Forrás: Demokrata

Kuncze Gábor

elnök, SZDSZ

(helyesbítés, súlyosbítás és pótlevél)

Tisztelt Elnök Úr!

A múlt héten írt levelem így végződött:

„Nyilván merő véletlen, de megfigyeltem, hogy önök disznóságaikat rendszeresen a munkahét utolsó napján vagy ünnep előtt követik el, arra számítva, hogy a jobboldal a hét végén alszik, vagy ünnepen nem akarja önöket visszatámadni, és mire ismét munkanap lesz, addig a jobboldal rövid memóriájában az eget verő botrány már amúgy is elhalványul. Legalább valamiben igazuk is lehet. De remélem, most az ön k… anyázása kivétel lesz.”

Mint kiderült, a lapok erről szóló híradásainak dátuma alapján tévesen gondoltam, hogy szappannal még ki nem mosott szájából mindez a hét végén esett ki, szánt szándékkal. Mint kiderült, a hét elején, vagyis vélhetőleg nem tudatosan, hanem természetéből fakadóan csakúgy kiböffent magából. Ami azt jelenti, hogy a jobboldalnak még több ideje lett volna önt emiatt felkérni: örökre távozzon a parlamentből. De nem tette. Önnek szerencséje van, mert ilyen szelíd ellenzékkel még egy országban nem találkozik. Miközben balliberális médiájuk épp ennek az ellenkezőjét igyekszik elhitetni fogyasztóival.

Hogy bizonyítékkal szolgáljak arra, hogy nem csak én látom így, idézem önnek a Magyar Nemezt múlt csütörtöki vezércikkét, amelyben a lap helyettes főszerkesztője, D. Horváth Gábor ezt írja a Nemzetbiztonsági Hivatalnak a Kulcsár-féle lehallgatási iratai megsemmisítéséről: „Magyarország a szociálliberális kormány hároméves vezetése alatt súlyos gazdasági válságba süllyedt, ami mellett most egy igencsak kockázatos politikai krízis is körvonalazódni látszik. Tavaly május elseje óta európai uniós tagországként tudomásul kell venni mindenkinek, hogy ami hazánkban történik, az nem egyszerűen magyar belpolitika, hanem európai belügy. A magyar kormányt is elérte a korrupciós botrány, amelynek tisztázását most újabb titkosszolgálati eszköz bevetésével próbálja sikeresen eltussolni a hatalom, várhatóan óriási visszhangot váltva ki az unióban. És akkor kiderül, hogy a Gyurcsány-kormány nem csak nekünk, magyaroknak vállalhatatlan”.

Világos, logikus gondolatmenet, amelyet nyilván a lap – mint ahogy e hetilap – gyakorlatilag minden olvasója oszt. Igen ám, de ahhoz, hogy ez „óriási visszhangot” váltson ki az unióban, két dolog szükséges.

1. Nemzetközi sajtótájékoztatót kellene tartani, ugyanis az unióba a híreket nem a magyar nyelvű sajtó közvetíti. Pontosabban kellett volna 2-3 nappal az ügy után.

2. Megbeszélést kellene tartani a Fidesz itteni, néppárti parlamenti képviselőivel, hogy ezt az európai méretű botrányt minden fórumon tegyék ismerté.

E sorok írásakor az ügy kirobbanása óta több mint egy hét telt el. Se az egyiknek, se a másiknak nem látom a nyomát. Vagyis – minden várakozás ellenére – ennek a kapitális disznóságnak se lesz semmiféle nemzetközi, illetőleg uniós visszhangja.

De hogy még biztosabb legyek vélt igazamban, a Nemzetközi Újságíró-szövetségnek a globális terrorizmus ellen folyó háború ürügyén a sajtóra nehezedő mind nagyobb nyomás és a legutóbbi hatvan évben elért demokratikus vívmányok letörésére irányuló, világszerte tapasztalható és erősödő kormányzati nyomás miatti tiltakozásként tartott brüsszeli sajtótájékoztatóján megkérdeztem mellettem ülő két kollégámat, a kínai Hszinua hírügynökség és a portugál Las Notícias napilap újságíróját: vajon ha a belga kormány számára kínos dokumentumokat daráltatna le, és az itteni ellenzék sajtókonferenciára hívná őket, elmennének-e? Mindketten nyomatékosan igennel feleltek és megkérdezték, hogy miért teszem fel a kérdést. Amikor elmondtam nekik az ügyet, nem akartak hinni a fülüknek és csodálkoztak, hogy erről nem hallottak.

