Forrás: DemokrataA vásárlók többségét nem érdeklik a termékeken olvasható feliratok, mindöszsze az árra és a szavatossági időre kíváncsiak. A származási helyet mindössze 13 százalékuk nézi meg. A felületes vásárlásra sokszor a csomagolások készítői ösztönzik az embereket. A fogyasztók többsége elveszettnek érzi magát a termékeken látható információdömping láttán. Legtöbben nem is tudjuk, hogy a termékek magyar származására apró HU-felirat utal a csomagoláson.
A gyártók egyre ádázabb küzdelmet vívnak a fogyasztók kegyeiért. Egyik legkedveltebb csalijuk az áruk harci díszbe öltöztetése: a tetszetős csomagolás. A polcokon található termékek többsége ma már szép és praktikus csomagolásban csábít vásárlásra. A dekoratív külső viszont sokszor nem azt takarja, amit várunk. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség kérdőívét kitöltő fogyasztók 76 százalékával előfordult már, hogy a csomagolás alapján választott két vagy több élelmiszer közül, és csak otthon döbbent rá, hogy nem tejcsokoládét, hanem tejbevonót, vagy éppen tejföl helyett frissfölt választott.
Az élelmiszerek csomagolásán lévő feliratokat részben jogszabályi kötelezettség írja elő (például minőségmegőrzési idő), részben a fogyasztók tájékoztatása és meggyőzése érdekében tüntetik fel azokat a gyártók. Ezekből a feliratokból sok mindent megtudhatnak a vásárlók, mégis csupán 3 százalékuk olvas el minden információt a kiválasztott élelmiszerről. A fogyasztók 7 százaléka soha semmit nem néz meg a terméken, míg a többség csak bizonyos feliratokra kíváncsi. A vásárlók mindössze 13 százalékát érdekli a termék származása. Szeremley Béla, a HANGYA elnöke rámutatott, hogy nemzeti identitásunk hiányosságai megmutatkoznak a fogyasztásban is. Magyarország sérült tradíciókkal érkezett az Európai Unióba. Másrészt sokan csak a tömegtermékek közül tudnak választani vékony pénztárcájuk miatt.
Az Európai Unióban tilos a termék nemzeti jellegét direkt módon hangsúlyozva kizárni más országok áruját a piacról. Így a múlt feledésébe merült a „80-as években emlegetett „magyar vörös” elnevezés. Olyan márkaneveket kell inkább alkalmazni, amelyek kidomborítják egy-egy termék helyi jellegét, mint az egri bikavér vagy a villányi cabernet. Ez egyben garanciát is jelent egyfajta termelői és feldolgozói háttérre. Ugyanakkor ma sem lenne mellőzhető az állami szerepvállalás, amely mindenütt jelen van az unióban, csupán nálunk hiányzik. 2004-ben a kormány lényegében semmit sem áldozott a magyar termékek belföldi marketingjének állami támogatására, jóllehet minden ország termelői, feldolgozói először saját országuk piacára számíthatnak – hangsúlyozta Szabó Zoltán, a HANGYA ügyvezető titkára.
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség felméréséből kiderült, hogy az embereknek csupán csekély hányada érdeklődik a termékek energiatartalma után (8 százalék), és még kevesebben a feltüntetett engedélyszám iránt (mindössze 3 százalék). Többen kíváncsiak arra, hogy ki gyártotta/forgalmazza az általuk elfogyasztott élelmiszert (19 százalék), továbbá milyen összetevők felhasználásával készült az adott termék (35 százalék). Legtöbben pedig a minőségmegőrzési időt és az árat tanulmányozzák az élelmiszereken. Sokan bevallották, hogy nem érdeklik őket a csomagoláson olvasható feliratok. A vásárlók egy csoportja viszont szívesen böngészne a termékeken található információk között, de azokat sokszor túl kicsi betűkkel tüntetik fel. Ez a probléma nemcsak az idősebb korosztályt, hanem már a 30 év alattiakat is érinti. Így például sokszor alig vehető ki a termék magyar eredetére utaló, fehér keretben föltüntetett HU-jelzés.
