Forrás: Új Élet

„Ha elszegényedik testvéred és tönkremegy melletted, segítsd ôt, akár idegen, akár bennlakó, hogy (meg)éljen melletted (veled). Ne végy tôle kamatot vagy uzsorát; féld az Istent és engedd (vagy: segítsd), hogy testvéred éljen (élhessen) veled (melletted)” (3. Mózes, 25, 35-36). Szakaszunk amellett, hogy a Smita (hetedik) év és a Jobel törvényeit körvonalazza, szociális törvényeivel tűnik ki.

Legalább három esetet említ itt a Tóra, amikor „testvéred elszegényedik”, vagyis a tönk szélére jut, és menthetetlenül elbukik, ha nem segítenek neki. Az intézményes segítségnek megvannak a maga törvényei, amelyek az idegent, az árvát és az özvegyet támogatják, pozitívan diszkriminálják stb.

Az itt említett micvák gyakorlati utasításai – amelyekbôl csupán egyet ragadunk itt ki – a Tóra szocializmusát mutatják be. A Tóra nem utópisztikus fikció és nem marxista demagógia; tudja és kimondja (5-Mózes, 15, 11), hogy mindig lesznek szegények, és ezért kell ôket támogatni. A segítség több formát ölthet, de a leghatékonyabb a konstruktív, kamatmentes kölcsön, amely talpra állíthatja az elszegényedett testvéries megélhetést biztosíthat neki és családjának. Ez nem alamizsna, hanem egy olyan támogatás, amely tiszteletben tartja a szegény zsidó érzékenységét, és ez – Maimonidész szerint – a cödáká, a jótékonyság legnemesebb fajtája.

Kinek kell ezt a segítséget nyújtani? A Tóra kimondja: mindenkinek. Három kategóriát említ: testvéredet, vagyis minden zsidót; az idegent, (gér) aki betért és zsidóvá vált (van, aki ezt jövevénynek fordítja); és a bennlakót (Tosáv), aki nem vált zsidóvá, csak a noachita hét törvényt vállalta magára. A Tóra szocializmusa mind a három kategóriára vonatkozik. (Zárójelben: fogalmam nincs, honnan veszik egyes fordítások – köztük zsidók is! -, hogy a Tosáv az „zsellér”. Bennünket kizárólag bölcseink itt említett értelmezése kötelez).

***

Mibôl áll ez a segítség? Bölcseink interpretációja szerint ne várjuk meg, amíg az illetô az éhhalál szélén áll, mivel akkor már nehéz segíteni rajta. Hanem? Akkor kell segíteni, amikor még egy konstruktív, hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsön talpra állíthatja. A Szifrá, amit itt Rási idéz, igencsak képletesen magyarázza ezt: „Ne hagyd, hogy elessen, mert akkor nehéz talpra állítani. Mihez hasonlítható ez? Egy nehéz málhához, ami a szamár hátán van (leesôfélben). Amíg rajta van, elég egy ember ahhoz, hogy ne essen le, és oda lehessen rögzíteni. Ha már leesett, öt ember sem elég

ahhoz, hogy feltegyék!”

***

A bevezetôben említett vers végét – „és éljen (élhessen) testvéred veled (melletted)” – bölcseink többek között úgy is értelmezték, hogy „veled”, de nem jobban, mint te, vagy a te életed elôbbre való. Ez úgy is érthetô, hogy nem vagy köteles életedet áldozni azért, hogy zsidó testvéred élhessen. (Bava mecia 62a).

A Talmud ezzel kapcsolatban hoz egy érdekes és tanulságos történetet: Ketten mennek a pusztaságban, és egyiküknek van egy kanna vize. Ha mindketten isznak belôle, mindketten szomján halnak. Ha csak az egyik iszik belôle (az, akié a víz!), sikerül eljutnia egy lakott helyre. Ben Pötura véleménye szerint jobb, ha mindketten isznak és meghalnak, de ne lássa egyikük társa halálát! így volt az elfogadott tézis, mígnem jött rabbi Akiba, és tanította: „A Tóra azt mondja: Éljen testvéred veled! – ami úgy értendô, hogy a te életed elôbbre való, mint társad élete” (Bava mecia 62a és Szifra a versre).

Vagyis kegyetlen világunkban akié a víz, azé az élet. Testvéred élete nagyon fontos, de a tiéd fontosabb. Nem vagy köteles életedet áldozni azon elv alapján, hogy „ne lássa egyikük társa halálát”, hiszen kinek és mire jó az, ha ketten halnak meg, mikor az egyik élhet?

A történet és annak tanulsága körül széles irodalom keletkezett. Ki volt ez a Ben Pötura, és miért mondja, amit mond? Steinsalz rabbi talmudmagyarázatában azt állítja, hogy ez a (Rabbi Jehuda) Ben Pötura a Bné-Btéra családhoz tartozott, akik még Hillél elôtt voltak a Szánhedrin fejei (kb. 150 évvel az idôszámítás elôtt). Szerinte szó szerint kell venni, hogy „szeresd barátodat, mint önmagadat” és hogy „éljen testvéred veled (együtt)”, vagyis úgy, mint te, nincs különbség köztetek, nem vagy elôbbre való (Ritva).

***

Akiba, aki több nemzedékkel késôbb megélte a Szentély pusztulását,

majd késôbb Bétár elestét, és látta a nagy pusztítást, amit a római hódítók véghezvittek (ô maga is mártírhalált halt, Isten nevének megszenteléséért), tehát Akiba már nem tudta elfogadni a „jobb, ha mindketten isznak és meghalnak” idealista elméletét. Miért haljon meg két zsidó, amikor az egyik élhet? Ezért alkalmazta itt a Tóra versét – „Éljen testvéred veled” -egy olyan interpretációban, amely kizárja a fölösleges halált. Éljen, segíts neki, hogy élhessen, támogasd egzisztenciáját, de ne a te életed kontójára, mert mindenkinek elôbbre való a saját élete.

Rabbi Akiba döntése (ami Álfászi és Rabbénu Áser szerint a halacha döntése) több morális kérdést vetett fel. Mi van, ha a víz mindkettejüké, vagyis közös? Ebben az esetben is logikus, hogy csak az egyikük haljon meg? És ez ki legyen? És ha megegyeznek, hogy mindketten isznak, és lesz, ami lesz, lehet vádolni egyiküket – azt, akié a víz -, hogy határozata tulajdonképpen öngyilkosságnak számít? (És gyilkosságnak?)

Az Ijun Jákov szerzôje (rabbi Jákov Reiser, aki az Éjn Jákovra írt kommentárt) azt mondja, hogy Ben Pötura sem egyértelműen pászkenolja, hogy mindketten kötelesek inni, hanem csak azt mondja, hogy jobb, ha mindketten isznak, mivel szerinte van valami remény, ha mindketten isznak, hogy „egyelôre” még éljenek (és hátha csoda történik). Máhársá (Rabbi Smuel Édelis) azt érzi ki Akiba szavaiból, hogy ha a víz közös, Akiba egyetért Ben Pöturával, hogy inkább haljon meg mind a kettô, de ne lássa egyikük társa halálát, és nem javasolja, hogy vessenek sorsot.

Ha olvasóink közül valakinek van véleménye a Ben Pötura-Akiba vitáról és annak gyakorlati kihatásairól napjaink morális kérdéseire, kérem, írja meg a rovat vezetôjének ([email protected]). Szabad (zsidó) forrásokat használni.

Naftali Kraus