Forrás: Erec

„A táblák pedig – Isten műve azok, és az írás – Isten írása az, vésve a táblákra.”

(Mózes II. könyve XXXII/16.)

A héber ábécében – az alef-bet-ben – két „té” betű van: a 9.betű, a „tet” , és a 22. betű, a „táv”.

A fenti Tórai idézetben a „vésve” – héberül „charut” – szó „táv” betűvel szerepel; igaz, hogy mind a kétféle „té” betűvel lehet írni. De – amint erre a bölcsek fel is hívják a figyelmet -, a „táv” betűs változatot cherut-nak is lehet olvasni, ami szabadságot jelent.

A kétféle értelmezés lehetősége visszatérő kérdése a zsidó bölcselettel foglalkozóknak: felveti a lelki, gondolati és fizikai szabadság kérdését. A második szentély idejében két tábor alakult ki a cherut-charut szó értelmezése körül. A konzervatív véleményen állók a vésve szó mellett érveltek, míg a szabadság szó értelmezést elfogadók azt az álláspontot képviselték, hogy a Tórai mondatokat többféleképpen is lehet értelmezni.

A Talmud egyik legismertebb története, az „Achnaj tűzhelye”. A viszály – amelyet még számos hasonló követett – alapja az, hogy az egyik bölcs szerint a tűzhely tiszta, a másik szerint tisztátlan volt. Rabbi Eliezer, aki a Bet Sámmáj konzervatív elveit képviseli, a legkisebb változtatást is elutasítja. Ezzel szemben a Bet Hilél elveit képviselők érveik alátámasztására az Isten segítségét kérik. A jó Isten tudja, hogy Rabbi Eliezernek igaza van – legalábbis ami a hagyományt illeti -, és erős hangon kinyilatkoztatja, hogy a halachikus törvény örök. De ekkor színre lép a korszak egyik legnagyobb bölcse, Rabbi Jehosua, és így fordul a jó Istenhez: „Ne avatkozz bele, a Tóra a földön alkottatott és nem az égben!” Legnagyobb csodálatára, a Jó Isten nem mond ellent Rabbi Jehosuának, mondván: „Fiaim győzedelmeskednek.” – vagyis, hogy a fiatalabb nemzedékek folytatják a Tóra tanítását és ezáltal győzelemre viszik a gondolatait.

A középkor egyik bölcse, Niszim Jerondi, a következő kérdést teszi fel: hogy lehetséges, hogy a jó Isten a bölcseket támogatja, annak dacára, hogy rabbi Eliezer áll közelebb

az igazsághoz? (Sőt a bölcsek is pontosan tudják ezt.)

Niszim rabbi tanítása be kell, hogy legyen vésődve minden zsidó szívébe: A bölcsek a hagyományos halacha ellenére, az értelem szavára hallgatnak. Niszim rabbi még hozzáteszi: éppen akkor sértenék meg a Tórai parancsokat, hogyha az értelem ellenére cselekednének; az követ el bűnt, aki automatikusan, és nem az értelem szerint használja az előírásokat.

Ezekben a napokban a megváltozott helyzet élesebben rajzolódik ki szemünk előtt. Két szabadság ünnepe között vagyunk: az egyik a Pészách, a másik a Függetlenségi Nap. A bölcsek gondolataiban fel sem merülhetett, hogy a Messiás eljövetele előtt létrejöhet független zsidó állam: egy olyan szabad ország, amelyről nem tesz említést a kőtáblába vésett tízparancsolat. És megint két tábor alakult ki: az egyik vélemény szerint nem kell figyelembe venni ezt a változást, a másik vélemény szerint a függetlenség új kihívásokat jelent a nép számára. Rabbi Niszim bizonyosan azt mondaná nekünk: az értelem szerint cselekedjetek, mert ezért kaptátok azt a jó Istentől. Ugyanúgy, ahogy négyszáz évvel később mondta a német filozófus, Emanuel Kant: a szabadság lehetőséget jelent a cselekedtek megvalósítására.

Írta: Jehuda Sharon

Fordította: Káldi Zsuzsa