Az emberek döntő hányada hipermarketekben bonyolítja le a nagybevásárlást. A megkérdezett személyek mintegy harmada érvelt úgy, hogy a bevásárlóközpontokban széles a választék, és minden egy helyen beszerezhető. A fogyasztókat csalogatják ezenkívül az állandó akciók, és az azokat előre beharangozó reklámújságok is. A láncok saját márkás termékeit a felmérés szerint leginkább a nyugdíjas korosztály preferálja, jelenleg nem ez tűnik a hipermarketek legvonzóbb tulajdonságának. Az úgynevezett napi fogyasztású cikkekért, például kenyérért, tejért viszont jobban szeretünk leugrani a jól megszokott, helyi élelmiszerüzletbe. Az emberek 39 százaléka azért szereti ezeket a kis boltokat, mert közel vannak a lakóhelyükhöz. A megkérdezettek 15 százalékának fontos továbbá az eladókkal kialakult személyes kapcsolat. Szeremley Béla felhívta a figyelmet arra, hogy a nagy áruházláncok sokszor egész egyszerűen kizárják a magyar termékeket a kínálatukból. A magyar termelők csupán akkor rúghatnak labdába, ha szövetkezeti társulásokat hoznak létre, mint például a bodzatermelőket tömörítő Botész. Ezzel szemben halomszámra érkeznek a Nyugatról azok a termékek, amelyeket az unióban nem mernek kitenni a polcokra. Így számtalanszor megeshet, hogy állati takarmányozásra szánt termékeket kínálnak emberi fogyasztásra, vagy éppen a rothadt narancsok közül válogathatjuk ki a kevésbé gyanús példányokat. Ilyen esetben joggal kérdezhetjük: miért gondolják bizonyos körök, hogy velünk mindent megetethetnek?
Simon Rita
A napáram ára
A napenergia jelenleg drága, de egyre jobban megéri
Egy nemrégiben készült EU-tanulmány szerint 15-20 éven belül a jelenlegi érték harmadára csökken a napenergia ára, s így valóban versenyképes lehet a hagyományos energiahordozókkal. Most főleg a szilícium ára képez visszafogó tényezőt, de a napenergia felhasználása egyre változatosabb. A fejlődés mértéke egy magyar találmány sikerétől is függ.
A tanulmány francia, olasz, spanyol és izraeli együttműködésben készült az EU megrendelésére – érdekes, hogy a németeket nem említik, bár ők elégítik ki a napelemek iránti európai kereslet hetven százalékát -, amely szerint belátható időn belül húsz eurócentről 5-7 eurócent értékre csökken a napáram kilowattóránkénti ára. A csökkenést a kutatóintézet két új technológia bevezetésére alapozta. Az egyik a gőzturbinás naperőmű, amely hatszáz fokos vízgőzt termel, s ez hajtja a turbinákat, s ezeket 2007-2008-ban kezdik működtetni Spanyolországban. A másik újdonság magyar vonatkozású, bár elsősorban az Amerikában elterjedt naperőművek számára jelent hatékonyságnövelő megoldást. Lényege, hogy az eddigi tükörrendszeren alapuló napelemekben a keletkező hőt sóoldat tárolta, de a magyar kutató a hőtároló folyadékot egy olajipari melléktermékre cserélte, amivel az energianyerés hatásfoka az eddigi húsz százalékról 30-40 százalékra nő, az egységnyi idő alatt termelt áram pedig másfél-kétszeresére növelhető. Ráadásul nem korrodálja a fémcsöveket és -tartályokat. Ezt a módszert nemcsak áramtermelésre, hanem egyéb napenergiás alkalmazásokra is használni lehet, így öntözőművek működtetésére vagy tengervíz-desztillálásra. Ez utóbbi során ívóvíz nyerhető, s ez oly mértékben olcsó, hogy a találmány tulajdonosai ingyenesen felajánlották a technológiát a szökőár sújtotta országoknak, ugyanis ez a megoldás bizonyult a legolcsóbbnak az ivóvízellátás megoldására.
