Forrás: Új Élet

Április 13-án a dombóvári művelôdési központ Schweitzer József nyugalmazott országos fôrabbi A dél-dunántúli zsidóság története című elôadásának adott otthont. A rendezvényre a városi könyvtár Rejtett értékeink nevet viselô elôadás-sorozatának keretén belül került sor, az idôpont megválasztását pedig a vészkorszak elsô gettóinak mementójául április 16-ára meghirdetett A magyar holokauszt áldozatainak országos emléknapja indokolta.

Az elôadás elôtt a Pécsi Regionális Televízió interjút készített a fôrabbival, amely a Duna tévében is látható volt. A Dombóvári Városi Televízió a teljes rendezvényrôl is beszámolt. Az elôadás célközönsége elsôsorban a középiskolás tanulók voltak, akik a mintegy százötven fôs hallgatóság felét tették ki. A rendezvényt rajtuk kívül számos idôsebb érdeklôdô – köztük a város vezetôi is – megtisztelte jelenlétével. Ott volt Kertész Ferencné sásdi származású, ma Pécsen élô holokauszttúlélô is, akinek a 30-as években Dombóváron még Friedmann Hillél egykori rabbi volt a vallástanára.

Balipap Ferencné könyvtárigazgató megnyitója után Schweitzer József a térség zsidóságának történetét – elsôsorban a hódoltság idôszakát követô zsidó betelepülés körülményeit – vázolta fel, majd pedig a magyar holokauszthoz vezetô eseményeket tekintette át. A rendezvény fôelôadóját Takács Istvánné Marika gimnáziumi történelem-tanárnô követte, aki bemutatta A dombóvári zsidóság története címmel készülô könyvének hangsúlyosabb fejezeteit, majd pedig Kutas Péter ügyvéd számolt be a volt hitközségi tanház tervezett felújításának elôkészületeirôl – ami azért is egyre sürgetôbb, mert az épület egy csôtörés miatt vészesen megsüllyedt. A szervezôk kis kiállítást tartottak az egykori hitközségtôl ránk maradt fényképekbôl, imakönyvekbôl és más emléktárgyakból, amelyeket – az elôadások lezárásaként – Illés Lászlóné Waldhauser Júlia jogásznô ismertetett.

Dombóvárról és környékérôl 1944 júniusában mintegy 550 embert hurcoltak elôször a közeli Kaposvár gettójába, onnan pedig Auschwitzba; az országban talán legkorábban, 1947-ben emelt helyi holokausztemlékmű az ô nevüknek állít emléket. A volt zsinagóga a 70-es évek közepéig még évenkénti megemlékezések színhelyéül szolgált, majd magtárrá alakították. Emlékhelyként betöltött szerepét ekkor a mellette álló volt tanház vette át. A hitközség emlékét néhány helybéli család ápolja.

Comments are closed.