Forrás: Erec

Breuer Péter Dr. Tucker Tamással beszélget

A Tuki eltűnt egy időre. Dr. Tucker Tamást és az öccsét, Andrást, aki színházrendező, így becézik. De a nagy Tuki mindig szem előtt volt. Aztán megtudtam, hogy vidékre költözött. Elgondolkoztatott, hogy egy értelmiséginek, akit a barátai, a könyvtárak, a színházak, a koncerttermek Pesthez kötik, miért költözött el 100 km-re. Hátat fordított a világnak? Gondoltam, a legegyszerűbb, ha megkérdezem tőle.

– Szóval a múltkor azt mondtad, hogy a jövő héten benézel, és ennek már négy hónapja. Másoktól tudtam meg, hogy elköltöztél Nagybátonyba. Ez hogyan jutott eszedbe? Elmenekültél?

– Nem, szó sincs róla. Egyszerű anyagi okai voltak. A szokásos lakásprobléma.

– De nem hiányzik neked a nyüzsi? Tel Avivból sem voltál hajlandó kimozdulni.

– Most sem vagyok hajlandó, de ezt hozta az élet. Szóval, most nem akarok belemenni az anyagi helyzetembe, mert nem jobb, és nem rosszabb, mint másoké.

– No jó, de elköltöztél Pestről, a fővárosból, ahol mégis hetente jártál zsinagógába, részt vettél a társasági életben. Most meg kivonultál.

– Nézd. Egyrészt van busz Pestre, másrészt nekem teljesen mindegy, hogy Magyarországon hol élek. Nekem Izrael a hazám, és, ha egyelőre nincs pénzem hazamenni, Izraelbe, akkor engem ez jobban zavar, mintsem az, hogy Nagybátonyban élek.

– De, ha Izraelt tartod hazádnak, mért jöttél el otthonról?

– Válás, betegség. Mindkettő betette a kaput. A Rabbinikus bíróság a váláskor feltétel nélkül az anya pártján van, anyagiakban is. És, meg kell mondanom őszintén, hogy a Rabbinikus bíróságnak van igaza, még akkor is, ha én rosszul jártam. Ez így igazságos. Szóval, nem volt hova mennem, itt élnek a szüleim, ezért jöttem Pestre. És már hat éve készülök haza. Most novemberben úgy volt, hogy végre hazamegyünk, de végül sajnos egyelőre nem jött össze. Azon vagyok, hogy sikerüljön.

– Tudod, Tuki, az elmúlt hat éves magyarországi pályafutásod éppen olyan talány, mint az, hogy hirtelen Nagybátonyba költöztél. Szinte mindenütt dolgoztál már, csak éppen a szakmádban nem. Voltál már pénzügyi osztályon, amihez végkép nem értesz, foglalkoztál orvosi segédeszközzel, ami szerintem szintén távol áll tőled. Pedig azóta is hallom a nevedet az izraeli akadémiai életben. A magyar tudományos életben meg semmit.

– Igen… Most elmondhatnám, hogy én vagyok a meg nem értett zseni, és fújhatok az egész magyar felsőoktatásra, de nem erről van szó. Van egy hely, ahol megértettek, és barátként fogadnak. Természetesen Izraelben. Addig örülök, amíg Magyarországon nem értenek meg. Nem is célom, hogy elfogadjanak. Péter, azt Te is tudod, hogy az izraeli akadémiai életben milyen világhírű tudósok dolgoznak. Akikkel együtt dolgoztam, felnéztem rájuk. Ugye ahhoz, hogy valaki kviutot, tehát véglegesítést kapjon, ahhoz hét évig teljes munkaidős szerződésben kell dolgoznia úgy, hogy évente 10-12 komoly publikációt közöl nemzetközileg elismert szakmai lapokban, a saját költségén. Én publikáltam, és most nem akarok neveket sorolni, hogy kikkel voltam napi munkakapcsolatban. De ilyen egyetemi légkör és munka nincs Magyarországon. Nem is beszélve arról, hogy itt a katedrán mindenki elkötelezi magát valamelyik politikai vonal mellett. Én viszont tudományra szeretem tanítani a hallgatókat, mint Izraelben, és nem arról győzni meg őket, hogy az én tudományos szövegbe csomagolt politikai nézeteim az egyedül mérvadóak. Nem is illek a magyar politikai palettára, mert én cionista vagyok. Igaz, baloldali, de cionista. Én Peresz Munkapártjának a vonalát követem. Ez itt nem megy.

– Na jó, de itt van a zsidó közösség is. Elköltözéseddel azt is itt hagytad?

– Nem. A sajátjaimat nem hagyom. Mármint a zsidókat. Az izraelita vallású magyarokhoz semmi közöm. Csak a zsidókhoz, akik az én népemhez tartoznak.

– Tudod, hogy ezzel sok embert megbántasz?

– Tudom, de vállalom. Legfeljebb nem köszönnek vissza. Sok ember van az utcán, akik nem köszönnek. Menj végig a Körúton, és próbálj meg mindenkinek köszönni. Furcsa reakciókat fogsz kiváltani az emberekből.

– És most miből élsz?

– Fordításból. Több izraeli, magyarországi és amerikai irodának dolgozom. Héber, angol, orosz és magyar nyelven fordítok. Főleg jogi, gazdasági, kereskedelmi és politikai szövegeket. Meg izraeli üzletembereknek tolmácsolok időnként. Ez a legkényelmesebb. Nem nekem kell a cégek után szaladgálni, és nem kell reprezentációt fizetnem.

– Jó, de nem hiányzik a te világod?

– Dehogynem. De azt csak Izraelben találom meg.