Forrás: NOL

Hovanyecz László, 2005. május 26. 00:00

Új Mandátum Könyvkiadó, 276 oldal, 2480 forint Ha az ember elolvassa az Új Mandátum Könyvkiadó ókortörténeti könyvsorozata, a Kréné – némi szünet után – most gyorsan megjelentetett három kötetét, könnyen előfordulhat, hogy eltűnődik, hol rontotta el az életét, és miért is nem lett bibliakutató.

Karasszon István Az Ószövetség varázsa, a Fröhlich Ida szerkesztésében megjelent Az utókor hatalma és Kőszeghy Miklós Salamon, avagy a történet vége című könyve egyaránt lenyűgözően izgalmas munka. Az olvasónak magának is kedve volna ilyet írni. No jó, legyünk szerények: legalábbis valami ilyesmivel foglalkozni. Mert mit is csinál a bibliakutató? Miután megtanul néhány élő és holt nyelvet, előveszi az Írást, elkezdi böngészgetni, nagy figyelemmel tanulmányozni, és próbálja kitalálni, mi nem stimmel benne. Persze ez így nagyon profán. Fogalmazzunk inkább úgy: igyekszik rájönni, mi is lehet egy-egy bibliai történet, jelenség, esetleg egyetlen megjegyzés mögött. Szóval olyasfajta munka ez, amilyet kvalifikáltabb mesterdetektívek végeznek, ám eredménye nyomán senkit nem büntetnek meg, csak ókori turpisságokra jövünk rá. Olyasmire például, hogy nagyon szentnek vélt – stílszerűbben szólva: szakrális – ügyek körül bizony meglehetősen sötét dolgok torlódnak. Itt van, mondjuk, a nagy Salamon király hatalmas karrierje. Kőszeghy Miklós könyve elején figyelmeztet rá, hogy bizony már az uralkodó születésének körülményei is igen zűrzavarosak, hiszen egy olyan kapcsolat gyümölcse ő, amelyben apját, Dávid királyt és anyját, Betsabét egyaránt bűnösnek mutatja az Ótestamentum. A király elcsábítja tisztjének, Uriásnak a feleségét. A hölgy maga is meglehetős ledérségről tesz tanúságot, hiszen Dávidnak alkalma van őt meztelenül látnia. A csábítást azzal tetézi a király, hogy megöleti a megcsalt férjet. Salamon csak ezután fogan meg, ám amint Kőszeghy írja: „mindenképpen magán viselte Dávid és Betsabe törvénytelen viszonyának minden terhét”. Bármilyen fontosak is azonban ezek a részletek, más a lényeg Salamon ótestamentumi történetében. Az, amint az Kőszeghy ezt megelőző, Dávid királyról és mostani, Salamonról szóló könyvéből kiderül, hogy „kétgenerációnyi idő adatott a betlehemi pásztorfiúnak és bíborban született fiának a történelem színpadán. A birodalom tartományai függetlenedtek, a végén pedig Dávid nagy műve, a Júda és Izrael közti perszonálunió is elporladt Salamon fia, Roboám kezén… Igaz, élni nemcsak birodalomként lehet, bár az ókor történetének egyik alapvető jellegzetessége a birodalmiság mint mindenki által követendőnek tartott modell. A kis államok sosem valamiféle elvi megfontolásból maradtak kicsik, hanem azért, mert a körülmények miatt nem válhattak nagy birodalommá.”

– 177 oldal, 2280 forint

Amint látjuk, Kőszeghy az Ótestamentumot elemzi, de igen modern politikai, politológiai konzekvenciákhoz jut el. Ezek fényében talán jobban megértjük korunkat, és nem is sokalljuk annyira a huszadik századi rendszerváltozásokat. Ámde mielőtt a hamis aktualizálás hibájába esnénk, idézzük Karasszon Istvánt, aki Kálvinra hivatkozva írja, hogy „a Biblia és nem a Biblia ilyen vagy olyan magyarázata a mérce. A magyarázat ugyan szükséges, sőt elengedhetetlen, valójában nincs bibliaolvasás a Biblia magyarázata nélkül, a magyarázat azonban nem tarthat igényt arra, hogy a hit mércéje legyen: egyedül a Biblia a mérce.”

– 139 oldal, 1980 forint

Nos, a Kréné-sorozat új könyvei egyebeken túl éppen azért kitűnőek, mert íróik számára is a Biblia a mérce. Ahogyan az volt Thomas Mann számára is, amikor a József és testvéreit írta.