Forrás: Demokrata

Azzal, hogy Dávid Ibolyáék a Magyar Demokrata Néppárttal (MDNP) olvadtak össze, végérvényesen lezárult az Magyar Demokrata Fórum (MDF) története. Másfél évtizedes késéssel ugyan, de megvalósulni látszik bizonyos külföldi érdekcsoportok álma, az MDF-SZDSZ-összefogás – mondta a Demokratának Bíró Zoltán, az MDF alapító tagja.

– Az MDF és az MDNP egyesülésével újjászületett vagy megszűnt az Magyar Demokrata Fórum?

– Sajnos azzal, hogy a fórum a MDNP-vel olvadt össze, végérvényesen lezárult az MDF története. Egy olyan párttal egyesülni, amelyik korábban botrányos körülmények között kizárólag azért hagyta ott az MDF-et, mert nem ők győztek egy szabályos belső választáson, nem csak politikai, hanem erkölcsi veszteség is. Ráadásul az MDNP eddigi politikai szereplése is lesújtó, hiszen a legutóbbi választásokon a Centrum Párttal indultak közösen, és nem kis részük volt abban, hogy az MSZP nyerte meg a választásokat. A 2002-es választások után, amikor Dávid Ibolya programjának fő szólama a Fidesszel való szembenállás és a Fidesztől való egyre határozottabb és egyre durvább eltávolodás lett, már lehetett látni, hogy baj van. Ezek a kirohanások egyértelműen azt jelentették, hogy nem a politikai közép felé tart, hanem attól távolodik a párt. Ám most már nem a Fidesztől való eltávolodás a legfőbb kérdés, hanem az, hogy nemrég a nyilvánosság előtt is elismerték, amit azért eddig is tudtunk és sejtettünk: Herényi Károly a napokban jelentette be, hogy egyáltalán nem zárják ki, az MSZP-vel vagy az SZDSZ-szel való együttműködést.

– Korábban ugyanez történt a kereszténydemokratákkal, a szociáldemokratákkal és a kisgazdákkal is. Nem lehet nem észrevenni a tudatosságot.

– Az MDF tudatos bomlasztása már a 90-es választások előtt is program volt. Mi, alapítók ezt már akkor is nagyon jól tudtuk. Bizonyos személyeket bomlasztónak küldtek hozzánk.

– Megnevezne néhányat?

– Nem, mert bizonyítani nem tudom. Lehettek ellenérdekeltségű pártok emberei, illetve dolgozhattak a titkosszolgálatnak is, több feltételezés is helyénvaló lehet.

– Bizonyos vélemények szerint Magyarországot keresztül-kasul hálózzák a különböző titkosszolgálatok, függetlenségünket gyakorlatilag elvesztettük. A történelmi pártok szétesése-szétverése jól beleillik egy láthatatlan forgatókönyvbe.

– Valóban nincs nemzeti függetlenség, de nem elsősorban az unió miatt, hanem mert az ország vagyonának döntő része idegen kézben van, így nincsenek meg a függetlenség alapjai. Az is kétségtelen, hogy olyan mértékben nyitották ki az országot, hogy könnyedén megvethette a lábát bármilyen titkosszolgálat, mellettük pedig a nagy, multinacionális, tőkés vállalatok, amelyek a magánosítás révén és a hitelekkel teljes egészében kézben tartják az országot. Az általuk biztosított gazdasági háttérrel együtt az elmúlt tizenöt évben kialakult a hatalom megszerzésének és megtartásának megfelelő eszközrendszere is. A magán kézben lévő sajtóval pedig könnyedén megoldható bármilyen politikai kérdés is.

– Térjünk vissza a kezdetekhez. Említette, hogy az MDF-et már az első választások előtt is bomlasztották. Hogyan?

– Elmesélek egy jellemző esetet. Alakulásunk után sorra meghívtuk a nagyköveteket egy beszélgetésre. Az amerikai követtel kezdtük. Eljött Mark Palmer és olyan módon viselkedett, ami az európai diplomáciában felettébb szokatlan. Arra akart bennünket minden áron rávenni, hogy fogjunk össze az SZDSZ-szel. Egy másik találkozó alkalmával pedig csak az érdekelte, hogy van-e antiszemitizmus az MDF-ben. Akkoriban rengeteg külföldi újságíróval is találkoztam, és őket is csak ez érdekelte velünk kapcsolatban. Volt, aki bevallotta, hogy az információit az SZDSZ-től vette. Már 1989 ősze táján egészen biztos voltam benne, hogy itt nagy, főképpen nemzetközi és részben hazai erők mozognak annak érdekében, hogy a rendszerváltást a maguk javára fordítsák át.

– Mi lett az MDF alapítóival?