Az idézett vezércikk utáni napon, pénteken, a Magyar Nemzet 3. oldalán ugyanakkor ez a cím ütötte meg a szemem: Vitanap: gesztust tett a Fidesz. Ez arról szól, hogy a Fidesz visszavonta a „Mit teljesített három év alatt a dumakormány?” vitainvitáló címét. Idézek a cikkből: „Deutsch Tamás (Fidesz), az Országgyűlés alelnöke ezt azzal indokolta: gesztust akartak tenni, jó példával akartak elől járni más hasonló interpellációk elnevezésével kapcsolatban, amelyek esetenként durva, becsületsértő kifejezéseket is tartalmaznak”.

Lehet, Elnök úr, hogy az önök ellenzékének következő gesztusa abból áll majd, hogy saját maga darálja le a koalícióra terhelő dokumentumokat. Szintén azért, hogy jó példával járjon elő. És persze azért, hogy fel ne zaklassa az ingadozó szavazókat. Ezzel a taktikával is egyedül állnak a demokratikus világban.

Hogy mindennek milyen eredménye van a jobboldalon, elárulom önnek egy friss példával.

Egy – már sajnos fiatalon – súlyosan beteg, igen jó barátom azt mondta nekem még tavaly: ha térden csúszik, akkor is elmegy szavazni. Sütött belőle a lelkesedés. A gazdatüntetések után (ekkor volt egyébként az, amikor az ellenzék részéről máig büntetlen, egyébiránt azóta leváltott Németh Imre volt mezőgazdasági miniszterük „csöpögő nyálú, hatalomsóvár emberek akciójáról” beszélt, nem a spekulatív tőkebefektetőket, hanem a magyar gazdákat értve alatta) felhívott és azt mondta: 2006 tavaszán otthon marad. Nyilvánvalóan a Fideszben azt gondolják, a fiatalemberben van a hiba és bennem, aki meghúzza a vészharangot azért, mert a 2006-os választás elcsúszhat a Sopronban már tapasztalt, kézzelfoghatóan passzívvá váló jobboldali szavazók alacsony részvételén.

De ön, pártja vezetőivel és az MSZP-vel együtt pontosan tudja, hogy ha az önök ellenzéke nem gesztusokat tenne, hanem nyugat-európai ellenzékként viselkedne, nem ilyen kicsi lenne a különbség az önök borzalmas, Magyarországot talán újabb évtizedekkel visszavető kormányának és az ellenzéknek népszerűsége között.

Budapesti Turisztikai

Szolgáltató Kht.

Tisztelt Cím!

Azoknak, akik honlapjukra látogatnak (budapestinfo.hu) és rákattintanak az angol zászlóra, angolul olvashatják el információikat. Az ott található internetes kapcsolatok gombjára kattintva pedig elérhetik az SZDSZ-es Demszky Gábor főpolgármester hivatalát a következő felirat alatt: „Lord Major”s Office”. Vagyis:

1. Önöktől tudtam meg, hogy a volt brit miniszterelnököt lorddá fogadták.

2. Ha a londoni „Lord Mayor” mintájára kívánták Demszky hivatalát megtisztelni, azt két okból is helytelenül tették. Egyrészt azért, mert Demszky nem angol (ezért a pénzért „Lord Provost”-ot is írhattak volna, mert Demszky nem is skót, miközben a nagyobb skót városok polgármesterének ez a neve), másrészt azért, mert – tudomásom szerint – eddig egyetlenegy SZDSZ-est, netán sokuk ötvenes évekbeli tevékenységéről ismert szüleit sem tüntették ki lordsággal.

3. Ha New-York főpolgármestere megelégszik a „mayor” kifejezéssel, talán Demszky úr sem vette volna sértésnek, ha őt is ezzel illetik. Nyalni csak lassan és szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes, mondaná egy modortalan ember, ha Lord József Attilának képzelné magát.

4. De rossz példával járnak elöl: egy bizonyos Wendler Tamás úr által bemutatott „Merlin Communications” (Magyarországon nekem minden, ami Merlin nevet kap, eleve ellenszenves) honlapjának angol nyelvű változata a Boros-Bochkor urakról készült zárófotó fölött mintegy egy hüvelyknyi távolságra szintén Demszky úrról, mint Lord Major-ről ír. Őt (a lordot) Matolcsy úr társaságában láthatjuk egy felvételen. Matolcsy urat viszont sem Alkirálynak, sem Thatchernek nem nevezik, ami diszkriminatív. Hiszen, mint említettem, Demszky úr még nem lord, és mind ez idáig nem keresztelte át magát Major-re. Persze „a jövőt nem sejthetem”, idézhetem az ötvenes években netán éppen az éles fülű SZDSZ-es szülők által betiltott dal szövegét. (Fiatalabb olvasóknak: a dalt azért tiltották be, mert a szocializmusban a jövőt „tudni” illett: az ugyanis a kommunizmus volt. Hogy ebből Merlin Communications lett, a dal igazát bizonyítja. Az SZDSZ-es szülők már akkor is tudták, hogy az igazságot el kell nyomni.)

