Forrás: NOLVarsányi Gyula, 2005. május 9. 17:00
A verseny kíméletlenséggel párosul – mondja Szakcsi Lakatos BélaKép: Móricz Simon Csupán a zenei program olyan sokrétű és gazdag e héten, hogy nehéz választani belőle. A Kossuth-díjas Szakcsi Lakatos Béla, a kortárs dzsessz egyik kiválósága mégis megkísérli.
c Elsőként Bolla Gábor kvartetjének dzsesszkoncertjét említi, amely ma este lesz a budai Millenáris Fogadóban. Mégpedig azért, mert Bollát fantasztikus szaxofonosnak tartja, ‘majdnem csodagyereknek’, aki már tizenévesen jó dzsesszt játszik, noha ehhez egyébként több idő kell.
Megjegyzi, nagyon fölgyorsult az idő. Sokan igen fiatalon kerülnek pódiumra, példaként említi Bolla mellett a bőgős Lakatos Pecek Krisztiánt és a zongorista Lakatos Pecek Adorjánt (‘még csak 14 éves!’), akik iskolába járnak, de már muzsikusegyéniség formálódik bennük. Ebből azonban az következik, hogy óriási a verseny, mert kevés a bemutatkozási lehetőség. És ebben a rohanásban a tehetségek állandóan ‘lifteznek’: egyszer fent, másszor lent. – Azért utálom a verseny szót, mert kíméletlenséggel párosul – mondja. Ilyen körülmények között mikor válik egy dzsesszmuzsikus kiérleltté? Erre úgy válaszol, 30-35 éves korára már senki sem úgy játszik, mint 14 évesen, és negyvenévesen kapaszkodhat fel a csúcsra. Sajnos, így kevés ideje marad – húsz-huszonöt év -, hogy kiteljesítse a pályáját. – Magamat kivételnek számítom, mert későn érő vagyok, csak 45 évesen kezdtem el komolyan foglalkozni a klasszikus zenével is.
Későn érő vagyok, csak 45 évesen kezdtem el komolyan foglalkozni a klasszikus zenével is.
Muszáj még egy-két csemegét említenie ebből a műfajból. A topzenészekből álló Dés-szeptett fellépését kedden, szerdán és csütörtökön a Vigadó térnél, a Columbus hajón. Vagy pénteken a Dél-alföldi Szaxofon Együttes játékát az Árpád híd budai hídfőjénél, az A38-as hajón. – Négy csillagot kapott legutóbbi lemezük! – hangsúlyozza. Aztán áttérünk a komolyzenére (‘számomra nincs komoly- vagy könnyűzene, csak jó vagy rossz zene’ – veti közbe). A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának holnapi koncertjét említi a Zeneakadémián, amelyet Vásáry Tamás vezényel. Dicséri az együttest és karmesterét, szerinte mostanában méltánytalanul kapnak kevesebb figyelmet, de ez meg fog változni. Rajtuk kívül a Matáv zenekar csütörtöki hangversenyét emeli ki, amely ugyancsak a Zeneakadémián lesz. Szóba kerül PusztaiAntal gitárművész (jellemzésében ‘nagy technikájú, romantikus ifjú előadó’) föllépése pénteken a Hédervári Kastélyszállóban és a Fischer Iván vezette Budapesti Fesztiválzenekar vasárnapi játéka a pesti Művészetek Palotájában, amelyen vendégzongorista, Richard Goode játszik. E mellett felhívja a figyelmet a Cotton Club Singers koncertjére is az International Buda Stage-en, mert ‘a jó vokál hiányzott a palettáról’. És ki ne hagyja a ‘fantasztikus gitáros’ Tátrai Tibort társaival, akik az Old Man”s Music Pubban játszanak ma este, és a csütörtökön föllépő hip-hopos Ganxsta Zolee-t.
A Művészetek Palotája ma esti különleges előadását, a Valahol Európában filmkoncertjét is figyelmünkbe ajánlja, mert pártolja a multimédiát: az előadás ugyanis Radványi Géza legendás filmjéből és a témát (a háborúban árván maradt gyerekek sorsát) feldolgozó Dés-Nemes-Böhm-Kocsmáros készítette musicalből vett részleteket foglalja egységbe, Böhm György rendezésében. Mivel saját művészetének is éltető eleme az improvizáció, ajánlja Bácskai Júlia Pszichoszínházát a Merlinben holnap este. A Mi lett volna, ha… című előadást, Bíró Kriszta és Galkó Balázs játékát a nézők rendezik (‘ez igazi kuriózum’). A rögtönzés miatt tartja érdekesnek a Millenáris Átjáró című péntek esti ősbemutatóját is, amelyben zene, tánc, képzőművészet, videoinstalláció együtt jelenik meg.
Aztán olvasásra terelődik a szó. Mostanában Márai Füveskönyvét böngészi, mert tele van bölcsességgel. Az író minden emberi tulajdonságot sorra vesz, megvilágít, megmagyaráz. – Ráfér ez mindannyiunkra – jegyzi meg. Ugyanakkor panaszkodik is: kevés ideje, energiája jut a könyvekre, mert nagyon sok partitúrát olvas, mostanában Bartóktól, mert vele foglalkozik behatóan. Ha jut egy kis szünet, előveszi a Bibliát, de az Ó- és Újszövetséget egyaránt lapozza. – Számomra, némelyekkel ellentétben, a kettő egyben van. Egy könyvnek számít, mert én a zsidó-keresztény kultúrához tartozónak vallom magam – mondja meggyőződéssel.
