ilyet soha, mert a színészt nem lehet patikamérlegen méricskélni, hogy jobb vagy rosszabb, mint a másik. Van egy jól-rosszul megírt figura, a rendező vagy segít, vagy képtelen rá, tehát nem derül ki, hogy kinek az érdeme, amit a néző lát. Pont azért szerettem bele az autóversenyzésbe, mert ott legalább nem lehet szépítgetni a teljesitményt.

– De aki egy színésznővel – Joanne Woodward – éli le az életét, annak azért otthon is, a közös munkában is jut az őszinte tükörből.

– Rendeztem Joanne-t eleget ahhoz, hogy összeszokjunk, és ennek egyetlen titka van. A lehető legrosszabb tippeket szoktuk adni egymásnak. Joanne mond valamit, erre én homlokegyenest az ellenkezőjét teszem, aztán az égbe dicsérem, mert pocsék ötlete nélkül sohasem jutott volna eszembe a jó megoldás.

– Két év múlva lesz az aranylakodalma, egészséges, aktív. Maradt egyáltalán olyan vágya, álma, ami nem valósult meg?

– Jókor, jó helyen születtem, és mindig mertem kockáztatni, ami – gyanítom – legalább annyira genetikus adottság, mint amennyire a siker és a sikertelenség, a kreativitás és a racionális hajlam. Nincsenek semmiből jött világsikerű emberek, csak intellektuálisan és fizikailag megfelelő adottságú emberek vannak, akik tudják, hogyan kell élni ezekkel a képességeikkel. Én csak abból az egy szempontból vagyok hihetetlenül mázlista,hogy Amerikában születtem, és nem másutt.

– Meghatóan szerény, de azért Paul Newman is tett valamit azért, hogy a huszadik század egyik kimagasló művésze legyen, pedig a szexszimbóluma is maradhatott volna.

– Viccel? Hájjal kenegeti a májamat!

– Mondja nyugodtan jelen időben. Csak árulja el azt is, hogy csinálja.

– Úgy, hogy ma már egy kicsit óvatosabb vagyok. Napi két karton sörrel is beérem.

New York, 2005. május

Paul Leonard Newman

(1925. január 26.) az Ohio állambeli Shakes Heightsben született. Apja Arthur Newman, sportszerkereskedő, anyja (Theresa) magyar származású. A család szerette volna, ha tovább viszi apja üzletét, de Newman másfelé indul. Még el sem végzi a színművészetit, karrierje máris felível. Pályája elején Marlon Brando imitátorának, majd James Dean utódának titulálták. Művészi teljesítményét az ötvenes években Tennessee Williams-drámák (Macska a forró tetőn, Hosszú, forró nyár, Az ifjúság édes madara) filmváltozatában nyújtott alakításaival alapozta meg, és a hatvanas években acélozta tovább a Hud, a Hustler és a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című filmekkel. Kilenc Oscar-jelöléséből összesen egyet sikerült díjra váltania (A pénz színe – 1986), miután egy évvel korábban életmű-Oscarral jutalmazták. 1993-ban az Amerikai Filmakadémia a Jean Hersholt humanitáriusdíjjal tüntette ki azért, mert a nevével és arcmásával forgalmazott salátadresszing bevételéből 80 millió dollárt adományozott jótékony célokra. Két házasságából öt lánya és egy fia született. Felesége, Joanne Woodward, színésznő. Newman a mai napig aktív autóversenyző.