Forrás: 168 Óra

Iskolatársak

FIDESZ VARGÁJA 4.

2005/19 – Közélet

Pünkösti Árpád

Felértékelődtek a politikusok “bűntársai”. A magyar politikai pornográfiában jó ára van az olyan fényképnek, amelyen politikus vagy hozzátartozója szerepel időközben vád alá került személlyel. Most az egyik nagy hal az évekig nemzetközileg körözött, “Fidesz-közeli” Varga Tamás, Orbán Viktor egykori iskolatársa, aki diploma nélkül is politikaelméleti beszélgetőkört vezetett a Fideszt világra segítő Bibó Szakkollégiumban. Róla és kapcsolatairól szól szerzőnk írása.

A Teleki Blaka GimnáziumKezdetben volt a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium. 1977-ben ott olyanok kezdték a tanulást, akiknek apja, anyja a háborús években született. Emiatt az 1962-65 közötti korcsoport jóval kisebb, mint az előtte lévők, az utána jövők: Orbán Viktor és kortársai előtt zöldebb volt a lámpa, szélesebb az út, kevesebb a rivális. Nem tudni, ki került be ezért a jó nevű gimnázium kelendő – angol, matematika, orosz – tagozatos osztályaiba. Közöttük volt a “kádergyerek” Varga Tamás – a Volán gazdasági igazgatójának (ma könyvvizsgálónak) fia – a “matematikus” C osztályban (O. V. az angol tagozatos B-ben). A korábban leánygimnázium Telekiben ekkor 140-en kezdtek: 30 fiú, 110 lány. Egy focicsapathoz is más osztálybeliek kellettek.

Varga Tamás és Incze Zsolt már általános iskolába is együtt járt, szinte szomszédok voltak Székesfehérváron. Barátját Varga tanította meg úszni. A két jó eszű fiú kapcsolata eleven vonzási pont volt, és a magja lett egy harmadikos korukban, 1979-ben létrejött önképzőkörnek. Az apropó a szovjetek afganisztáni bevonulása. 1956-ban az oroszok bejöttek ide, akkor bevonultak oda… Pár barát együtt meghallgatta, majd megvitatta a Szabad Európa híreit. Valaki “felnyomta”, miféle összeesküvés zajlik, de az iskola nem adta tovább, nem lett belőle ügy. Továbbra is jártak focizni, és összejöttek beszélgetni. Folyóiratokat, könyveket olvastak, az érdekesebb írásokat megvitatták. Semmi sem volt igazán kötött, a hat-tíz fiú arra tartott, amerre akart.

– A matekos osztálybeliek politikailag tájékozottabbak, érettebbek voltak – mondta évekkel ezelőtt Hermann Róbert történész. – Közülük a református papfi, Incze Zsolt nem is nagyon titkolta ellenzékiségét. Náluk jött össze a társadalmi érdeklődésű gárda. Ez a fajta olvasottságom hiányzott – már akkor eldöntöttem, hogy 1848-cal fogok foglalkozni -, ezért többnyire hallgattam.

Padtársát, Orbán Viktort Hermann vitte el ebbe a társaságba. Utólag Orbán azt mondta, talán a csoport fele jobb képességű volt nála: “Okosabbak voltak, mint én, nem voltak olyan fanatikusak… Ha vitába kellett volna kerülni… nem állom meg a helyem.”

– Pap, birtokos, tábornok és hasonló ősökkel, rokonokkal mi az istent szerettem volna a rendszeren? – kérdezte a közgazdász vállalkozó Incze Zsolt. – Antikommunizmusban és rendszertagadásban nőttem fel, anyám állandóan figyelmeztetett: vigyázz magadra fiam, ellenségekkel vagyunk körülvéve! Ám az erős ellenérzés dacára elég jól nevelt voltam ahhoz, hogy ne rohanjak fejjel a falnak. A rendszerrel csak kettőnknek, Simicska Lajosnak és nekem volt bajunk. Idővel a társaság többé-kevésbé átvette nézeteinket, meghatározó szerepünk volt abban, hogy társaink rádöbbentek, nem a létező világok legjobbikában élünk.

