Forrás: Tűsarok

Az Örökmozgó Filmmúzeum rendezésében lezajlott Holland Filmhéten az elmúlt három év filmterméséből válogattak a szervezők, ráadásként levetítették Marleen Gorris Oscar-díjas feminista rendező öt alkotását is. Rezeda Kázmér, a Tűsarok filmkritikusa elmeséli, milyen volt.

Hazánkat leszámítva szinte mindenhol szakmányban gyártják a társadalmilag érzékeny filmeket. Nincs ez másként a hollandoknál sem, akiket valami véletlen szerencse megkímélt a magyar filmiparra jellemző bugyuta- cirkuszos, lila-művészies, trendi- véres, illetve a szimplán és siralmasan jópofi rendezőktől. Az Örökmozgó Filmmúzeum rendezésében lezajlott Holland Filmhéten az elmúlt három év holland terméséből válogattak a szervezők, ráadásként levetítették Marleen Gorris Oscar-díjas feminista rendező öt alkotását is. Rezeda Kázmér filmkritikáiból kiderül, hogy a Koltai-műveken, a Csinibaba- szérián, de még a bús kurzusfilmeken túl is van élet.

Christine M. némasága (De stilte rond Christine M.)

Három nőt letartóztat a rendőrség, az a vád ellenük, hogy megölték az egyik ruhabolt eladóját. A tett elkövetése előtt nem ismerték egymást, csak a boltban találkoztak teljesen véletlenül. Az egyik nő ellopott egy ruhát, az eladó rajta kapta, ebből szóváltás kerekedett, és jól összeverték hárman, a többi vásárló – szintén mind nők – pedig végignézte az egészet egyetértően. Ügyükben egy pszichológusnő jár el, hogy kiderítse beszámíthatóak voltak-e a nők tettük elkövetésekor, ugyanis annyira abszurdnak tartja a rendőrség a történetet, hogy felmerül a beszámíthatatlanság. A három nővel készített interjúk során kiderül, hogy mindhárom nőnek elege lett a férfiakból, és pont a boltban robbant ki gyűlöletük. A végén a pszichológus is öntudatra ébred, rájön, hogy ő is ugyanabban a taposómalomban él, ugyanaz a hagyományos férfi- nő szereposztás van náluk is otthon, mint azoknál akikkel szemben neki kell eljárnia. A film üzenete érthető: elég volt a férfiak uralta társadalomból. A megoldás elég gyermeteg, de “82 -ben biztos így is botrányos volt. Muzeális értékű feminista film. (r.: Marleen Gorris, 1982)

Grimm

A két testvért otthagyja apjuk az erdőben, a fiú kabátzsebében egy cetlit talál anyjától: “tovább nem tudok veletek törődni, menjetek, keressétek meg Spanyolországban nagybácsikátokat”. Így veszi kezdetét a Grimm-féle történeteke épülő, ám mai környezetbe helyezett mese. Mert ez mesefilm, kellően morbidra van hangszerelve a történet ahhoz, hogy ne legyen drámai. A fiatalok bolyongásuk elején az erdőben megesznek egy kutyát, ami történetesen az erdészé volt. Az erdész egy kis erdei házikóban lakik feleségével. Itt a fiúnak – miközben a férj puskát tart rá – le kell feküdnie a túlsúlyos feleséggel, majd mivel annyira “jól tette a dolgát”, marasztalják őket, de kalandos módon sikerül megszökniük. Útjuk során összeismerkednek egy titokzatos spanyol Amorosoval, aki jól összejön a lánnyal, a pasinak azonban valami gyanús, de későn eszmél, meg ki is veszik az egyik veséjét. Innen is elmenekülnek, a film végén persze minden jóra fordul és a társukul szegődő csacsi társaságában hazaindulnak. Morbid mesegyűjtemény, ősi sztorik modern köntösben. (r.: Alex van Warmerdam, 2004)

Cool!

