Forrás: Erec

Emlékszoba nyílik a budapesti, Vadász utcai Üvegházban az 1944-es helytállás és embermentés emlékezetére.

A budapesti Carl Lutz Alapítvány a Vadász utca 29. szám alatti Üvegházban emlékszobát, kiállítást rendezett be. Az emlékszobát 2005. május 2-án Dr. Steiner Pál, Belváros-Lipótváros polgármestere nyitotta meg. A megnyitón részt vett Marc-André Salamin svájci nagykövet, David Admon izraeli nagykövet, Agnes Hirschi, Carl Lutz leánya, David Gur az egykori cionista ellenállók képviseletében, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi és többen az üvegházi túlélők közül. Az alapítvány névadója, Carl Lutz svájci diplomata Budapesten, 1944-ben Európa egyik leghatékonyabb zsidómentési akciósorozatát hajtotta végre. Lutz alkonzuli rangban 1942 elején érkezett Budapestre, hogy itt a Magyarországgal hadban álló államok, és polgáraik érdekeit képviselje. Az idegen érdekek képviseletében előzőleg brit mandátumterületen, Palesztinában szerzett gyakorlatot, ahol a semleges Svájc megbízottjaként a német konzulátusok felszámolását, a személyzet és a családok hazautazását intézte. A német külügyminisztérium köszönete alapozta meg a budapesti német diplomatákkal kialakuló kapcsolatait. Svájc a háború alatt Budapesten 15 állam képviseletét látta el, közöttük volt Nagy Britannia és az Egyesült Államok. Lutz konzulátusi osztályán idővel munkatársak százait vette igénybe. 1942 és 1944 között, brit kérésre ellenőrizte a palesztinai beutazási engedéllyel rendelkezők személyazonosságát, ezzel elősegítette mintegy tízezer zsidó, többségében magyar, szlovák és lengyel gyerekek kimentését. A német megszállás után Carl Lutz az amerikai követség Szabadság téri épületébe befogadta a Sztójay kormány által betiltott Palesztina Hivatalt, és kérte, kezdeményezte további 7000 zsidó kivándorlásának engedélyezését a magyar kormánytól. Nyáron, a vidéki zsidóság deportálása után, más diplomáciai fellépések (amerikai demarsok, svéd király távirata, a nuncius és a Vöröskereszt tiltakozása, nyugati sajtókampány) és nem utolsó sorban a hadi helyzet (a második front megnyitása, a szovjet hadsereg előre nyomulása) hatására a magyar kormány ígéretet tett 7800 magyar zsidó kivándorlásának engedélyezésére. Céljuk elsősorban a nemzetközi elszigeteltség feloldása és a szuverenitás látszatának a megőrzése volt. A magyar kormány elhatározását Hitler is jóváhagyta, azzal a feltétellel, hogy a többi fővárosi zsidót deportálják. “A Führer elvárja, hogy a magyar kormány most már késlekedés nélkül végrehajtja a budapesti zsidók elleni rendszabályokat, azokkal a kivételekkel, amelyeket Veesenmayer követ javaslatára a német kormány a magyar kormánynak engedélyezett. De az általános intézkedéseket nem késleltethetik ezek a kivételek, mert egyébként a Führer a kivételezésre adott engedélyt kénytelen lenne visszavonni.” – írta Hitler Horthynak 1944 júliusában.

Comments are closed.