Forrás: NOL

Új megközelítésben is tárgyalják a második világháború eseményeit

Czene Gábor, 2005. május 10. 00:00

Kép: Reuters – Fabrizio Bensch Fel kell számolni tévképzeteinket – üzente Schmidt Mária főigazgató a Terror Házában tartott nemzetközi konferencián.

Vesztesnek lenni címmel kétnapos tanácskozás kezdődött hétfőn a Terror Házában. A második világháború lezárása alkalmából tartott rendezvény meghívóján egy stilizált vörös csillag látható, benne katonák fényképe, és a szöveg: Magyar tragédia, 1945.

A győzelem azzal áltat, hogy minden szándékunk jó, minden helyes – mondta Schmidt Mária főigazgató. Közlése szerint Magyarország először semleges, majd nem hadviselő félként próbált kimaradni az összecsapásokból, és minden erejével igyekezett elkerülni az ország megszállását. Úgy vélte, hogy ez a taktika éveken át sikerrel kecsegtetett, végül azonban Magyarország is hadszíntérré változott. A főigazgató nem tért ki arra, hogy Magyarország előzőleg visszakapta a trianoni szerződéssel elcsatolt területek jelentős részét, de később, a háború következményeit taglalva megállapította: „a csak nemrég viszszakerült elcsatolt területeket ismét elvesztettük, újra kisebbségbe jutott magyar testvéreink minden eddiginél kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek”.

A vesztes és győztes fogalmába groteszk és abszurd jelentéstartalom vegyül – hívta fel a figyelmet Schmidt Mária. Vajon győztesnek tekinthetjük-e például azt a Lengyelországot, amely a győztesek oldalán foglalt ugyan helyet a tárgyalóasztalnál, de idegen megszállás alatt állt, elvesztette szuverenitását? A főigazgató szerint fel kell számolnunk tévképzeteinket, vissza kell találnunk utolsó tiszta gondolatunkhoz, és erről az alapról kell újra felépítenünk magunkat. A vereség – mondta – tárgyilagosságra szólít fel, mert nem lehet, nem is szabad vele totálisan azonosulni.

A lengyel Tomasz Szarota professzor – részben a konferencia címére, részben Schmidt Mária előadására utalva – kifogásolta, hogy olyan látszat keletkezhet, mintha Lengyelország nem a világháború győztesei közé tartozna. Hangsúlyozta, hogy a lengyelek győzelemként és felszabadulásként élték meg a nácizmus bukását. Nem érezték magukat vesztesnek azok a lengyel katonák sem, akik nagy számban önkéntesként harcoltak (és nem azon az oldalon, ahol a magyar hadsereg). A lengyelek büszkék arra, hogy nemet mondtak Hitlernek, és arra is, hogy körükben marginális jelenség volt a kollaboráció – jelentette ki a történész. Szólt az oroszok által elkövetett rémtettekről is.

Dieter Pohl, a Müncheni Történeti Intézet munkatársa példátlan dimenziókban zajló bűncselekménynek nevezte a holokausztot. Ma már nyilvánvaló – mondta -, hogy a németek többsége annak idején támogatta Hitlert, a sztálingrádi vereség után azonban a német társadalom kezdett eltávolodni a nácizmustól. Kérdésre válaszolva hozzátette: 1945-ben a németeknek csupán tíz százaléka tekintette felszabadulásnak a háború befejezését, napjainkban viszont ez az arány eléri a nyolcvan százalékot. A konferencián Vlagyimir Bukovszkij is előadást tartott. Az orosz emberi jogi aktivistát 1963 és 1976 között többször letartóztatták, pszichiátriai rabkórházba zárták, kényszermunkára és börtönbüntetésre ítélték. Bukovszkij a távirati iroda híradása szerint kijelentette, hogy Sztálin volt az, aki feltalálta és rászabadította Európára Hitlert.

Új megközelítésben tárgyalják a második világháború eseményeit és következményeit azon a hétfőn kezdődött kétnapos tudományos konferencián, amelyet a Politikatudományi Intézet rendez Budapesten – adta hírül az MTI. A konferencia újdonsága, hogy az előadások túllépnek a hagyományos hidegháborús szemléleten és a történelmet 1945-nél „megállítva” mutatják be a háborús sokk és a remény kettősségéből született gondolatokat, célokat és terveket – mondta megnyitójában Földes György, az intézet főigazgatója. A szervezők tájékoztatása szerint Ormos Mária akadémikus a második világháború „feleslegességét” emelte ki, mivel az nem oldotta meg a tőkés rendszer válságát, sem a németkérdést. Krausz Tamás szerint a Szovjetunió magatartását a Nyugat iránt 1945-ben a gazdasági együttműködés szándéka határozta meg. Balogh András azt elemezte, hogy a területi terjeszkedés és új gyarmatok szerzése jelentős helyen szerepelt a tengelyhatalmak háborús céljai között. A gyarmati népekben ugyanakkor ezzel párhuzamosan megerősödött a nacionalizmus, az antirasszizmus és a függetlenség vágya.

Történelmileg szennyezett terület – írja a Der Spiegelben a berlini holokauszt-emlékmű helyszínéről Jürgen Leinemann. Itt a közelben volt a Hitler-bunker, itt húzódott évtizedekig a hírhedt berlini fal. A sokat vitatott emlékművet Martin Walser „egy futballpályányi rémálomnak” nevezte, mások a „szégyen monumentalizálását”, vagy a „megalomán gyászgiccset” vélték felfedezni benne. Konrád György számára a „halál geometriáját”, a szabályosságot, Auschwitz lélektelen, pontosan megtervezett-kivitelezett halálgyárát jelenti. Valami hasonlóra gondolhatott megalkotója, az amerikai Peter Eisenman, aki „tulajdonságok nélküli teret” képzelt el. 2711 körüljárható, hatalmas betontömb alkotja az elpusztított európai zsidóknak állított emlékhelyet.