Forrás: NépszavaEtnikai-nemzetiségi megosztottság mutatkozik az al-Kaida soraiban és ez megkönnyítheti az ellene való harcot – derült ki amerikai és pakisztáni terrorizmusszakértők nemrégiben tett nyilatkozataiból. A belső ellentétek állítólag Abu Faradzs al-Líbinek, a nemzetközi iszlám terrortervezet harmadik számú vezetőjének elfogásában is szerepet játszottak.
A szakértők szerint az al-Kaida egysége akkor indult bomlásnak, amikor az amerikaiak és helyi szövetségeseik megdöntötték az afganisztáni tálib uralmat. A tálibok és a velük szövetséges nemzetközi iszlám gerillák – vagy ahogy önmagukat nevezik, a dzsihadik – tömegesen menekültek Pakisztánba. Csakhogy az ottani kormánycsapatok az amerikaiakkal együttműködve ott is tovább üldözték őket.
Ekkor romlott meg a dzsihadik egymás közti viszonya. Hiszen vetélytársak lettek a menedékhelyekért és a szűkösebbé váló anyagi eszközökért vívott vetélkedésben. Soraik főként nemzetiségi alapon oszlottak meg: egyik oldalon álltak az arabok, a másikon a különböző nemzetiségekhez tartozó közép-ázsiaiak, főleg üzbégek és csecsenek. Pakisztáni terrorelhárítók szerint a sorok megbomlásához hozzájárult az is, hogy a közép-ázsiaiak úgy érzik: az előléptetéseknél és az anyagi eszközök elosztásánál az al-Kaida arab vezetői saját nemzettársaikat részesítik előnyben, míg nekik csak az ágyutöltelék szerepe jut.
A terrorelhárítók kihasználják, hogy egy elfogott üzbég vagy csecsen sokkal könnyebben vall rá egy arabra, mint saját honfitársára. Amikor a pakisztáni hatóságok tavaly júniusban sikeres rajtaütést hajtottak végre a dzsihadik sakaji táborában, azt főként elfogott csecsenek és üzbégek információi alapján tehették.
Az arabokat és a közép-ázsiaiakat egyébként nem csak a vetélkedés fordította szembe egymással – eleve mások voltak a céljaik s főleg az ellenségeik. Az arab terroristák főként az Egyesült Államokat és Izraelt gyűlölik, a közép-ázsiaiak – a csecsenek, az üzbégek és az ujgurok – elsőszámú célpontja viszont Oroszország, India és Kína. A közép-ázsiaiaknak szükségük van az arabok támogatására, ám rossz néven veszik, hogy bin Ladenék eszelős Amerika-ellenessége őket is amerikai célponttá teszi. Mindez már az afganisztáni tálib uralom idején is megmutatkozott: a közép-ázsiai ország akkori urai – akiknek közvetlenül nem volt bajuk az amerikaiakkal – haboztak is, hogy megvédjék-e velük szemben a dzsihadikat. Végül mégis az utóbbiak mellé álltak és velük együtt is buktak el.
Kepecs Ferenc
