Forrás: Magyar Hírlap

A közeggel, a körülményekkel van gond

A Kaposvár elleni meccsen, szombaton Illés Béla megdöntheti Szabó Györgynek az első osztályban felállított 510 meccses rekordját. Az MTK 37 éves középpályása megtapasztalt már ezt-azt, s bár a magyar labdarúgásból kiábrándult néha, a fociból soha.

fotó: Hegedűs MártaJó tíz éve ugyanaz a telefonszáma. Ennyire hűséges? Az MTK-ban is fél év megszakítással már tíz éve játszik.

Valóban úgy tűnik, hogy az vagyok. Bár kerestek Belgiumból, Izraelből és Ciprusról is, végül maradtam. Nem akartam mindenáron külföldre szerződni, s az MTK is nagyon ragaszkodott hozzám. Úgy hat-hét éve megkereste őket a Trabsonspor, de állítólag egymillió dollárt kértek értem, amit a törökök nem vállaltak be.

Ennyire jó a magyar labdarúgás, hogy nem tud megválni tőle?

Régen azért jobb volt. Nos, igen, most egy kicsit gyengébb, hogy finoman fogalmazzak. A nagy álom Spanyolország volt, ha onnan keresnek, mentem volna.

Nem volt menedzsere, így nehéz volt.

Igen, ha újrakezdeném, keresnék egy menedzsert, mondjuk spanyol kapcsolatokkal, mert az nagyon sokat számít. De nincs igazán hiányérzetem, az is inkább csak egy vágy volt, hogy Spanyolországban focizzak.

Azért tavaly tavasszal a Haladásért mégis elhagyta fél évre az MTK-t.

Akkor úgy állt a helyzet, hogy nyáron lejár a szerződésem, s a bodajki fiatalokat igyekeznek majd beépíteni a csapatba. Ekkor keresett meg a Haladás, s mivel Szombathely közel áll a szívemhez, ott indult az NB I-es pályafutásom, szívesen mentem.

Aztán mégis visszatért.

Igen, jöttek a gondok, a kiesés, az NB I-es indulási jog megvétele, a csapat átment Pápára, de én oda már nem akartam költözni, és az NB II sem vonzott. Csak az motivált, hogy megdöntsem Szabó György NB I-ben elért 510 mérkőzéses csúcsát. Az MTK-ba pedig visszavártak. Megbeszéltük, hogy amatőr státusban leszek, így csak három edzésem van, plusz a meccs, élvezem, hogy egy kicsit szabadabb lehetek.

Ilyen hosszú idő alatt sokat tapasztalt a magyar fociban. Nem ábrándult ki?

A nyáron igen, akkor elég volt ebből a hercehurcából az NB I-es indulási joggal. De hát nagyon szeretek focizni. S itt már tényleg nem a pénzről van szó, hanem egyszerűen ez a hobbim.

Miért döntött úgy 2001-ben, hogy lemondja a válogatottságot?

A sikertelenség miatt. Tíz éven át szerepeltem a válogatottban, de egyetlen világeseményre sem jutottunk ki. Abban az évben lezárult a selejtezősorozat a vb-re, s már nem akartam bevállalni újabb három évet. Reális esélyünk pedig amúgy sincsen továbbjutni.

Ennyire rossz a magyar foci?

A közeggel, a körülményekkel van gond. Az utánpótlással még minden rendben van, 18 éves korig felvesszük a versenyt a többi válogatottal. De utána van egy óriási törés. Hogy miért, az nehéz kérdés. A pályák állapota, az öltözők… Megszűnt az állami támogatás, pénz nélkül viszont nem megy. Ott vannak például a törökök. 1990-ben még 4-1-re vertük őket. Aztán befektettek egy csomó pénzt a fociba, s a vb-n láthattuk, mit tudnak.

A hozzáállással nincs gond?

Nehéz helyzetben vannak most a focisták, amikor a klubok tartoznak a játékosoknak, nehéz mentálisan felkészülni a meccsekre.

Önnek az anyagiakkal nem volt gondja, az egyik legjobban fizetett labdarúgó volt hazánkban.

Ez igaz. De már akkoriban is gondoltam a jövőre. Azért nem zsugoriskodtam, de tartalékoltam. Van egy fuvarozási cégem, esetleg azzal foglalkozom majd komolyabban, ha befejezem a focit.

A labdarúgással nem akar foglalkozni később?

Az MTK-nál mindig beszédtéma volt, hogy maradhatok, de konkrétumokról még nem volt szó. De az edzősködés nem érdekel, az a stresszes élet nem vonz, így is rettenetesen izgulok, ha kívülről kell néznem a játékot. Esetleg még gyerekekkel szívesen dolgoznék.

De egyelőre aktív. Meddig folytatja?

Még nem tudom, majd a nyáron eldől. Ha az 511 mérkőzéses csúcs meglesz, már nem nagyon motivál semmi, csak maga a foci szeretete. Az alapozás például már nagyon nem hiányzik. De lehet, hogy még egy évet lehúzok, többön nem gondolkozom. Évek óta már csak egy-egy évben…

Harminchét éves, meddig bírja fizi-kálisan a meccseket?

Szerencsés alkat vagyok, az erőnlétemmel nincs gond, bár kilencven perc után már kell két-három napot regenerálódni. Meg néha fáj ez-az, de nagy baj nincs. Persze ehhez kell egy bizonyos életritmus is, ha az ember nem kipihent, hanem bulizgat, könnyebben megsérül.

A rekorddöntés után azért csak lesz valami buli, ha pályára lép.

Az edző dönti el, majd kiderül, hogy számít-e rám. De a legfontosabb, hogy nyerjünk a Kaposvár ellen, mert még mindig elérhető a második hely. S ha meglesz a csúcs, lesz ünneplés. A csapatot meghívom majd vacsorázni, és sok barátom is kijön majd a meccsre, utána biztos lesz majd valami spontán buli.

Botos Regina