Forrás: Múlt-Kor

www.mult-kor.hu

Ma járják végig tizennegyedszer az Élet Menetét

2005. május 5.

A dél-lengyelországi Oswiecimben, az egykori auschwitz-birkenaui náci munka- és megsemmisítő táborban tizennegyedik alkalommal rendezik meg az Élet menetét a holokauszt emléknapján, csütörtökön. Idén minden eddiginél többen vesznek részt a megemlékezésen, több mint ötven országból 18-20 ezer embert várnak. Magyarországot népes delegáció képviseli, mintegy ezernyolcszázan, köztük Gyurcsány Ferenc kormányfő, miniszterek, pártelnökök, országgyűlési képviselők, művészek, sportolók, fiatalok hajtanak fejet az áldozatok emléke előtt.

Történelmi háttér

Lengyel források szerint 1940 és 1945 között legalább 1,1 millió ember, túlnyomó többségükben különböző országokból deportált zsidók (megközelítőleg 960 ezren) pusztultak el a náci Németország által létrehozott legnagyobb haláltáborban. Minden harmadik áldozat magyar volt, őket 1944. május 15-e és 1944. július 9-e között deportálták Magyarországról.

Auschwitzban ölték meg a lengyel politikai és szellemi elit 85 ezer, nem zsidó képviselőjét, 20 ezer romát, 15 ezer szovjet hadifoglyot és 12 ezer, különböző országokból származott, nem zsidó foglyot is. Az európai zsidó közösség 11 millió tagjának több mint felét, mintegy hatmilliót öltek meg a nácik. Az áldozatok fele lengyel zsidó volt; 1939-ben Lengyelországban élt a legnagyobb lélekszámú zsidó közösség. Oswiecim akkori 14 ezer lakosának 60 százaléka volt zsidó, közülük mindössze kétszázan élték túl a világégést.

Az egykori auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban csütörtökön tartandó nemzetközi megemlékezésen jelen lesz Marek Belka lengyel kormányfő és a tervek szerint Ariel Saron izraeli miniszterelnök is. A magyar küldöttség előbb megemlékezést tart a 18. számú magyar barakknál, majd csatlakozik az Élet menetéhez, amelynek résztvevői hagyományosan gyalog teszik meg az auschwitzi koncentrációs táborból (Auschwitz I) a szomszédos birkenaui (Brzezinka) megsemmisítő táborba vezető három kilométeres utat.Megemlékezés, programok

Idén számos túlélő, köztük Elie Wiesel Nobel-békedíjas író is részt vesz a megemlékezésen a fiatalok oldalán. “Úgy döntöttünk, hogy elhozzuk a lehető legtöbb túlélőt erre a menetre, hiszen az évek gyorsan elröppennek, és a túlélők nem lesznek mindig velünk” – mondta el Aaron Tamir, a menet megszervezésének egyik felelőse. Hozzátette, hogy mintegy hetven német parlamenti képviselő és a franciaországi zsidó közösség vezetői is ott lesznek az auschwitzi megemlékezésen.

A holokauszt emléknapjával kapcsolatos lengyelországi programok keretében konferenciákat és találkozókat is szerveztek, amelyeken az antiszemitizmus és az intolerancia kérdéseit vitatták meg. Az Európa Tanács 46 tagállamának kulturális miniszterei május 4. és 6. között Krakkóban tartanak szemináriumot, és ennek keretében ők is részt vesznek a csütörtöki auschwitzi megemlékezésen.

Az izraeli oktatási minisztérium és az Élet menete nemzetközi szervezet első ízben 1988-ban szervezte meg az Élet menetét, akkor, amikor egyesek elkezdték nyilvánosan kétségbe vonni és tagadni a holokausztot. Ennek egyik ellenszerét, a viták rövidre zárásának legjobb eszközét abban látta a szervezet, hogy a világ fiataljait a helyszínre hívja, hadd győződjenek meg saját szemükkel arról, mi is történt valójában. 1996 óta már minden évben, a holokauszt emléknapjához időzítve megszervezik az eseményt, magyar csoport először tavaly vett részt rajta.Auschwitz története

