Forrás: Új Élet

Ôszinte örömmel közöljük olvasóinkkal, hogy megjelent a méltán népszerű Ôsi Forrás sorozat tizenharmadik kötete. Címe: 613 parancsolat. Ez a könyv valahogy a lényeg összefoglalása. A Tóra fundamentuma a vallásnak. Az ember szerepe, sorsa megérteti velünk a lényeget. Értjük vagy nem értjük, de minden parancsolat az embernek jó. A cselekmény tükrében jobban követhetôk a törvények, parancsok létrejöttének körülményei. Ijesztôen nagy ez a szám.

De maga Naftali Kraus is megnyugtat minket, hogy mindet nem lehet betartani, de nem is várják el tôlünk. Ami nem aktuális, mert sajnos még nem áll a Szentély, áldozás sincsen, de diaszpóra van, azt a szerzô külön jelzi. Más parancsolat vonatkozik a férfiakra, más a nôkre, fiatalokra, idôsekre, kohénekre, lévikre stb. Körülbelül 70-80 azon rendelkezések száma, amelyet egy vallásos zsidó a Tóra szavait követve betart.

A 613-as szám úgy adódott össze, hogy a Tóra betűinek számértéke 611, ehhez hozzáadjuk a tízparancsolat elsô két igéjét, amelyet maga a Teremtô mondott el a Szináj hegyén. Maimonides is ennyit számolt. A sorrendet tekintve az általa fontosnak ítélt parancsolatokat vette elôre, és az ezt követô számsort ezen ideológia alapján határozta meg. Néhány éve megjelent valamelyik magyar kiadónál Maimonides filozófiájáról egy könyv, melynek függeléke tartalmazta a Tárjág micvát (613 parancsolat). 1.) Hinni kell Isten létezésében. 2.) Hinni kell egyedülvalóságában. 3.) Szeretni kell Ôt. 4.) Tisztelni kell Istent.

Mindezek tórái idézeteken alapulnak. Ezen értelmezések nyomán írta meg a barcelonai Áháron ha-Lévi Chinuch könyve c. munkáját a 13. században. Azonban az ô sorrendje a Tórában leírtak szerint következik. Ezek szerint az elsô négy: 1. Szaporodjatok és sokasodjatok (Móz. I. 1:28); 2. Metéljetek körül minden fiúgyermeket (Móz. I. 17:9); 3. Nem enni az állat szökôinát (Móz. I. 1:32-33.); 4. Niszán elsô legyen a hónapok között (Móz. II. 12:1-2.). Naftali Kraus is ezt az utat választotta. Veszi az 54 hetiszakaszt, és részletesen tárgyalja a benne foglalt parancsolatokat. Gondolatokban gazdag jegyzeteiben leírja, melyik tartozik a “tedd”, tehát a cselekvô, és melyik a “ne tedd”, tehát a tiltó micvák közé. A nôk számára az aktuális tiltó micvák kötelezôek, a pozitív micvák válogatva. Bizonyára sajtóhiba lehet, hogy a harmadik micva cselekvônek van titulálva.

A kommentár elemzi a tárgyalt parancsolat lényegét, ha tudjuk, akkor az okát, teljesítésének feltételét, módját. Ettôl válik a könyv nagyon fontossá. Aki Mózes öt könyvét tanítja vagy tanulja, aligha nélkülözheti azt a segítséget, amelyet a kötet nyújt. Az egész hetiszakasz jobban érthetô, ha a benne lévô micvák magyarázatot nyernek. A jegyzet terjedelme a tárgyalt rendelkezés súlyától függ. Páratlan tudásanyag halmozódott fel ezen kommentárokban.

