Forrás: Heti Válasz

Dr. Vaira Vike-Freiberga lett köztársasági elnök

Május 9-én Moszkvában külföldi állam és kormányfők részvételével nagyszabású ünnepségen emlékeznek meg a II. világháború európai befejezése, a náci Németország fölött aratott győzelem 60. évfordulójáról. Az ünnepségen részt vevő magyar küldöttséget Mádl Ferenc köztársasági elnök vezeti. Ez alkalomból közöljük a lett köztársaság elnök asszonyának nyilatkozatát és a magyar köztársasági elnök válaszlevelét.

Ez év május 9-én Lettország 24 másik európai demokráciával együtt ünnepli az Európa-napot. A Schuman-nyilatkozat aláírásának 55. évfordulóját ünnepeljük, amely a háború sújtotta Európában igyekezett tartós békét teremteni, és amely végül lerakta a mai Európai Unió alapjait.

Május 8-án Európa a II. világháború befejezésének 60. évfordulóját is ünnepli. Ez a konfliktus barbárságában és brutalitásában egyaránt páratlan volt, az emberiség történetében háború még soha nem követelt ennyi emberáldozatot.

A háború végének volt egy tagadhatatlanul örömteli eredménye. Megbukott a náci német rezsim, amely több mint egy tucat európai országot tartott megszállás és elnyomás alatt, amely Európa-szerte több millió ártatlan civil meggyilkolásáért volt felelős. Saját hazámban, Lettországban, a náci németek helyi tettestársaikkal lett földön addig példátlan, mértéktelenül kegyetlen, emberiség elleni bűnökért felelősek. A háború előtt Lettországban élő zsidó lakosság több mint 90 százalékát elpusztították, valamint több tízezer olyan zsidót is, akiket más országokból szállítottak ide. A nácik tízezrével soroztak be férfiakat, hogy a hadseregben ágyútöltelékül szolgáljanak, szégyentelenül megsértve ezzel a hadijogról szóló hágai konvencióban foglaltakat.

Lettország Európával együtt örül a náci Németország és fasiszta rezsimjének 1945. májusi bukásának. Eltérően azonban Nyugat-Európától, a gyűlölt náci birodalom bukása nem hozta meg a felszabadulást saját hazám számára. Ehelyett a három balti országot, Lettországot, Észtországot és Litvániát egy másik idegen és totalitárius hatalom, a Szovjetunió foglalta el brutális módon.

Öt hosszú évtizedre Lettország, Észtország és Litvánia megszűnt létezni Európa térképein. A szovjet megszállás alatt mindhárom országban tömeges deportálások és gyilkosságok történtek, az itt élők elvesztették szabadságukat, és el kellett tűrniük az orosz ajkú betelepedők millióinak az érkezését.

Ez év május 9-én Európa vezetői Moszkvában találkoznak. Ez az a nap, amikor Oroszország hagyományosan tisztelettel adózik annak a több millió orosznak, aki a II. világháborúban veszett oda, és megünnepli a náci Németország feletti, nagy áldozatok árán kivívott győzelmet. Egy olyan ország elnökeként, amely sokat szenvedett a szovjet elnyomástól, kötelességemnek érzem, hogy emlékeztessem a világ közvéleményét arra, hogy az emberiség legpusztítóbb konfliktusára esetleg nem került volna sor, ha a két totalitárius rezsim, a náci Németország és a Szovjetunió nem állapodik meg titokban a kelet-európai térség egymás közötti felosztásáról. Arra a szégyenletes megállapodásra gondolok, amelyet 1939. augusztus 23-án kötött Molotov és Ribbentrop, a két ország külügyminisztere.

Másfél héttel később, a szégyenletes paktum titkos kiegészítő jegyzőkönyveinek következményeként Hitler lerohanta Lengyelországot, és ezzel elkezdődött a II. világháború. A Szovjetunió, Hitler teljes egyetértésével, elfoglalta Lengyelország keleti területeit, majd később, még ugyanabban az évben nekirontott Finnországnak. Ezt követően, 1940 júniusában a Szovjetunió lerohanta és elfoglalta Lettországot, Észtországot és Litvániát. Ezeket a támadásokat és megszállásokat Hitler és Sztálin előzetesen megtervezte és megállapodott róluk.

Pontosan ez a két diktátor viseli a felelősség oroszlánrészét azért a hihetetlen emberveszteségért és a háború alatti szenvedésekért, amelyek ezután következtek. Amikor megemlékezünk azokról, akik életüket vesztették a II. világháború alatt, nem szabad elfelejtenünk az emlékezést a Hitler és Sztálin által elkövetett emberiség elleni bűntettekről. Nevén kell neveznünk ezt a két totalitárius zsarnokot, hogy a világ se feledkezhessen meg arról a felelősségről, amit ők viselnek a háború kirobbantásáért.

Lettország számára a II. világháború igazi befejezése évtizedekkel később, 1990. május 4-én jött el. Ezen a napon fogadta el hazám parlamentje a Szovjetuniótól való elszakadást jelentő függetlenségi nyilatkozatot.

Ez év május 1-jén Lettország megünnepli az Európai Unióhoz való csatlakozásának első évfordulóját. Ez az a nap, ami hazám számára valóban a II. világháború befejezését jelenti. A mesterségesen rákényszerített befolyási övezetek végét jelzi. Ezen a napon tért vissza országunk a szabad és demokratikus nemzetek széles európai családjához.

Az Európai Unió és a NATO teljes jogú tagjaként Lettország büszkén vesz részt egy új és jobb Európa építésében, egy olyan kiváltságban, amitől hazámat évtizedekig megfosztották. Ezért, mint hazám elnöke, úgy döntöttem, hogy részt veszek az európai vezetők találkozóján Moszkvában, május 9-én. Részvételemmel szeretném demonstrálni Lettország elkötelezettségét arra, hogy részt vállaljon minden olyan jelentős eseményből, amelyek kontinensünk múltjával és jövőjével kapcsolatosak.

Az Európa-nap megünneplésével megemlékezem a fasizmus bukásáról, amikor a szabadság és a demokrácia visszatért Nyugat-Európába. Ünnepelni fogom annak az intézménynek a születését, amelyet ma Európai Uniónak hívunk, és örömmel gondolok arra, hogy Lettország is tagja ennek a jelentős nemzetközi szervezetnek. Fejet hajtok majd azok emléke előtt, akik a II. világháború során vesztették életüket. De nagy szomorúsággal emlékezem majd hazám ismételt szovjet megszállására, arra a hihetetlen emberi veszteségre és szenvedésre, amely ezt követte, nemcsak Lettországban, hanem Kelet-Közép-Európa korábban rabságban tartott országaiban is.

A moszkvai hivatalos eseményeken való részvételemmel baráti kezet nyújtok Oroszországnak. Lettország arra kéri Oroszországot, hogy mutasson megbékélést Lettország, Észtország és Litvánia irányába, és – függetlenül attól, hogy kik követték el – ítélje el a II. világháborús bűncselekményeket. Minden demokratikus nemzetnek arra kell ösztönöznie Oroszországot, hogy fejezze ki sajnálatát a Molotov-Ribbentrop paktum közvetlen következményeként bekövetkezett háborúért, a Kelet-Közép-Európát sújtó elnyomásért. Ezzel Oroszország ugyanazt az utat járná, mint nyugati szomszédai: a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának útját.