Forrás: NOL

Csákvári Géza, 2005. május 23. 00:00

Váratlan öröm: a belga Jean-Pierre és Luc Dardenne az Arany Pálma átvétele utánKép: REUTERS – Vincent Kessler Győzött a művészet – röviden így lehetne összefoglalni a cannes-i filmfesztivált. Tavaly szakmai körökben kisebb botrányt okozott, hogy a Quentin Tarantino vezette zsűri Michael Moore Bush-ellenes dokumentumfilmjének adta az Arany Pálmát. Az idén csak azon csodálkozhatunk, hogy számos filmmogul volt versenyben, mégsem közülük került ki a győztes. Magát a belga rendező-testvérpárost is meglepte az Emir Kusturica vezette zsűri döntése, amikor átvették az Arany Pálmát. Pedig Jean-Pierre és Luc Dardenne A gyermek című műve valóban a versenyprogram egyik legsikerültebb darabja volt.

A film két állástalan fiatal, Bruno és Sonia – Jérémie Rénier és Déborah François remek alakításában -, meg újszülött gyermekük története. Bruno elsősorban lopásból él, és Sonia tudta nélkül egyszer csak eladja gyermeküket. Amikor a lány megtudja, sokkot kap és kórházba kerül. Bruno kétszer akkora összegért visszavásárolja a gyereket. A Dardenne testvérek az ezután történtekre hegyezik ki a filmet, a fiú megbánása annyira mély, hogy végül képes lesz újrakezdeni mindent. Emberi alkotás az emberi gyarlóságról.

Az etikával, morállal és a társadalmi problémákkal foglalkozó műveket értékelte leginkább a zsűri, a nagydíjat Jim Jarmusch Törött virágok című tragikomédiája kapta. A független amerikai rendező legújabb munkájában Don Johnston megrögzött agglegény névtelen levélből értesül, hogy van egy fia. Végigjárja egykori szerelmeit, ami noha rengeteg helyzet- és jellemkomikummal jár, valójában rettentő cinikus kritikája a tengerentúli társadalomnak. Happy end nélkül. A mű erőssége, hogy végig egységes színvonalon hozza a mindennapi élet keserédes napjait, nem hiszem, hogy bárki valaha is frappánsabban fogalmazta volna meg, miért is jó az élet, miközben sokszor tényleg nem az.

Az utolsó versenynapig, péntek estig tuti befutónak tartották a férfi főszereplő díjára a Jarmusch-mozi hősét alakító Bill Murrayt, de azután bemutatták a színészmatuzsálem Tommy Lee Jones első rendezését, a Melquiades Estrada három temetését. Jones direktori bemutatkozása mindenképpen figyelemre méltó, az biztos, hogy a színészvezetéshez nagyon ért, sőt önmaga dirigálásához is: sosem volt még ennyire jó a vásznon. Ehhez kellett egy pazar forgatókönyv Guillermo Arriaga – aki a tavaly Velencében díjazott 21 grammot is jegyzi – tollából (meg is kapta érte a díjat). Ez a film is társadalmi problémákat feszeget, a mexikói-amerikai viszonyt firtatja. A sztoriba akkor kapcsolódunk be, amikor Melquiades Estradát lelövi egy pszichopata beütésű határőr. Az ügyet eltussolják, így jó barátja, Pete Perkins önbíráskodásra kényszerül: a gyilkost elrabolja és elviszi Mexikóba, hogy szülőföldjén temessék el az áldozatot. Arriaga megtartotta jó szokását, és a cselekményt nem lineárisan, hanem különféle idősíkokon keresztül mutatja be, így nemcsak az áldozatot ismerjük meg, hanem a határ menti amerikai kisváros nem túl példás viszonyrendszerét.

Bár az izraeli Amos Gitai Szabad zóna című moziját legtöbben a tel-avivi születésű Natalie Portman miatt nézték meg, a mustra egyik nagy meglepetése mégsem ő, hanem egyik partnere, Hana Laszlo alakítása volt. A legjobb színésznő díját a magyar szülőktől már Izraelben született művész kapta. Az amúgy didaktikus politikai filmeket készítő Gitai most beletrafált, a palesztin válságról szánt mondanivalóját “kusturicás” humorral oldotta föl road-movie-jában.

Bár többen – főleg a francia média – az osztrák (Cannes-ban franciának számító) Michael Haneke Rejtett című drámáját várták arany pálmás-nak, a mesternek meg kellett elégednie a rendezői díjjal. A tipikus Haneke-mozi az európai középosztály polgárainak gyarlóságát ecseteli, ennek megfelelően igazi “nagyszínpadi” dráma zajlik előttünk – minimális eszközökkel.

Sokáig úgy tűnt a Before Dawnnal versenyben lévő Kenyeres Bálint lesz a befutó, a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát végül az ukrán Igor Strembitszkij vihette haza Podorozhni című művéért, dicsérő oklevelet pedig az ausztrál Van Sowerwine kapta Clara című bábetűdjéért.

Comments are closed.