Vargában talán “intellektuálisan” éledt a rendszer elleni antipátia. Egy mikrocsipekről szóló tanulmány kapcsán az “önképzőkörben” levezette: miután a szocializmus eleve alkalmatlan a technikai fejlesztések gyors átvételére, a gazdasági versenyben lemarad, és rövidesen összeomlik – állította a CIA Kelet-Európa-szakértőivel szemben 1980-ban egy jó felfogóképességű fehérvári gimnazista. Hihetetlen öntudat és magabiztosság szorult bele, jól érvelt, de úgy, hogy érzékeljék, milyen éktelenül okos. Talán azt is tudta: a tehetségével nem arányos a szorgalma, kitartása és türelme. Öntörvényűvé vált, és összeütközésbe került mindennel, ami az önjárásban korlátozta. Nem tudott alkalmazkodni.

Fejlődéstörténet

Érettségi után egy immár felnőtt fiúnégyes nekivágott a Hortobágynak, Gyöngyösről gyalogosan Debrecenbe. A célba csak Incze és Orbán érkezett, Varga Tamás és negyedik társuk feladta. Ősszel bevonultak előfelvételis katonának, ami a többieknek kínszenvedés volt, Vargának csaknem üdülés. A szülei elintézték, hogy hadtápírnok legyen. Akkor maradt ki, akkor ment haza, amikor akart. Egy év múlva, 1982-ben Varga és Incze közgazdászhallgató lett. Az utak nem váltak el: Budapesten is fel akarták éleszteni az önképzőkört. Ám az első év után akadt egy jobb “játék”: 1983 szeptemberében megalakult a Ménesi úton a jogász-szakkollégium, a későbbi Bibó…

Augusztusban tartották a leendő igazgató, Stumpf István legénybúcsúját Orbán Viktorék felcsúti házában. Fociztak, majd este szalonnasütés közben elkezdődött a politizálás. Varga, Simicska és a házigazda forradalmat akart, tankkal nekimenni a pártházaknak. A kollégium nyitását előkészítő esztergomi táborban ismétlődtek a “döbbenetes, súlyos” kijelentések. Stumpf István később bevallotta: “Meg is rémültem egy picit.” Simicska állítólag beszőtte szövegébe, hogy utat lát, mellette keresztre feszített kommunistákat… De a vendég Varga és Orbán is kitett magáért. O. V. szerint arról volt szó, “érdemes-e ebben az országban élni, össze lehet-e dönteni ezt a rendszert vagy nem, és ha össze lehet dönteni, milyen eszközökkel… ha meg nem lehet összedönteni, mit kell vele csinálni”. Állítólag az is elhangzott, hogy föl kell akasztani a kommunistákat. Azt senki nem kérdezte meg: a szülei is sorra kerülnek-e.

– Minden olyan beállítás hamis, amely az akkor történteket rámásolja a mai eseményekre – mondta hajdani tanáruk. – Ez fejlődéstörténet, a “féktelen” éjszaka volt a kitárulkozás, a belépő. Stumpf beijedt, de karakánul végigcsinálta, sosem tartotta fel a kezét, hogy nem ér a nevem…

– A kollégium alakuló ülésén Kun Béla Lenin-fiúihoz hasonlítottam a hármasból elsősorban Simicskát és Vargát. Agresszív, kirekesztő, ellenségkereső viselkedésük az ő módszereikre emlékeztetett – idézte fel a politológus Kéri László. – Azt mondtam, inkább kiköltöznék ebből a kollégiumból, mint be: Simicskával és Vargával nem élnék egy fedél alatt, mert felszólító módban közlik: demokráciát csinálnak akkor is, ha mindenki belegebed.