– Az a csapat, amelyik létrehozta és az első választásokig elvitte az MDF-et, akkor kezdett el végzetesen bomlani, amikor Antall József bekerült a Nemzeti Kerekasztal Tárgyalásokba, majd átvette az MDF irányítását. Ez a bomlási folyamat aztán tovább folytatódott az Antall-kormány első hónapjaiban. Az SZDSZ-szel megkötött paktum is e folyamat szerves része, hiszen Antall József az MDF elnökségének háta mögött folytatta a tárgyalásokat a szabad demokratákkal. Az akkori elnökség ezt a paktumot nem hagyta volna jóvá, ezt ő nagyon jól tudta, ezért teremtett kész helyzetet. A megállapodás következtében a magánosítás úgy ment tovább, ahogy a bukott rendszer utolsó kormánya, a Németh-kormány előkészítette. Ezzel lényegében az egykori MSZMP, illetve a KISZ Központi Bizottságának káderei óriási vagyonnal és büntetlenül tudtak átsétálni az új világba. A gazdaságban és a sajtóban ezzel megalapozták későbbi politikai hatalmukat. Ennek volt következménye az is, hogy a sajtóban az SZDSZ-hez közel állók uralma megmaradhatott és kiteljesedhetett, és ekkor teremtődött meg az MDF és az SZDSZ hosszú távú együttműködésének az alapja is. Úgy fest, ez most megvalósul.

– Április elején ismét összejöttek az alapító tagok és Új Lakiteleki Nyilatkozat címmel tették közzé állásfoglalásukat. Ez a kezdete valaminek?

– Tizenöt év óta először jöttünk össze mi heten, alapítók. A nyilatkozatot azért hoztuk, mert úgy éreztük, kötelességünk az ország és a nemzet tragikus helyzetéről szólnunk. Majd meglátjuk, milyen lehetőségeink lesznek, de abban megállapodtunk, hogy amikor úgy érezzük, hogy meg kell szólalnunk a nemzet, az ország ügyében, akkor ismét fel fogunk lépni közösen. Meggyőződésem, hogy a nemzeti szándékú pártoknak össze kell fogniuk annak érdekében, hogy a 2006-os választásokat megnyerjék és az országot kivezessék a kátyúból.

Reiter Szilvia

MDF-es maradtam

Balsai István a Fidesz-frakcióhoz való csatlakozásáról

A frakció nélkül maradt képviselő a választói mandátumot csak csekély mértékben tudja gyakorolni, aránytalanul és méltatlanul hátrányosabb helyzetben van, mint a frakcióhoz tartozók – mondta a Demokratának Balsai István, az MDF-frakcióból szeptemberben kizárt politikus.

– Miért pont a Fidesz?

– Ezt komolyan kérdezi?

– Persze, bár régebben is Fidesz-szimpatizánsként titulálták önt a Dávid-vonalhoz tartozó pártársai, és bírálói a sajtóban. Belépésével most igazuk lett. Nem?

– Könyörgöm, nem a Fidesszel indultunk két választáson is? Hát persze, hogy Fidesz-szimpatizáns vagyok. Magától értetődőnek tartottam, hogy az engem jelölő két párt közül a Fideszben folytassam a munkámat akkor, amikor a másik pártból, illetve a frakcióból kizártak. A választói felhatalmazás tulajdonképpen kötelezett is erre, hiszen 1998-ban és 2002-ben is az MDF és a Fidesz közös jelöltjeként indultam Budapesten a második kerületben, és őszintén remélem, hogy a szavazók döntő többsége is egyetért a frakcióhoz való csatlakozással.

– Függetlenként ritkán hallatta a hangját.

– Mi, honatyák frakció nélkül igen nehezen tudjuk képviselni választóinkat az Országgyűlésben, meg van kötve a kezünk, hiszen nincs lehetőségünk sem napirend előtt felszólalni, sem azonnali kérdést feltenni. Nehezen és körülményesen tudunk csak interpellálni. Törvényjavaslatokat ugyan elmondhatunk, de frakciótámogatás nélkül semmi remény nincs arra, hogy beterjesztésünk egyáltalán napirendre kerül, nemhogy megtárgyalásra vagy elfogadásra. Mindez azt jelenti, hogy a frakció nélkül maradt képviselő a választói mandátumot csak csekély mértékben tudja gyakorolni, aránytalanul és méltatlanul hátrányosabb helyzetben van, mint a frakcióhoz tartozók. Ezért a kötelező hat hónap eltelte után igyekeztem minél hamarabb frakcióhoz csatlakozni, és ez természetesen a Fidesz képviselőcsoportjába való belépésemet jelentette.

– Mindenki örült ennek?

– Egyhangúlag szavazták meg.

– És régi frakciótársai, akik a kizárások-kilépések után önnel együtt a Nemzeti Fórumba tömörültek?

