Forrás: Magyar Hírlap

A bulvárlapok sem fogták vissza magukat a nagy-britanniai választás napjára

Lezárták az urnákat, bezártak a szavazóirodák: tegnap késő este véget ért a parlamenti választás Nagy-Britanniában. Mivel az országban ismeretlen a kampánycsend, a pártok még a voksolás napján is mindent megtettek, hogy kimozdítsák otthonról a bizonytalan szavazókat. A célegyenesben azonban már nem programjuk miatt, hanem focihasonlatokkal támadták egymást a pártelnökök.

A bulvárlapok sem fogták vissza magukat a nagy-britanniai választás napjára, sőt a kampányolásban még a megszokottnál is messzebbre mentek. Az angolszász politikai kultúrában nem ritka, hogy az újságok nyíltan megnevezik, melyik pártot támogatják, ám ezúttal egyértelmű karikatúrákkal is nyomatékosították a véleményüket. A köztudottan konzervatív Daily Express címoldalán Pinocchióként, hosszú orral ábrázolta Tony Blair miniszterelnököt – nyilvánvalóan arra utalva, hogy Irak ügyében tett ellentmondó nyilatkozataival a hazugság gyanújába keveredett. A karikatúra mellé nagybetűs kérdés is járt, amely így szólt: “Miért nem kérünk újabb öt évet Tony Blairből?” A tét ugyanis a tegnapi választáson csakugyan az volt: sikerül-e Tony Blair miniszterelnöknek és a Munkáspártnak, ami eddig még sosem: történetében először megnyernie sorozatban harmadik választását. Ami egyébként Blairnek mindenképpen az utolsó, többé ugyanis nem pályázik a Downing street 10.-re.

A kormánnyal rokonszenvező Daily Mirror főcíme, ha lehet, még ennél is világosabban fogalmazott: “Szavazz a Munkáspártra!” Alatta pedig a magyarázat: “Túl nagy tét forog kockán”, és hozzá Michael Howard konzervatív vezér képe, vérben forgó szemekkel, hatalmas szemfogakkal, Drakulaként, amint – feltehetőleg – a munkáspárti kormányzás szociális vívmányaira készül lesújtani a fejszéjével.

A két, találomra kiragadott címlap jól példázza, milyen szokatlanul durva és negatív kampány folyt a fair play hazájában. A két legnagyobb párt jóformán csakis egymással foglalkozott, még pontosabban: a másikkal riogatta a közvéleményt. A Munkáspárt azt állította, hogy ha a konzervatívok jutnak hatalomra, fontmilliárdokat vonnak ki az egészségügyből és az oktatásból. Válaszul a toryk azzal gyanúsították meg a kormányt, hogy újraválasztása esetén adóemeléssel akarja finanszírozni könnyelmű ígéreteit, miközben túl engedékeny bevándorlási politikájával veszélybe sodorja az országot. És így tovább, szinte vég nélkül: a kampány hamar a kölcsönös vádaskodások sorozatává vált.

A politikusok a célegyenesben futballhasonlatokkal is megpróbálták megnyerni maguknak a fociszerető angol közvéleményt. A közismerten lelkes Liverpool-szurkoló, Michael Howard azt mondta, jó előjelnek tekinti, hogy kedvenc csapata bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe. A keddi, Chelsea elleni meccs tanulsága szerinte az volt, hogy le lehet győzni az esélyesebbnek tartott ellenfelet is. Tony Blair pedig úgy reagált a személyét ért támadásokra, hogy a toryk “durván játszanak”, a labda helyett az ő lábát rugdossák. (Igaz, a Munkáspárt egyik korábbi plakátja sem éppen fair play díjas: sokak szerint leplezetten az antiszemita érzésekre játszott Howarddal szemben…) A miniszterelnök, mielőtt felesége és két nagyfia társaságában leadta szavazatát Sedgefieldben, egyetlen nap alatt több mint ezer kilométert utazott helikopteren, hogy személyes jelenlétével segítsen a Labour jelöltjeinek azokban a távoli választókerületekben, ahol szoros eredményt jósoltak.

A szavazóhelyiségek este tíz órakor (magyar idő szerint tizenegykor) zártak Nagy-Britanniában, az első eredményeket csak lapzártánk után, éjfél körülre ígérték.

sv

Comments are closed.