Szerte a világban Auschwitz a terror, a népirtás és a holokauszt szimbólumává vált. A náci Németország 1940. május 20-án hozta létre a lengyelországi Oswiecim – német nevén Auschwitz – külvárosában, egy régi katonai bérkaszárnyában az auschwitzi I-es tábort. A következő években a tábort folyamatosan és gyors ütemben bővítették. Az egykori náci munka- és megsemmisítő tábor három fő részre – Auschwitz I, Auschwitz II-Birkenau és Auschwitz III-Monowitz – tagolódott, emellett mintegy negyven altábor tartozott hozzá.

Az első áldozatok lengyelek voltak: 1940. június 14-én érkezett Auschwitzba a lengyel politikai foglyok első, Tarnówból átirányított 728 fős csoportja. A tábor bejárata felett tábla hirdette, hogy “A munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei). 1941. szeptember 3-án cyklon-B gáz használatával elgázosították az első áldozatokat, 600 szovjet hadifoglyot és 250 zsidót. 1941 októberében megnyitották Birkenaut, amely több mint százezer rab befogadására volt alkalmas.

1942 elejétől megkezdődött az iparszerű népirtás, az auschwitzi koncentrációs táborban az emberiség történelmének legnagyobb tömeggyilkosságát követték el a nácik “a zsidó kérdés végső megoldásáról” (Endlösung) hozott legfelső szintű döntés alapján. A 11 milliós európai zsidóság megsemmisítésének jegyében az Auschwitzba deportált zsidó nők, férfiak és gyermekek nagy többsége rögtön megérkezése után a birkenaui gázkamrákba került. 1942 júniusában kezdték építeni és 1943 márciusában helyezték üzembe a négy krematóriumot. Az üzemelés csúcsán a krematóriumok napi kapacitása elérhette a nyolcezer főt is.

A második világháború végének közeledtével, 1944 november-decemberében a németek szétszerelték és betemették a gázkamrákat és krematóriumokat, hogy eltüntessék a bűnjeleket. 1945 januárjában a még járásra képes foglyokat, mintegy 58 ezer embert erőltetett menetben Németország belsejébe hajtották, közülük azonban nagyon sokan meghaltak útközben. A Vörös Hadsereg 1945. január 27-én érte el Auschwitzot és szabadította ki az ott maradt hétezer foglyot.Számok és adatok

A lengyel parlament 1947. július 2-án döntött arról, hogy a koncentrációs tábor fennmaradt részén, Auschwitz I és II területén létrehozza az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumot. Az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete (UNESCO) 1979-ben nyilvánította a világörökség részévé a helyet.

Különböző becslések szerint 1940 és 1945 között 1,1-1,5 millió embert deportáltak a nácik Auschwitzba. Túlnyomó többségük zsidó volt és gázkamrákban pusztult el. A deportáltak közül csak mintegy 400 ezret – 200 ezer zsidót, több mint 140 ezer lengyelt, húszezer cigányt, több mint tízezer szovjet hadifoglyot és több mint tízezer, különböző országokból származó foglyot – regisztráltak, megközelítőleg a felük élte túl a megpróbáltatásokat. A tömeges népirtás megkezdése, 1942 után a deportáltak már nem kaptak számot sem, 70-75 százalékukra – a munkára alkalmatlannak ítélt betegekre, idősekre, terhes nőkre, gyermekekre – az azonnali halál várt.

Magyarországról 1944. május 15-én indult el a deportáltak első transzportja. A holokauszt történetének legnagyobb és leggyorsabb deportálási akciója 56 nap múlva, 1944. július 9-én ért véget. A deportálások leállításáig több mint 437 ezer magyar zsidót szállítottak el koncentrációs táborokba, 15 ezer kivételével mindet Auschwitz-Birkenauba, ahol túlnyomó többségüket, becslések szerint 360-390 ezer magyar zsidót, megölték.

(Múlt-kor/Panoráma)

www.mult-kor.hu?article=9692

Minden jog fenntartva Š 2001-2004 Múlt-kor történelmi portál

A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.

Comments are closed.