– Őket kéne megkérdezni erről, de én úgy vélem és azt is tapasztalom, hogy nincs konfliktus vagy egymásra mutogatás közöttünk. A Nemzeti Fórum a legelső időkre nézve adott megfelelő működési keretet a kizárt vagy kilépett MDF-es politikusoknak. Céljaink, értékrendünk továbbra is azonos, függetlenül attól, ki milyen frakcióban politizál a jövőben.

– A Fidesz-frakcióba való belépés foglalkoztat másokat is? Csinál egy fecske nyarat?

– Mindenki önálló, független képviselő, de egyébként tudjuk egymásról, hogy kinek mik a szándékai. Én is tájékoztattam a képviselőtársaimat a döntésemről, de ez nem téma közöttünk. Hogy ki merre tart, azt mindenkinek a saját elhivatottsága és lelkiismerete dönti el, én nem szeretnék a nevükben nyilatkozni.

– Az MDF-ből is kilépett?

– Igen, levelet írtam a kilépési szándékomról a második kerületi szervezetnek, de az nem szűnt meg. Ugyanolyan MDF-es vagyok, mint tizennyolc évvel ezelőtt, a lelkem, a cselekedeteim, az értékrendem is ugyanaz maradt.

– Ezek szerint maga a kizárás körülményei és ténye már nem is foglalkoztatja?

– Akkor megtettük a megfelelő lépéseket és bírósághoz fordultunk az ügyben, mert szeretnénk tisztázni a helyzetet. Elvi kérdés számunkra, hogy kiderüljön, Herényi Károly jogsértő, mi több, példátlan döntése, amellyel megtévesztette az Országgyűlés többségét, valamennyiünk képviselői jó hírnevét és ezáltal a választóinkat is megsértette. Az ügy folyik tovább, már több tárgyalás is volt, tehát ezt azért nem hagyjuk annyiban. Várjuk a bíróság igazságos döntését, bízunk benne, hogy ilyen típusú magánakciók az ítélethirdetés után már nem fordulhatnak majd elő. Elvégre jogállamban élünk.

– Mit gondol a maradék MDF és az MDNP újraegyesüléséről?

– Jogállamban élünk, bármi megtörténhet. Félretéve a tréfát, magánemberként van véleményem, de én most politikusként és képviselőként nyilatkozom. Nem volna ildomos, sőt egyenesen visszatetsző lenne, ha most hátrafelé, kívülről mindenféle bírálatokat fogalmaznék meg. Úgy tűnik azonban, még idejében, a teljes szétforgácsolódás előtt zártak ki.

– Mint volt igazságügy-miniszter és a joghoz, alkotmányhoz értő ember, mondana véleményt a sajtót ma leginkább foglalkoztató kérdésről, a köztársaságielnök-választásról?

– Aránytalanul nagy vihart kavart a kormánypártok egyezkedése. Az SZDSZ a végsőkig szeretné a saját, egyébként csekély számú, de ügydöntő mandátumait kihasználva pozícionálni magát. Mindenképp demonstrálni akarják szavazóiknak, hogy nélkülük semmi nem történhet, hiába vannak csak töredéknyien a parlamentben a szocialista képviselőcsoporthoz képest. Végső soron biztosan meg fognak állapodni, annál is inkább, mert ha ez nem sikerülne, az a koalíció végét jelenthetné. Egyiküknek sem áll érdekében, hogy egy ellenzéki jelölt fusson be, és ne az ő jelöltjük kerüljön az elnöki székbe. Ráadásul egy ilyen fiaskó a 2006-os választási esélyeiket is súlyosan befolyásolhatná. Egyébként pedig várjuk meg a Fidesz által kezdeményezett, és általam is támogatott szimpátiaszavazás eredményét, amely május 15-ig tart. Hallgassuk meg tehát a választók véleményét is a kérdésről!

Kántor Yvette

Ki a kufárokkal!

Für Lajos a politikai helyzetről, népesedésről, nemzeti összefogásról

Hiába telt el 17 esztendĂľ a lakiteleki nyilatkozat kiadásától, akkori és mostani mondataink szinte szó szerint összecsengenek. Ami nem a vakságunkat, hanem azt mutatja, a rendszerváltoztatás óta a nemzet számos nagy ügyében nem történt javulás, sĂľt bizonyos esetekben még rosszabb lett a helyzet – mondta a Demokratának Für Lajos, az Antall-kormány honvédelmi minisztere, az MDF egyik alapítója.

– Három héttel ezelĂľtt hat MDF-es alapítótársával közös nyilatkozatot adtak ki, nagyobbrészt a magyarországi állapotokról, kisebb részben az MDF-rĂľl. Miért pont most?