Benkő Levente

UFI szerkesztősége

Kedves Benkő Levente!

Valaki most küldte el az UFI áprilisi számában írt cikkét, amely a kormány lovagkeresztjével szintén kitüntetett Avar Jánosról, pontosabban annak „szakmai” teljesítményéről szól.

Mint közismert, Avar a balliberális média Amerika-szakértője is, nyilván pártállami washingtoni tudósítói múltja miatt.

Bob Woodwardnak, a Washington Post sztárújságírójának az iraki háborúról írt könyve, mint írja, Avar János „tolmácsolásában” jutott el a hazai olvasóhoz, lektorálás nélkül.

Cikkéből idézek egy kicsit: „A könyv hemzseg az angol szintaxis logikáját követő magyartalan mondatoktól, a pongyola megfogalmazásoktól… és az orbitális tárgyi tévedéseket tükröző félrefordításoktól…” Mint írja, „…Avar Jánosnak láthatólag komoly akadályt jelentett egyes amerikanizmusok – különösen a sajátos washingtoni politikai nyelvezet – átültetése is, ami jókora sutaságokban csúcsosodott ki, mint azt a többségi vezérŤ példája mutatja (valójában kb.: a Szenátus többségi képviselőcsoportjának vezetője)”.

A legjobban ezek a mondatai derítettek fel: „A Gyöngyszemet azonban a 415. oldalon helyezte el az ATV Újságíróklubjának Amerikai Ügyekben Illetékes Hivatalos Főkonzultánsa, ahol is a következő mondatot adta Condoleezza Rice (akkori) nemzetbiztonsági főtanácsadó szájába: Azt akarjuk, hogy Irakot irakiak, mégpedig az ASAP igazgassaŤ. Szinte látjuk Avar János mélyen barázdált, gondterhelt homlokát: láthatóan fogalma sem volt arról, mint jelenthet a rövidítés. Ezért úgy döntött, valami obskurus szervezetnek álcázza az ASAP-ot, amely úgymond a háború utáni Irakban kap majd szerepet. Nos, nem véletlenül nem hallottunk ilyen szervezetről azóta sem. Ugyanis ha felütjük a kezünk ügyébe akadó leggyatrább szótárt, abból is kiderül: az ASAP a rövidítésekre igen fogékony amerikai angol nyelvben az as soon as possibleŤ (a lehető leghamarabb) kifejezést takarja. Az Avar János által viccesen félrefordított mondat tehát valójában valahogy így hangzik: Azt akarjuk, hogy Irakot az irakiak igazgassák, mégpedig a lehető leghamarabbŤ”.

Összehasonlító munkája megérdemli azt, hogy még elérhetőbbé váljék az exkomcsi kormány által kitüntetett szakértő és gáncs nélküli lovagok szakértelmének ön által felfedett szintje

.

Tamás Gáspár Miklós

Mintegy három hete hosszabb cikkben támadtad Gyurcsányt, amiért támogatja Bush Irak-politikáját. Ebben semmi új nincs, hiszen ezt naponta teszik meg sokan itthon is, és határainkon kívül is. Ami viszont eddig példa nélküli a balliberális sajtóban, az ez a tökéletesen pontos meghatározásod, ami alátámasztja mindazon jobboldali véleményét, aki szerint Magyarországon a baloldal különleges szerepet tölt be: „Az idők változására mi sem jellemzőbb, mint hogy ma azt tekintik Magyarországon baloldalinakŤ, aki filoszemita és antiklerikális.” El tudom képzelni, a hallgatás helyett mi várt volna arra a jobboldali személyiségre, aki ugyanezt mondta volna el például a Nap-keltében.

A jobboldalon szintén már régen közkincscsé vált megjegyzésedet is idézem, hogy e hetilap olvasói is megismerjék pozitív vonásaid némelyikét: „S ezek után a miniszterelnök még ártatlan szaúdi labdarúgókat nevez tréfásan terroristának, erősítve az arabokkal szembeni etnikai sztereotípiákat, s megfeledkezve arról, hogy az egyik arab nemzettel hadban álló állam vezetője. Milyen etnikai sztereotípiát használna valamely izraeli futballcsapattal szemben, s ennek mi volna a következménye? Nyilván le kellene mondania.”

Igaz.

Aczél Endre

Népszabadság és Nap-kelte

Tisztelt Aczél Elvtárs!

(Ez a levél első része. A második része a jövő héten.)