Pénzügyi érzék

A kollégiumban Varga egyedi státusban volt. A fél évvel később bekerülő Fodor Gábor felvételi vizsgáján is részt vett. Varga 1986-os salgóbányai bibós napi előadásáról – címe: A politizálás lehetőségeinek és jellegének változásai Magyarországon a reformkortól napjainkig – azt jelentette a titkosrendőrség, hogy a szocialista rendszer válságát elemezte, román fasizmust emlegetve. (Külön nem figyelték meg, talán mert korán átment az üzleti életbe.) Varga a szakkollégium elméleti folyóirata, az 1985-ben nyilvánosság elé kerülő Századvég szerkesztőbizottságának is alapító tagja, sőt az 1987-re datált 4-5. kettős számig Gyurgyák János mellett felelős szerkesztő. A kollégiumban üzletelt is. 1985 őszén előadta: orvosolná a kollégisták könyvbeszerzési gondjait, ha meghatározott napokon könyveket árulna. Üzleti érzék, jó ízlés meg antikvárius első feleség miatt kezdte használt könyvek eladásával. Nemcsak a kötetek intellektuális értékét ismerte. Olvasottság és kivételes pénzügyi érzék vitte. Több pénze volt már akkor, mint egy megbecsült hivatalnoknak. Először ő vett lakást a csapatból.

– Rátermett ember – mondta róla az Osiris Kiadó vezetője, Gyurgyák János történész. – Önazonossági problémáját a diplomahiány is tetézte, hiszen többször elkezdte a közgazdasági egyetemet, de többre tartva magát az erkölcstelen és tudatlan értelmiségnél, mindig abbahagyta. Sok jó és hasznos tulajdonságával egyik spiritus rectora volt a társaságnak, igazi szellemi irányító, aminek összes pozitív és negatív hatását később a bőrünkön tapasztalhattuk.

Az egyetem abbahagyásának prózaibb oka is volt. Varga délután, este és éjszaka élt, képtelen volt felkelni reggel, és a sok hiányzás miatt a vizsgákig sem jutott el. Talán kétszer rugaszkodott neki, aztán kikerült az egyetemről.

1987-ben ő vetette fel a Századvégnél, hogy könyvkiadót kellene csinálni, sőt a kiadandó kötetek jegyzékét is összeállította. Leszavazták. Kövér László: “Ez a szerkesztőség baráti társaság is volt. Amit csináltunk, kollégiumostól, lapostól, azt

Ügynek tekintettük… ne mérgezzük meg a dolgot azzal, hogy összekeverjük a tisztán szellemi tevékenységet az üzleti szférával.” Varga nem hagyta annyiban, és 1989 februárjában megjelent a csapatban a “pénz”… Nagy Imre-könyvvel kezdtek, és mivel az újratemetés után voltak, a kinyomtatott 27,5 ezer példány kilencedét tudták csak eladni – 10 milliós veszteség. De a bukást megúszták. Júliustól az állás nélküli szerkesztők (Gyurgyák, Kövér László és Szilárd, Orbán és Varga) havi ötezer forint fizetést adtak maguknak egészen 1994-ig.

Az első törés 1987-ben jött kapcsolatukban, ekkor fokozták le Vargát szerkesztővé. Az identitászavarokkal küszködő ifjú saját magával sem volt igazán tisztában, és egyre kellemetlenebb lett. Feldühítette, hogy szerkesztőtársuk, Fellegi Tamás Dávid-csillagot visel. Miért hangsúlyozza a zsidóságát? Annyira elmérgesedett a vita, hogy Vargát is, Fellegit is ki akarták rúgni.

