Forrás: Magyar Hírlap

Miközben a baloldali orgánumok szégyenlősen kommentálnak, a jobboldali média triumfál: ha roma az elkövető, akkor nincs – mert nem lehet – rasszista, erőszakos szándék. Csak azt nem értem, hogy ezt hogy gondolhatja bárki komolyan?

A neves filozófus bocsánatot kért, a címlapok rendben vannak, a cigányozók megnyugodhatnak. Hallom máris a mindentudók érvelését: megint nem történt semmi, csak a ballibsik festették falra elnagyolt ecsetvonásokkal a rasszizmus ördögét. „Hogy eltereljék a figyelmet.” „Hogy Magyar ne bukjon meg az érettségin.” „Hogy Gyurcsány szabadon garázdálkodhasson” – a szokásos.

Különben persze minden a legnagyobb rendben van. Hiszen – hogy egy szalagcímet is idézzek a szombati napilapokból – „Roma szúrt le romát a Moszkva téren.” Innentől kezdve nyugodtan tessenek hátradőlni – miközben egyik kézben az egyre penetránsabb bulvárlapok s a bulvárral kacérkodó net- és napilapok, a másikban a távkapcsoló, melynek segítségével a kereskedelmi tévék vagy éppen a lassan már elviselhetetlen Nap-kelte között szörfölget hányingerrel küszködve a nyájas publikum. Miért is ne? Hiszen az eset nem az volt, aminek először látszott, „aminek először látni akarták”, a rendőrségi közlemény szerint az elkövető egy közönséges szerepjátékos, aki bizonyára rendes srác, de mit csináljunk, ha csak akkor tud relaxálni egy állig katonai egyenruhában lenyomott fárasztó hadgyakorlatozással teli nap után, ha megmárthatja valakiben a kardját.

Ilyen esetben egyetlen igazodási pontunk lehetne, a pártatlan, elemző, tényfeltáró, az utolsó hírmorzsát is górcső alá vevő média, de ez ugye mifelénk nem divat. Csak bombasztikus címek vannak, sötétség délben és reggel. A napokban több helyen is olvashattunk mea culpáról. Mintha a magyar sajtó elszégyellte volna magát.

Ugyan már!

Hirtelen meg nem történtté tennénk egy ilyen barbár tettet, csak azért, mert az időközben elfogott elkövető a rendőrség szerint állítólag romának vallja magát? Na és? Ez mit bizonyít? Nem láttunk még cigányozó cigányt? Nincsenek tán a jobboldalon személyiségzavaros, antiszemita közhelyeket ismételgető zsidók? Attól, hogy a szélsőjobb vezető publicistája egykoron bevándorlási kérelemmel fordult Izraelhez, még lehet antiszemita. Nincsenek tán romák deklaráltan cigánygyűlölő szervezetek tagjai között? Dehogyisnem. Sőt attól, hogy ha valaki roma – Horváth Aladárt idézve -, még lehet benne rasszista erőszakra hajlamosító „mélymagyar megfelelni vágyás”, esetleg nem is kevés.

De nemcsak a sajtóban van keszekuszaság. Szociológiai vizsgálatok szerint a MIÉP tábora után a szocialista szavazók a legelőítéletesebbek. S hogy segítségül hívjunk egy másik médiafelmérést is: az RTL Klub által a közelmúltban megrendelt közvélemény-kutatás eredményei szerint a hazai 14-49 éves televíziónéző lakosság csaknem fele valamilyen módon előítéletes a romákkal, még inkább a roma műsorvezetőkkel(!) szemben. „Egy olyan műsor, amelynek roma a műsorvezetője, a nézők csaknem felének előítéletét kell hogy leküzdje” – szól a tévés értékelés. A nem oly régen még a közszolgálati televízióban ámokfutó, ám a közszolgálatiság alapvető normáira folyamatosan nagyokat sercintő publicista szombaton arról írt vezércikkében, hogy ő bizony legszívesebben sátáni kacajban törne ki azon nyomban. Miközben a baloldali orgánumok szégyenlősen kommentálnak, a jobboldali média triumfál: ha roma az elkövető, akkor nincs – mert nem lehet – raszszista, erőszakos szándék. Csak azt nem értem, hogy ezt hogy gondolhatja bárki komolyan.

Ha roma az elkövető, akkor a romák hazai éttermekbe való be nem engedése, a száraz fát gyűjtő cigányokra leadott lövések talán helyénvalók? Hazánkban egy telefonbeszélgetés során még betöltetlennek aposztrofálnak egy állást, de a személyes találkozón a munkaadó rendszerint meghátrál. Vagy mellébeszél. Vagy hazudik. „Már betöltve az állás” vagy „Sosem volt szabad hely” – mondják ilyenkor. A közelmúltban egy honfitársunk Kolompár névvel többször nem kapott banki kölcsönt, ám egy jól eltalált névváltoztatással azon nyomban folyósították neki az egész összeget. Mi ez, ha nem felháborító, hétköznapi raszszizmus?

Pedagógusként két iskolában volt alkalmam megtapasztalni némely kollégám kiskorúakon kitöltött gyűlöletét, később meg, egy megyei napilap újságírójaként a „szopatjuk a romákat” jellegű rendőrségi jópofizásokat voltam kénytelen informális sajtótájékoztatókon meghallani. De több alkalommal saját szememmel láttam, miként zavarnak el – zártkörű rendezvényre hivatkozva – roma vendégeket éttermekből és szórakozóhelyekről. Ezt csak azért írom, mert olybá tűnik, mintha – amióta kiderült a „nagy igazság” – sokak számára nagyon rendben mennének a dolgok. Mindenki fellélegzett, jönnek a bocsánatkérések – különösen sokan örülhettek a szélsőjobbon TGM sorryjának -, a támadó közben meg lassan hőssé válik, mi meg szomorúan konstatálhatjuk, hogy hazánkban „a roma akart ölni romát” jellegű olcsó bulvárfasizmus lett a norma. Öles címekkel, közhelyekkel, álszentséggel, öt mondatban elmondható „igazsággal”.

Nem kéne nyugodtan aludnunk. Legyen mindenki számára nyilvánvaló, hogy itt „magyar szúrt meg magyart”. Ez kevésbé látványos cím, talán nehezebben eladható sztori, de ez az igazság.

Prieger Zsolt újságíró