Honvágy

sofar, 2005. május 06. 22:33  JNA24 médiafigyelő, NOL Add comments

Forrás: NOL

Hovanyecz László, 2005. május 7. 00:00

Kép: Móricz Simon Tizenöt esztendős volt 1948-ban Bródy Sándor, amikor útnak indult, hogy meghódítsa Amerikát. És meg is hódította. 1953-ban, a Princeton Egyetem elvégzése után kifutófiúként kezdett el dolgozni a Young and Rubicam nevű reklámcégnél. Harminc esztendőt húzott le ott.

Közben a vállalat kétszáz irodát hozott létre a világon. Bródy, miután a ranglétra valamennyi fokát megjárta, előbb Frankfurtban dolgozott alelnökként, Brüsszelben, majd New Yorkban pedig nemzetközi elnökként. Hogy szakmai elismertsége mekkora lehetett, az mutatja, hogy 1984 és 1987 között a reklám-világszövetség elnökének is megválasztották. Akkor úgy érezte, hogy elég volt. Mások viszont nem. Így történt, hogy a másik óriás reklámcéget, az Ogilvy and Mather Worldvide-ot irányította további hat éven át. 1993-tól azonban az üzleti világban Alexander Brodyként ismert szakember már “csak” szaktanácsadásra volt hajlandó. Úgy gondolta, van neki fontosabb dolga, mint nemzetközi cégeket vezetni.

Alexander Brody nagyapja, Bródy Sándor az irodalomtörténészek szerint kulcsszerepet játszott a modern magyar literatúra kialakulásában. Irodalmi programja Móricz Zsigmondra volt nagy hatással. Stílusa Krúdyt befolyásolta erősen. Publicisztikája az Adyénak volt előkészítője. Drámái Móricz, Szomory Dezső és Molnár Ferenc számára voltak példamutatók. Bródy Sándor nemcsak maradandó irodalmi örökséget, hanem nagy családot is hagyott maga után. Öt fiút. Legidősebb fia – anyja, a színésznő Hunyady Margit után – Hunyady Sándor. A többiek az ő féltestvérei, öccsei: András, István, János és Illés. Csupán Jánosnak, Alexander Brody édesapjának volt közülük szabályos polgári foglalkozása: az egyik legismertebb gabonakereskedőként dolgozott a két világháború közötti Magyarországon. A többi fiú irodalommal, újságírással kereste kenyerét. Alexander Brody 1993-ban elhatározta, hogy az üzleti életben szerzett lehetőségeit és képességeit felhasználva folytatja idehaza literátorfamíliájának hagyományait. Még abban az évben megalapította a Bródy Sándor-díjat elsőkötetes íróknak. Azt követően pedig felsorolhatatlanul sok dolgot csinált. Elég legyen annyit megemlíteni, hogy Egerben, ahol az született, felállíttatta nagyapja szobrát. A mű alkotója, Varga Imre már elkészítette Brody megrendelésére a nagyapa kedves barátja és ellenfele, Gárdonyi Géza szobrát is, amelyet nemsokára avatnak.

Alexander Brody egy üzletember következetességével és egy író nyughatatlanságával dolgozik. Mert író is: több kötete jelent meg angolul és magyarul. Írói-szerkesztői tevékenységének új lendületet adott, hogy “téli szállásán”, Honoluluban 2003-ban nagy kincset talált. Édesanyja, Pollatschek Lilly, a kiváló festőművész egy nagy utazóládában gyűjtötte össze a Bródy-hagyatékot. Ezt a ládát nyitotta fel két esztendeje Alexander Brody, és dolgozza fel azóta szisztematikusan a benne lelt anyagot. Az idén az Ulpius-ház jelenteti meg a könyvhétre a Honvágy című kötetet. Ebben a legidősebb Bródy fiú, Hunyady Sándor tizenegy levelét közli. A levelek 1938-ban és 1939-ben íródtak a legfiatalabb öcshöz. Illés 1937-től Amerikában élt, és az Esquire című férfimagazin lovassport-, majd gasztronómiai szakírója volt. A lap írói szerzőgárdájának vezető alakja Hemingway volt (itt jelent meg A Kilimandzsáró hava című novellája) és F. Scott Fitzgerald. 1938-tól az Esquire Hunyady Sándor novelláit is közli. 1941-ig huszonötöt, többet, mint ennyi idő alatt bárki mástól.