A Tóra szociális érzékenységére utalva Kraus megkérdi, hol voltak még a szakszervezetek, a szocialista mozgalmak, amikor évezredekkel ezelôtt a Szentírásunk elôírta a munkaszüneti napot, vagy a béresnek a béréhez való aznapi jogát. Való igaz, hogy amikor a recenziónkat írtuk, a Mózes második könyvében található Mispátim (Ítélkezések) hetiszakaszát olvastuk a zsinagógában. Mélyen megkapóak és lenyűgözôk a rabszolgák, a szegények és elesettek, az idegenek, özvegyek és árvák érdekében leírt intések, intézkedések. Amíg a 19. században, sôt a 20.-ban is számos országban tilos volt szökött rabszolgát elrejteni, Tóránk nyomán kötelezô nekik védelmet nyújtani a kegyetlen gazdával szemben. Az adósságok elengedése és a föld termésének szabadsága a hetedik, Smita évében történik. A föld szélének meghagyása a rászorultak részére, a szegények tizede mind emberbaráti, ha úgy tetszik, szociális jellegű parancsolat. A kérdésre a válasz természetesen az: az említett szervezetek akkor még nem léteztek. De a késôbbiek során a gondolkodni tudó szakszervezeti vagy más vezetôk tevékenységüket a Szentírásból gyökereztették. Tegyük még hozzá, soha sehol nem írtak olyan szépen a munkásról, mint a Tórában. Gondoljunk a néven nevezett Becalélra, a mesteremberre, aki mindenféle tárgyakat tervezett, megvalósított és másokat is betanított, vagy a fonni-szôni tudó asszonyokra: nem ügyes kezűnek titulálják ôket – bár az is nagy elismerés -, hanem “bölcs szívűeknek”. A számos magvas jegyzetbôl igen sokat lehetne kiemelni, elemezni, de nem vállalkozhatunk rá. Olyan hosszú terjedelem nem biztosított számunkra. Valószínűleg az is sajtóhiba, hogy Áskenáz Jefet fia lenne. Az írás szerint Jefet unokája, Gomer fia. Ez utóbbi névbôl származtatják Germániát. Nehéz dolga lehetett a lektornak egy ilyen nagyszabású mű átfésülésénél. Nagy terjedelmű és sokrétű alkotásnál a tévedhetetlenséget nem is lehet megkövetelni.

Egy régi vitánkra szeretnék halkan visszatérni, melyet az illusztris szerzôvel évek óta folytatunk. A nép szó héber megfelelôjét, valamint a nem zsidó fiú és leány jiddis változatát a magyar nyelvű zsidó tárgyú irodalomban nem kell használni. Kétségtelen, és N. K. is írja, hogy ezen kifejezéseknek nincs pejoratív éle. Ezt nagyon jól tudjuk százan, ezren, tízezren, de millióan nem tudják, és nem is hiszik. Mindenki érzékenységére tekintettel kell lenni. Ugyanis itt élünk, itt érezzük ezen levegô illatát vagy illattalanságát.

A könyvet meg kell köszönni a szerzônek; a tanároknak, tanítványoknak pedig azt ajánljuk, naponta forgassák, olvassák, tanulmányozzák. Egyébként a Chinuch Széfer nem ismeretlen teljesen elôttük, mert egy külföldön tanuló fiatal kutató, a Súl Egyesület aktív munkatársa, Bíró Tamás hétrôl hétre Interneten az aktuális hetiszakaszt vagy egy éve bemutatja. Ez csak azt jelenti, hogy egyre több az a műhely, amely a zsidóság megszólításán fáradozik, és mindegyik eredményes, mert tud felmutatni olyan fiatalokat és felnôtteket, akik náluk találták meg az identitásukat. B. T. magyarázatai más irányúak, mint Naftali Krausé, ezért egymást kiegészítik, gazdagítják. Meglepô a bevezetô zárómondata: Náár hájjiti gam Zákánti. Fiatal voltam, lám, idôs lettem – tehát esetleg megfogyott a szerzô ereje. Ôszintén azt mondhatjuk, hogy ez nincs így, sôt csodáljuk energiáját. Sokat jelent számunkra a sorozat, és kívánunk munkájához erôt, egészséget.

A fenti mondat mást is jelent. A náár szó alatt érthetünk hevességet, esetleg hebehurgyaságot, netalán csacskaságot, meggondolatlanságot, az idôsebb kor viszont lehiggadtságot, megfontoltságot, sok-sok tapasztalatot, bölcsességet eredményez. Ezen nemes tulajdonságokat érdemes kamatoztatni.

(PolgART Kiadó, 2004.)

Deutsch Gábor

Comments are closed.