Forrás: HVG

A tervek szerint augusztus közepén, a jeruzsálemi templom lerombolására emlékező gyászt követően mintegy 9000 zsidó telepes fogja elhagyni a gázai övezetet. A telepesek egy része ellenállásra készül, a közvélemény megosztott, a kormány viszont kitart a terv mellett. Folyik a vita, mi történjék az otthagyott otthonokkal, üvegházakkal, infrastruktúrával. Csak az biztos, hogy a halottak sem nyughatnak: átszállítják őket új temetőkbe.

Gázától délre, sivatagos vidéken húzódik a Gush Katif-i település-láncolat. Az itt található 21 kisebb nagyobb, a Földközi tengerrel párhuzamosan futó települést javarészt vallásos zsidó bevándorlók hozták létre a 67-es háborút követően, állami támogatással. A főként Nyugat-Európából, az USA-ból és Észak-Afrikából bevándorolt zsidók szent meggyőződése, hogy az Írás feljogosította őket Izrael ősi földjének művelésére, arra, hogy varázsoljanak termőföldet a sivatagból. A palesztinok mindebből csak annyit észleltek, hogy néhány ezer zsidó telepes aránytalanul nagy részt hasít ki magának a területből, ahol 1,3 millió palesztin zsúfolódik össze (Más kérdés, hogy az elmúlt, közel 60 évben különböző politikai erők nyomására fenntartották a borzalmas menekülttáborokat, azzal hitegetvén lakóikat, hogy egy napon “visszaköltözhetnek” a megszállt palesztinai területre, ami alatt ezen erők Izrael szuverén államot értik).

Gush Katíf településein lakik az evakuációra ítélt gázai zsidók legnagyobb része. Őket kellene megnyernie Ariel Saron miniszterelnök kormányának, hogy együttműködve a hivatalos szervekkel, kezdjék meg az áttelepülés szervezését. Az áttelepülők a tervek szerint Észak-Izraelben földet, pénzt és kedvezményes hiteleket fognak kapni. Akik viszont nem hajlandók együttműködni, azokat kényszerrel fogják házuk és földjük elhagyására bírni, ráadásul le kell mondaniuk az anyagi segítségről is. Ennek ellenére, egyelőre nem úgy tűnik, hogy augusztus közepén a kitelepítés rendben lezajlik. Sok telepes és szimpatizáns még mindig reménykedik, hogy a kormány végül meghátrál, és feladja a kitelepítési programot. Vannak, akik egyenesen csodára várnak, valamiféle isteni beavatkozásra.

Igaz, a kormány az eredeti időponthoz képest három héttel elhalasztotta a kitelepítés időpontját, az izraeli gyászünnepre hivatkozva, és az is igaz, hogy még mindig nem dőlt el: mi történjék az otthagyott ingatlanokkal, közművekkel. Adják-e át a palesztínoknak, vagy semmisítsék-e meg. Akár így, akár úgy, Ariel Saron már döntött: a gázai telepesek védelme túl sokba kerül, a kivonulásnak pedig tetemes politikai hozadéka lehet, azt reméli, hogy többek között megtarthatják a Jordán nyugati partjának Izraelhez közeli településeit. Saront még az sem tántorítja el, hogy a legújabb közvéleménykutatások szerint az izraeli lakósságnak csak a fele helyesli a kivonulást, s ugyanennyien vannak, akik ellenzik azt.

Ami a hátrahagyott javak sorsát illeti, maguk a palesztínok is kérik, hogy az izraeliek minden hátrahagyott vagyontárgyat romboljanak le, és a törmeléket is vigyék magukkal. Arra hivatkoznak, hogy a kényelmes bungalók és a hozzájuk tartozó épületek megszerzéséért a vezetők között ádáz küzdelem indulna, ez lenne azután a korrupció igazi melegágya. Az izraeli telepek helyén többemeletes lakóházakat akarnak építeni, amelyek jobban megfelelnek a tömegigényeknek. Izraelben viszont többen attól tartanak, hogy a rombolásról készített fotók és beszámolók rossz színben fogják feltüntetni Izraelt a nemzetközi közvélemény szemében, ráadásul a romok eltakarítása és elszállítása több hónapot venne igénybe, tetemes költséggel járna, és ráadásul veszélyes is lehet, tekintettel az ellenséges palesztin tömegek kiszámíthatatlan reakciójára.

Az viszont már biztos, hogy a sírokból eltávolítják a hozzátartozók földi maradványait, amelyek az új lakóhelyek környékén kapják meg végső nyughelyeiket. Félnek ugyanis az átadást követő sírgyalázásától. A palesztinokkal egyébként még mindig nem sikerült megállapodni a kivonulás, átadás-átvétel összehangolásáról. Ám kétségtelen, az utóbbi hetekben látványosan alábbhagytak a terrorakciók, és az izraeli katonákkal szemben is megritkultak a támadások. (Kasszam rakétákat azért még ki-ki lőnek izraeli civil célpontokra).

Nem szabad azonban lebecsülni a telepesek ellenállása jelentette veszélyeket. Az érdekeikért kiálló Júdea-Szamária-Gáza Tanács szervezésében mozgósítási listák készülnek, amelyekre mindazok feliratkozhattak, akik készek megakadályozni a kitelepítést. A polgári ellenállás fő szervezője Ariel Jitzák tartalékos katonatiszt, aki szerint 100-120 ezer szimpatizáns fogja majd megakadályozni a kitelepítés végrehajtását. Miközben a a kitelepítésben segédkező 10-12 ezer rendőrnek megtiltották a fegyverviselést, a mozgósítási listákon szereplő szimpatizánsok közül sokan a határövezetből, illetve a Jordán nyugati partjáról jönnek, ahol pedig legálisan hordhatnak fegyvert.

Az ellenállás terveiről annyi kiszivárgott, hogy mikor már tudni lehet, melyik napra esik a kitelepítés, az ellenállók elfoglalják a települések meghatározott stratégiai pontjait, és igyekeznek onnan a rendőröket távol tartani. Máris megkezdték élelmiszer, ivóvíz, takarók felhalmozását egy kiszolgált hangárban, nem feledkeztek el csecsemőtápszerről sem. A legelszántabbak itt akarják elsáncolni magukat, várva az ostromot. A fegyveres összecsapás lehetőségéről senki sem beszél szívesen, de ha tényleg kibontakozik valamiféle szervezett ellenállás, Saron aligha engedheti meg magának, hogy visszavonulót fújjon. Abban mindenki egyetért, hogy az idei nyár rendkívül forró lesz Izraelben.

Dora Drexler (Jeruzsálem), Reuters, AP

Comments are closed.