Alexander Brody azonban nem az az ember, aki megelégszik az önmagukban is roppant érdekes levelek közzétételével. Benne nagy kutatószenvedélyek munkálnak. Elmegy a Yale Egyetem könyvtárába, ahol Hunyady amerikai ügynökének iratanyaga található, és felkutatja a nagybátyja színdarabjainak amerikai előadásaival kapcsolatos szerződéseket. Gondoskodik róla, hogy a levelekben említettek fotói is szerepeljenek a könyvben. Budapesten magán- és közgyűjteményekben búvárkodik munkatársaival, nehezen hozzáférhető lapokból keresi elő azokat a Hunyady-írásokat, amelyek a levelekhez kapcsolódnak. Így ébreszti rá olvasóját, hogy az olyan írónak, amilyen Hunyady Sándor, nincsen magánélete. Nála minden irodalom. Jellemző példa: Hunyady 1939 tavaszán kelt levelében ad hírt öccsének egy debütáló színésznőről: “Egyed Zoltán (író, újságíró, színikritikus – A szerk.) új nőbe szeretett belé: Karády Katalinnak hívják. Rögtön fel is fedezte és szerepet harcolt ki számára a Pesti Színháznál. Nagyon szép, közismert meleg tyúk. Lehet, hogy sikere lesz, ha megtanul játszani.” Ámde az íróban munkál az igazságérzet. Ez tör napvilágra 1940 őszén megjelent kritikájában, amelynek címe: Tíz perc alatt megszerettem Karádyt. A színésznő képességeit méltatja, egyben saját, levélbeli előítéleteivel is leszámol: “Nagyon régi gyakorlatom van, jóformán a színpadon születtem, azt hiszem, igazam van, hogy csak az irigység vagy a rosszindulatú kombinálgatás emlegetheti vele kapcsolatban a dilettáns szót.”

Hunyady Sándor jóban van a politikai elit általa nagyra becsült képviselőivel. Legfőképpen Bethlen Istvánnal. Róla leveleznek Illéssel. “Ami Bethlent illeti, igazad van – írja öccsének. Csak ne történjék baja. Felolvastam neki a rá vonatkozó passzust a leveledből: Nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy örül. Mostanában nem hízelegnek neki.” Egy másik levelében arról értesíti Illést: “Bethlen villáját rendőrök őrzik, talán még az élete is veszélyben forog, mert olyan bátran kiállt a zsidók mellett.” Horthy Miklós családjával is jó kapcsolata van: “Kenderesen voltam, a kormányzó ménesében. A kormányzó öccse, Horthy Jenő vitt le autón, értem jött a kávéház elé, a Stefánia útra. Ő a legnagyobb magyar ló-szakember. A te cikkeidet is olvasta az Esquire-ben. Számon tart.” Hunyady azonban megvesztegethetetlen. Az utolsó porcikája is író. Nem érdekli a kormányzó, sem annak öccse, amikor az a skandalum történik, hogy a Király-díjat nem az ő lovuk, hanem egy Rubin nevű textilügynöké nyeri. Több változatban is megírja a történetet, amelyben a megoldhatatlan problémát az jelenti, hogy a nagyurak nem tudják, miként kell viselkedni egy vigéccel a díszvacsorán. A salamoni döntés: a díszvacsora elmarad. Alexander Brody pedig annak jár utána a rá jellemző következetességgel, hogyan is történt pontosan a dolog, vagyis hogy mi van még a Király-díj-novellák mögött. Nos, kideríti, hogy noha Rubin lova korábbi eredményei tényleg imponálóak voltak, senki nem tett rá, mert senki nem hitte, hogy egy vigéc nyerhet az arisztokraták ellenében. Egyetlen kivétel volt. Benjamino Gigli, a korszak legkiválóbb olasz tenoristája. Igaz, ő is csupán érzelmi okokból. Mert a lovat Carusónak hívták.

De miért Honvágy a címe ennek az irodalomtörténeti és kortörténeti szempontból hallatlanul izgalmas könyvnek? Mert Hunyady Sándor öcscséhez írott levelei erről szólnak leginkább. A honvágyról. Hogy miközben nagy sikerei vannak Amerikában, mindegyre azt indokolja, miért is nem megy oda. Illést is inti: “Azért kérlek, ne felejts el magyarul. Bármilyen kitűnő angol vagy, végül mégis magyar írónak kell lenned.” Saját magáról pedig nem levélben, hanem úti jegyzetben – amelyet Alexander Brody talált egy 1938-as újságban – ezt írja: “Még csak két hete vagyok Párizsban, istenien érzem magam, és máris betege lettem a honvágynak… Lehet, hogy vannak egyszerű összetételű emberek, akik olyan könynyen szállíthatók, mint a besózott disznóhús. Én gyönge vagyok, romlandó anyag, erjedésnek indulok egy szórakoztató kirándulás tizennegyedik napján.” A helyzet valójában még ennél is súlyosabb. Mert Hunyady Sándor Pesten sem tud igazán gyökeret verni. Sohasem volt lakása, mindig szállodában lakott. Szülővárosába, Kolozsvárra vágyott. Amint mondta: “Csak Kolozsváron lehet születni. Máshol az ember világra jön.”

Nem kérdeztem tőle, de lehetséges, hogy Alexander Brody is ezt tartja szülővárosáról, Budapestről. Ahol már következő könyvének megjelenését készíti elő. A Honoluluból immáron hazakerült láda ugyanis még sok kincset rejt. Például Jászai Mari és Hunyady Margit leveleit. Ezeket remélhetőleg jövőre olvashatjuk.

Comments are closed.