Forrás: Új Élet

A legendás Sámson bibliai történetét szinte mindenki ismeri, állítólag a hajában (valójában fogadalmában) rejlô erejérôl korábban már szóltunk is. Ezúttal az egyik leghíresebb kalandjából eredô, a fenti címben szereplô szállóigével szeretnénk foglalkozni. “Lement Sámsonapjával és anyjával Timnába, s mihelyt eljutottak a timnai szôlôkertekig, egy fiatal oroszlán jött velük szemben, üvöltve.

(Sámsont) megszállta az Örökkévaló szelleme, széttépte, mintha egy kecskegida volna, és nem volt semmi a kezében, s még csak meg sem mondta apjának-anyjának, amit tett” (Bírák könyve, 14. fejezet 5-6. vers).

Egy idô múltán visszatért oda, mert Timnában megismert egy lányt, akit el akart jegyezni. Látta, hogy egy méhcsalád költözött a széttépett oroszlán szájába, s hogy mézet készítettek. “Kivett abból a tenyerébe, s ahogy ment, útközben evett belôle, odalépett apjához és anyjához, adott nekik belôle, s ôk is ettek, de nem mondta meg, hogy az oroszlán hullájából szedte ki a mézet” (ugyanott, 9. vers). Felvethetjük a kérdést, miért tartja oly fontosnak a Szentírás megemlíteni, hogy hôsünk eltitkolta szülei elôl a méz eredetét? Azért, mert akkor megtudták volna, hogy fiúk bűnt követett el: a názirnak ugyanis, mint korábban említettük, tilos volt holttestet érinteni, s fôként tilos volt ennie az ilyesfajta ételbôl.

Sámson bűnének egyhamar meglett a büntetése. Hôsünk ugyanis hétnapos lakomát (legénybúcsúztatót) tart, “mert így tesznek az ifjak”, s ezen harminc (filiszteus) legény vett részt. A dáridó csúcspontján így szól Sámson: “Hadd tegyek föl nektek egy rejtvényt. Bizony, ha a lakoma hét napja alatt megmondjátok azt nekem, és eltaláljátok, harminc inget és harminc váltás ruhát adok nektek” (ugyanott, 12. vers). S ekkor hangzik el a híres szállóige.

A folytatást nyilván sokan ismerik: Sámson filiszteus asszonya (az ifjak kedvéért) addig kérleli urát, amíg elárulja neki a valóban kitalálhatatlan megfejtést. Sámson elveszti a fogadást, s noha asszonyától elválik/ és megbosszulja a filiszteusokat, élete késôbb mégis hasonló tragédiába torkollik. A történet végsô soron nem más, mint egy ókori toposz, hiszen hasonló mesét ôriz a görög mitológia Antaioszról (latinul Antaeus), Poszeidón és Gaia fiáról, akit késôbb Héraklész (Herkules) gyôzött le.

A mindig tömören, olykor verses formában elôadott rejtvény (találós kérdés), a hidá az ókori héber költészet egyik műfaja volt, s a sámsoni történet tanúsága szerint már a 12. század végén létezett. Ezt a tényt a Biblia nyelvhasználata is igazolja, a hidá nyelvi rokona a héber had jelzô (jelentése éles, éles elméjű), sôt a rejtvény kimondására külön igét használ a Szentírás (lahud = találós kérdést feltenni). (Sámson szavaival ahuda-ná hidá = hadd tegyek fel egy rejtvényt.) Hasonló a helyzet a szent szövegbôl jól ismert példabeszéddel, példázattal is, emsol laehem masai = elmondok nektek egy példázatot. (Vesd össze a Szentírás egyik könyvének címét: Mislé Slomó = Salamon példabeszédei.)

Ami azt illeti, Sámson nem csupán ebben az esetben szegte meg fogadalmát, hanem szinte minden történetében, gondoljunk például a szamárállkapocsra, amellyel a filiszteusokat szétveri. Úgy tetszik, mintha – vallási értelemben – az egész Sámson-ciklus errôl szólna. Egy kivételes hôs, aki Istennek, illetve a Neki tett fogadalomnak köszönheti erejét, ám hôstettei ellenére nem képes uralkodni saját magán, és fogadalmának sorozatos megszegésével a saját vesztét okozza.

Raj Tamás

Comments are closed.