Forrás: Népszava

Március végén értékelték a tavaly átadott Páva utcai Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékhely állandó kiállításának megvalósítására kiírt közbeszerzési pályázatot. A három induló közül az angol Event céget – imponáló referenciái, többek között a Daniel Libeskind terve szerint megépített Imperial War Museum ellenére – már az előminősítések folyamán kizárták, így csak két ajánlattevő készített tervet: a Mafilm Szcenika Kft. Rajk László látványtervével, a Trifolium Kft.

pedig Orbán Csaba (ARTONIC Design Építészeti Kft.), valamint Bihary Sarolta és Derencsér Mariann belsőépítészek (Narmer Építészeti Stúdió) pályaművével.

Döntés született – a zsűri a Trifoliumnak ítélte a kiállítás létrehozását -, ám eredmény nem, ugyanis a nem nyertes Mafilm Szcenika Kft. még a hivatalos közzététel előtt jogorvoslati kérelmet nyújtott be. A hivatalos eljárás értelmében az óvás benyújtása után 45 nap állt rendelkezésre, hogy kivizsgálják az ügyet, és a bíróság határozatot hozzon. Május közepére megszületett az ítélet – a bíróság helyt adott a kifogásoknak, további vizsgálatokra van szükség. A kiállítás tehát, ez már biztosnak látszik, idén őszre sem készül el. A magyarországi holokauszt 60. évfordulóján nagy csinnadrattával (és sok ellenkezéssel, szakmai és egyéb vitákkal kísérve) felavatott Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely a jeles ünnep múltával is állandó tartalom nélkül maradt.

A furcsa ráadásul nem is a végkifejlet, hanem maga az a tény, hogy egy kiállítás vizuális kereteit egy közbeszerzési pályázat eredménye szabja meg, amelynek csupán melléklete a látványterv. Nem nyílt vagy meghívásos tervpályázat, hanem olyan eljárás, amelyen a tervező helyett a kivitelező tesz ajánlatot, és egyszerre nyújt be költségvetési, kivitelezési és tartalmi terveket. Még akkor is különös jelenség, ha zsűri a terveket jóval magasabb pontszámmal értékelte az egyes pályázatokon belül, mint a bekerülési költségeket.

A módszer, vagyis az építészeti vagy belsőépítészeti terv közvetlen összekapcsolása a kivitelezéssel, azzal az új projekttervezési metódussal függ össze, amely nálunk a Millenniumi Városközpont építése kapcsán lett ismert. A PPP, vagyis a ‘public private partnership’ lényege, hogy egy magáncég vállalja át a közcélú beruházást, saját anyagi erőforrásait mozgósítva, mert így olcsóbb és hatékonyabb a megvalósítás. Nyugat-Európában ez már jól működő gyakorlat, idehaza még csak nemrég jelent meg.

Csakhogy a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely állandó kiállítása nem ilyen projekt, hanem kizárólag állami pénzből létrehozott közcélú beruházás. A lebonyolító Magyar Nemzeti Múzeum eredetileg meghívásos tervpályázat kiírását tervezte, de ez részint az idő sürgetése – hogy az elkésett kiállítás legalább az őszre megnyílhasson -, részint szervezési okok miatt meghiúsult. A Nemzeti Múzeum így a sokkal gyorsabban eredményre vezető közbeszerzési eljárás formáját választotta – hiszen a megnyitók dátuma sokszor már a konkrét tervek elfogadása előtt ki van tűzve. Csakhogy itt az időbeosztás egyértelműen keresztbe húzta a megvalósulás esélyeit.

Hogy ilyen körülmények mikor lesz végre állandó kiállítás a Páva utcában, az kérdéses. A forgatókönyv már tavaly szeptemberre elkészült, elolvasható az intézmény honlapján. A ház igazi tartalma azonban egyelőre rejtve marad. Szomorú, hogy éppen azok emléke merül a halogatások, viták, megoldatlanságok mindennapi pocsolyájába, akik hatvan évvel ezelőtt az emberi méltóságtól teljesen megfosztva pusztultak el.

A példa riasztó. Ha egy kiállítás (épület, városnegyed tervezés, bármi komolyabb projekt) értéke azon múlik, hogy a kivitelező milyen költségvetési ajánlatot tesz, minőség és mennyiség azonnal helyet cserél. A kivitelező alvállalkozóként alkalmazza a tervezőt, sőt: nyertes pályázat esetén, ha a költségek nem úgy alakulnak, ahogyan neki megfelelő, akár tervezőt is válthat – és vele tervet is. Az ilyen esetekben kiírt közbeszerzési pályázat tehát nem a projektet támogatja, hanem annak megvalósítását, illetve – még a kiírásban meghatározott preferenciák ellenére is – a megvalósító financiális érdekeit. A hírek szerint ráadásul gyorsan terjed a tartalmi szempontokat mellékkörülményként kezelő módszer: a Millenárisra tervezett Jövő Háza kiállítás régóta húzódó előkészületei is éppen ez irányba tartanak.

Götz Eszter

KIEMELÉS

A furcsa az, hogy egy kiállítás vizuális kereteit egy közbeszerzési pályázat eredménye szabja meg, amelynek csupán melléklete a látványterv

Comments are closed.