A hollandiai marokkói gangek világát mutatja be Theo Van Gogh filmje, akit ha nem nyírnak ki, akkor a kutyát se érdekelné, hogy miket csinált. Olyan, mint egy magyar kortárs film, nekem Sas Tamás javítóintézetes posztszocialista tinifilmje jutott róla eszembe. A történet arról szól, hogy a bandavezér irányításával a kiscsávók kirabolnak egy bankot, de lefülelik őket, és irány a javítóiskola. Ott különféle kezeléseket kapnak, amitől ki lehet vetkőződni a negatív beállítódásokból és megtanulni, hogyan lehet kifejezni az érzéseket. Többször láthatjuk jó útra tért hőseinket a régi helyszíneken, ahol persze konfliktus adódik a régi és az új élet között. Egy jó vonal van csak a filmben: a nagycsávó rosszul bánik a csajával, de az a végén a jófejjel jön össze. Azzal aki kedves, odafigyelő, csupa pozitív minta. (r.: Theo Van Gogh, 2004)

Ikrek (De tweeling)

A két lánytestvér, Lotte és Anna, szüleik halála után elkerülnek egymástól, Anne Németországban, Lotte Hollandiában nő fel. Az 1930-as években vagyunk, míg németalföldön a középpolgári családban élő Lotte gondtalan tinédzseréveit tölti zongorázással és pasizással, addig a német rokonokhoz került Annát mostohaszülei házi szolgálóként tartják gazdaságukban. De hiába a felnőttek titkolózása, a két testvér mégis megtalálja egymást, Lotte kiutazik Annához, aki megszabadulva a gonosz mostoháktól, cselédként dolgozik egy grófnőnél. Itt derül ki Lotte számára, hogy a náci Németországban élő Anna élete az övétől mennyire eltérő irányt vett és mennyire más világ már Németország is. A háború alatt mindketten elvesztik szerelmüket, Lotte zsidó vőlegénye Auswitzban hal meg, Anna pedig SS katona férjét veszti el. Lotte azt a rendszert okolja vőlegénye haláért, amit Anna jelképez neki, így megszakítja a kapcsolatot vele. Évtizedek után találkoznak csak Hollandiában, amikor már mindketten nagymama korúak. Az ő egymásra találásukról és kibékülésükről szól a film, valamint a megbocsátásról. Ez egy igen-igen jó darab. (r.: Ben Sombogaart, 2002)

Antonia

A II. világháború után járunk, Antonia visszatér lányával Therese-vel a kisvárosba, hogy kezükbe vegyék a gazdaság irányítását. A filmből nem derül ki, hogy a férj hova tűnt, de a falu (és a néző) számára elég gyorsan világossá válik, hogy Antonia nem is szándékozik újat beszerezni. Az összes ajánlkozók elhajtja a vérbe. Amire szüksége van, azt egyedül is meg tudja oldani. Lánya is hasonló szellemben nevelődik fel, amikor úgy gondolja ideje gyereket csinálni, felkerekedik anyjával és beszerez egy ígéretes hímet, egy motoros szépfiú személyében. Az aktus után Therese le is lép a sráctól, hiszen csak a sikeres megtermékenyítés volt fontos a számára. A szülés után már hárman élnek együtt. Azaz négyen, ugyanis a faluban él egy család, ahol a pasik elég rossz fejek, iszósak és erőszakosak, és van a gyerekek között egy szellemileg visszamaradt lány is, akit a saját bátyja által elkövetett nemi erőszakból ment ki Therese. Idővel a család baráti köre is kiszélesedik: a befogadott lány és férje, a kiugrott pap, aki 12 gyereket csinál, mind – mind ott ülnek délutánonként a nagy asztal körül és békés vidám légkör lengi be a kertet. A történet egy olyan életet vázol fel, amit nők irányítanak, a férfiakra nincs szükségük, azaz csak annyira amennyire ők akarják. A feminista filmtár egyik alapdarabja. (r.: Marleen Gorris, 1995)

Rezeda Kázmér

[[email protected]]

Comments are closed.