– Úgy éreztük, az ország, illetve a határon túli magyarság helyzete azt diktálja, hogy most fel kell emelnünk a szavunkat. Egyik nyilatkozótársam mondta korábban, hogy “aki nem idĂľben szól, holott szólhatna, elveszti késĂľbbi jogát a szóemeléshez. Vagyis mai hallgatásaival a holnapit készíti elĂľ”. Bár a demokrata fórum politizálása is felháborít bennünket, sokkal lényegesebb és elkeserítĂľbb ennél Magyarország tragikus helyzete. Ha csak a közpolitikát nézem, gondok vannak a nemzeti oldalon is, de ennél sokkal lesújtóbb, egyenesen gyalázatos, amit a kormánykoalíció művel. Ami igazán szomorú, hogy hiába telt el 17 esztendĂľ a lakiteleki nyilatkozat kiadásától, akkori és mostani mondataink szinte szó szerint összecsengenek. Ami nem a vakságunkat, hanem azt mutatja, a rendszerváltoztatás óta a nemzet számos nagy ügyében nem történt javulás, sĂľt bizonyos esetekben még rosszabb lett a helyzet. Sokkal rosszabb.

– Ezek közül mely problémákat emelné ki?

– Jómagam nagyon fontosnak tartom a népesedés ügyét, ezért most csupán az egyik kevésbé közismert oldaláról szeretnék szólni. Szomorúnak tartom, hogy manapság a sajtó számára alig hír közösségünk fogyása. Úgy írnak róla, mintha csupán arról számolnának be: két tonna krumplival kevesebb termett az idén, mint tavaly. Holott a hanyatló népmozgalom gazdasági, társadalmi és kulturális teljesítményünk szempontjából is igen kedvezĂľtlen következményekkel jár. Nem csupán arról van szó, hogy az idĂľseket ki tartja el, ha fogy az aktív keresĂľk száma, de egy elöregedĂľ társadalomnak csökken a megújulásra való képessége, a kihívásokra való reagálóképessége és a kreatív, teremtĂľképessége is.

– Lát esélyt arra, hogy megforduljon ez a tendencia?

– A jobb szándékúak közül is sokan azt mondják, hogy a határon túli magyarokat kell áttelepíteni az anyaországba. Szerintem más utat kell választanunk. A kilencvenes évek közepén Orosz-, Lengyel-, Német- és Magyarországon párhuzamosan készült egy felmérés, a megkérdezetteknek arra kellett válaszolniuk, hogy szerintük azoknak jobb-e, akiknek van gyerekük, vagy azoknak, akiknek nincs. ElképesztĂľ eredmény született. Oroszországban a férfiak 90, a nĂľk 80 százaléka mondta, hogy azoknak jobb, akiknek nincs gyermekük. Németországban 60-70 százalék volt ez az arány. Még a katolikus Lengyelországban is 50-50 százalékos volt a válaszok megoszlása. És itt jön a lényeg: Magyarországon mintegy 80 százalék vallotta, hogy azoknak jobb, ahol van gyerek. A valóságos számok viszont nem ezt, hanem azt mutatják, hogy egyre kevesebb újszülött jön világra nálunk is. Ugyanakkor a felmérés azt igazolja, hogy van egy belsĂľ, lelki igény a gyermekvállalásra, nálunk még erĂľsen él a hagyományos értékrend.

– Visszatérve a nyilatkozatra: tervezik-e, hogy a jövĂľben többször is megszólalnak majd?

– Ha úgy látjuk, hogy szólni kell, akkor szólunk. Fontosabb azonban, hogy rendezĂľdjenek a nemzeti oldal sorai. A nagy, de mérsékelt nemzeti párt, a Fidesz mellé véleményem szerint is kellene egy olyan erĂľ, amely összegyűjti és tényezĂľvé teszi a radikálisabb, a keményebb nemzeti erĂľket. Éles vagy vészhelyzetben – jó lenne, ha megszívlelnénk végre – félre kell tenni a kisszerű pártérdeket, személyes ambíciót, a kicsinyes hiúságot, a vélt vagy jogos sérelmeket. Mindent alá kell rendelni a pillanatnyi, egyben távlatos nagy célnak: meg kell nyerni a 2006-os választásokat. Többek között azért is, mert végre meg kellene szabadulni ettĂľl a kufárvilágtól, a tehetségtelen, de gátlástalan – istentelen – kufároktól. Úgy, ahogy hajdanában is mondogattuk ezt, de nem nagyon cselekedtük. Azt kell tennünk, amit az ÜdvözítĂľ tett azon a virágszĂľnyeges vasárnapon: korbácsot vett a kezébe – zengi Kodály kórusműve – “és kihajtá Ăľket a templomból”. Hisz tűrhetetlen, hogy ezek a kufárok “latrok barlangjává tették” a hazát, és tennék a templomot. Hódítsuk vissza Magyarországot!

Bándy Péter

Comments are closed.