Két zsidó folytatott népi-urbánus vitát. Fellegi gyerekkora óta hordja a Dávid-csillagot, amit Varga ekkor szúrt ki. Akadnak zsidó antiszemiták. Ráadásul Varga Tamás dzsentroid (volt?). Amikor ivott, kibújt belőle az antiszemita. És sokszor ivott. Fellegi pedig anyázott, amikor zsidózott. De ő megveregette a vállát: “Azért nem tehetsz róla, jó srác vagy”…

Nem mindenki érzékelte Varga antiszemitizmusát. Igaz, sok Németh Lászlót és Szabó Dezsőt olvasott, és talán 1987-ben már ezt tartotta trendinek. Rontotta renoméját bizarr házassága is. Az antiszemita feleség… plusz az, hogy a csapat legradikálisabb tagjának apósa Szocialista Hazáért kitüntetett volt, annak minden előnyével.

– Tamás annyit emlegetett okossága definíció kérdése is – egészítette ki egyik névtelenséget kérő társuk. – Nem írt semmit, csak egyetlen interjú társszerzője volt. Ha viszont a fejébe vett valamit, azt onnan nem lehetett kirobbantani. Vele a vita ordibálássá, hitvitává fajult, neki az érvek nem számítottak, akárcsak Simicskának. Tamásból sugárzott, hogy a világ menjen a k… anyjába, amiért ő még nem kapott közgazdasági Nobel-díjat. Igaz, sokat olvasott, diploma nélkül is tanulókört vezetett… Ám gyanús ügyei miatt egyre veszélyesebbé vált mindnyájunkra. De természetesen különválasztandók fiatalkorunk eseményei az utótörténettől, a bűnügytől.

Összemosás

Ilyen esetekben persze az ellentétes politikai oldal minden erővel próbálja összemosni az utó-, illetve előtörténetet. Előhúzzák a közmondást: madarat tolláról, embert barátjáról… De Orbán Viktornak a gimnáziumban sem volt Varga a barátja. (Két dudás egy csárdában?) Az egyetemi kollégiumban előbb Simicskát, majd Fodor Gábort, végül Nagy Andort választotta szobatársának. Nyilvánosan leginkább Fodort és Kövért említette barátként. 1993 elején legjobb barátai közé sorolta még Áder Jánost, Deutsch Tamást, Gyurgyák Jánost és a fehérváriak közül egyedül Hermann Róbertet. Vargát sosem említette (és többé nem került szóba Fodor sem).

Tény, hogy az öntörvényű Varga Tamás teljhatalommal intézte több Fidesz-közeli cég, köztük a Századvég gazdasági ügyeit. De az még kérdés, a pártpénzügyekbe kevertek közül valóban ő volt-e a legnagyobb hal. Mondják, szívesen játszott mások bőrére, meg azt is, ő még tudta, mi a barátság. Most, a megtagadás idején egy embertől hallottuk csak: elfogásakor megkönnyebbült, mert attól tartott, már betonba öntötték; és készül rá, hogy meglátogatja a börtönben – ahol talán újból írnok lesz. Vagy könyvtáros.

Az előző részek tartalmából

Április 21-i számunkban felvázoltuk Varga Tamás eddigi pályáját. Szó esett ifjúkori barátságairól Orbán Viktorral és Simicska Lajossal, a Bibó-kollégium és a Fidesz alakulásáról, a székházügyről és a Fico Kft.-ről is. Aztán bemutattuk a Varga elleni nyomozások és bűnperek történetét, valamint azt, hogyan szökött Prágába, majd Amszterdamba, s miért csak most sikerült elfogni. Április 28-i számunkban a Varga által kidolgozott, “körbeszámlázásos” áfacsalás kulisszatitkairól mondta el személyes emlékeit az az újságíró, aki egykor cikksorozatban tárta fel az ügy részleteit.

A május 5-i számban arra kerestük a választ, hogyan indult meg az APEH-vizsgálat a Varga-féle álépítkezések ügyében, s miért fizetett ki a hatóság minden fillér áfát hősünknek még akkor is, amikor már a rendőrség látókörébe került. Szó esett ezúttal cégeltüntetésekről, strómanokról, a Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezet körüli manőverekről, teljesítetlen ígéretekről, az úgynevezett “Marczingós-levél”-ről és életveszélyes fenyegetésekről is.

Comments are closed.