Jelenleg azonban a napenergia felhasználása igencsak gyérnek mondható, annak ellenére, hogy maga a nap energiája kimeríthetetlen. A világon termelt összes energiának kevesebb mint egy százaléka származik a napból, de az Európai Megújuló Energia Tanács előrejelzése szerint 2030-ra a részesedés elérheti a nyolc százalékot is. Egyelőre azonban a készülékek ára akadályozza az elterjedést, többek között az egyre jobban emelkedő szilicíumárak. A szilicium 2000-ben 9 dollárba került kilogrammonként, tavaly már 25 dollár volt, e hónapban pedig elérte a hatvan dollárt. Ez pedig jelentősen lefékezte az 1997 óta évi 30-40 százalékkal bővülő iparágat. Nem maga az anyag drága – hiszen a földkéreg leggyakoribb eleméről van szó -, hanem a csúcstechnológia által megkövetelt mértékű tisztítása. S a napelemek gyártási költségének nyolcvan százalékát az alapanyagok teszik ki. A napelem egyelőre csak akkor éri meg – mind a gyártónak, mind a vásárlónak -, ha a kormányok támogatják. Japán és Németország például kifejezett támogató, ez utóbbinál már tavaly üzembe helyeztek egy 5 megawatt teljesítményű napenergia-erőművet. A világ legnagyobb napelemcella-gyártója, a Sharp is német cég.
A napenergia felhasználása igencsak sokrétű, nemrégiben például egy német feltaláló szolár főzőedényt készített, amelynek parabolaszerű antennái összegyűjtik a napsugarakat és a másfél méteres átmérőjű fémedény aljára vetítik. A készülék mintegy hatszáz kilowatt energiát termel, és nagy előnye, hogy kiváltja a fatüzelést, ami jelentősen környezetszennyező, s a világ népességének a fele még ma is fából rakott tűzön főzi az ételét. Az indiai kormány például úgy próbálja terjeszteni a találmányt, hogy százeurós árának felét kifizeti.
– Mivel az Európai Unió direktívája célként tűzi ki 2010-re a megújuló energiaforrások 12 százalékos részarányának biztosítását a teljes energiafelhasználásban és 22 százalékos részarányát a villamos energia ellátásban, az MTA megújuló energetikai technológiával foglalkozó albizottsága felmérést végzett e kérdésben – állítja dr. Imre László, a Magyar Napenergia Társaság elnöke. – Ennek eredménye szerint hazánk napenergia adta lehetőségei az ország 2003. évi teljes energia-felhasználásának kétszeresét adják.
Magyarországon az évi 200-210 napsütéses napon egy kollektor ötven Celsius-fokos meleg vizet is képes előállítani, és a további száz napon – szűrt fénnyel – 30-35 fokosat. A szegedi kórházat például nemsokára szerelik fel nyolcszáz négyzetméternyi napkollektorral, ami az intézmény használati melegvíz- igényének hetven százalékát fogja biztosítani. A részben uniós forrásból megvalósuló, 367 millió forintos beruházás nyomán mintegy harminc százalékkal csökkennek a kórház energetikai kiadásai. A fővárosi önkormányzat pedig további napkollektorok használatát fontolgatja, miután 2003-ban ilyen készülékkel szerelte fel a Pest megyei Tordason lévő értelmi fogyatékosok otthonát. A hatvannégy négyzetméteres kollektor 7,5 millió forintba került, ám azóta az otthon hatvan százalékot spórolt a melegvíz-költségein. Magánházaknál inkább csak a medence vizének fűtésére használják, hiszen alapvetően drága a készülék.
Ritka azonban Magyarországon, hogy villamos áram termelésére használják a napenergiát. Bár alkalmazzák egy-két helyen, így például napelemmel működnek az autópályák melletti segélykérő telefonok, a meteorológiai állomások műszerei. A Mol pedig tavalyelőtt helyezett üzembe egy napenergiával működő töltőállomást. Magánházaknál inkább csak ott használják, ahol ez végül is egyszerűbb megoldás, így például villamos vezetékektől távoli hétvégi házakon. Ugyanakkor hazánknak a következő öt évben a megújuló energia arányát a teljes enregiatermelésen belül 5-6 százalékra kell emelnie a mostani 3,6 százalékról, s ezen belül az alternatív villamos energia 0,8 százalékos részarányát 2,8 százalékponttal kell növelni. Viszont most nincs támogatás a napkollektorokra – korábban a Széchenyi Terv keretében több beruházás is megvalósult -, sőt a napkollektorokra vonatkozó áfa tavaly 12 százalékról 25 százalékra emelkedett. Jelenleg az Európai Unió Keretprogramjain lehet pályázni támogatásra.
(fehérváry)
