Forrás: HETEK

Natan Saranszki izraeli miniszter – tiltakozásul a gázai kiürítés terve ellen – a héten benyújtotta lemondását és minden idejét annak megakadályozására fordítja. Az izraeli kormánynak – az egykori híres orosz ellenzéki szerint – a kiürítést a palesztin demokratizálás megvalósításához kellett volna kötnie. E nélkül – olvasható a lemondó levélben – a kivonulás a terror felerősödésével járhat. Talán ennek is köszönhető, hogy Izrael az elmúlt hetekben kampányt indított a Hamasz politikai párttá alakulásával szemben.

Izrael csak abban az esetben fogadja el a Hamasz részvételét a Palesztin Törvényhozó Testület tagjainak a nyáron megrendezendő országos választásán, ha a szervezet még a választások előtt feloszlatja terrorcsoportjait és leadja fegyvereit. A Hamasz nem válhat politikai párttá úgy, hogy közben megtartja fegyveres szervezeteit. Ezt közölte legutóbb Kairóban Szilván Salom izraeli külügyminiszter Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel és Recep Tayyip Erdogan török kormányfővel Jeruzsálemben.

Márpedig a Hamasz álláspontja kifejezetten erre irányult. A tervet Solana, az Európai Unió külügyi biztosa kezdeményezte. Alig egy éve, hogy az Európai Unió engedett az amerikai nyomásnak és a Hamasz karitatív szárnyát is a terrorlistára helyezte. Addig a Hamasz “nettó befogadóként” havonta milliós apanázsban részesült. Solana már akkor is jelezte, hogy amint a szervezet politikai párttá válik, lekerülhet a tiltólistáról.

George W. Bushnak a Közel-Kelet demokratizálását célzó tervei támogatására az amerikai adminisztráció értésre adta, hogy szívesen fogadná, ha a Hamasz terrorszervezete politikai párttá alakulna. A Hamasz szemei előtt a libanoni siíta terrorcsoport, a Hezbollah példája lebeg. A Naszrallah sejk vezette fundamentalisták a libanoni parlament befolyásos, legitim tagjai, miközben önálló fegyveres milíciát tartanak fenn az Izraellel határos dél-libanoni vidékeken. A szervezetnek az Egyesült Államokban és a dél-amerikai kontinensen is vannak “alvó sejtjei”. A Hezbollahot tartják felelősnek a Buenos Aires-i izraeli nagykövetség és zsidó kulturális központ elleni robbantásos merényletért.

A Hamasz annál is inkább mintának tekinti a libanoni szervezetet, hiszen Izraelnek mind a mai napig nem sikerült elérnie, hogy az Európai Unió a Hezbollahot tiltó listára tegye. Ez elsősorban Franciaország ellenállásán bukik meg.

Solana álláspontja annál is furcsább, hiszen a nemzetközi kvartett békemenetrendje (a “road-map”) kifejezetten előírja a terrorszervezetek (közte a Hamasz) egyértelmű felszámolását. Úgy látszik Arafat példája ma is hat: miközben Solana a Békemenetrend megvalósítását követeli Izraeltől, a palesztin részről látszatmegoldásokkal is megelégszik. A Hamasz stratégiai céljának, Izrael felszámolásának változatlan fenntartásával csupán taktikai változtatásokat hajtott végre. Elindultak és elsöprő sikert arattak az önkormányzati választásokon, beleegyeztek a terrorcselekmények ideiglenes felfüggesztésébe, csatlakoztak a Palesztinai Felszabadítási Szervezethez és határoztak a nyári országos választásokon való elindulásról is.

A Hamasz belépett a PFSZ-be, és az általa felügyelt intézmények 40 százalékos ellenőrzését is a Palesztin Hatóság (PH) rendelkezésére bocsátotta. Ez azt is jelenti, hogy a Hamasz bizonyos minisztériumok költségvetésébe belenyúlhat és a pénzeszközök egy részét a maga számára csoportosíthatja át.

A tűzszünet alatt a fegyvergyártás és csempészés útján jelentős mértékben kibővítette arzenálját, soraik feltöltődtek szimpatizánsokkal. A PH népszerűsége folyamatosan csökken, míg a Hamasz terrorista retorikájával (“a tűzszünet csak feltételes és a Hamasz azt bármikor felmondhatja”) megszerezte a palesztin utca támogatását is.

Abbász a kairói nyilatkozatban lemondott a Hamasz lefegyverzéséről. A Hamasz pedig önként nem hajlandó felszámolni fegyveres egységeit. Tanult az Iszlám Üdvfront algériai tapasztalatából. Az iszlám szervezet megnyerte az algériai országos választásokat 1990-ben. Ám a katonai rezsim törvényen kívül helyezte a politikai mozgalmat és katonai eszközökkel felszámolta. A Hamasz azonban nemcsak emiatt akarja megőrizni fegyveres erejét. Stratégiai célja, hogy Izrael puszta létét számolja fel. Ehhez azonban szüksége lesz terrorcsoportjaira is, amelyeket most – legalábbis a gázai kiürítés befejezéséig – munka nélkül hagy.

A Hamasz másik célja a nemzetközi legitimáció megszerzése. Ha a szervezet politikai párttá válik, visszaszerzi az Európai Unió közvetlen támogatását is. Franciaország már most azon munkálkodik, hogy a szervezetet még a választások előtt politikai párttá minősítsék át. Ha a választásokon sikert aratnak, a Palesztin Hatóságnak járó havi tízmillió eurós európai támogatás is az ölükbe hull.

Kísértenek a múlt hibái

Natan Saranszki júniusban az Egyesült Államokba utazik, ahol George W. Bushsal, Dick Cheney alelnökkel és Condoleezza Rice külügyminiszterrel is találkozik. Saranski, akire demokrácia-könyvének (“The Case for Democracy”) megjelenése óta Bush elnök egyik fő eszmei tanácsadójaként tekint, fél éve már elmondta a gázai-kiürítéssel kapcsolatos fenntartásait az amerikai elnöknek. “A kiürítési terv – álláspontom szerint – tragikus

hiba, amely csak elmélyíti a palesztinokkal való konfliktust, növeli a terrorizmust és csökkenti a valódi béke lehetőségét” – írja a miniszteri posztról lemondó levelében Saranszki. “Megismételjük a múlt hibáit, mert nem értettük meg, hogy a szilárd és hosszan tartó béke kulcsa palesztin szomszédainkkal abban rejlik, hogy bátorítsuk és támogassuk erőfeszítéseiket egy demokratikus társadalom felépítésére. E változások nyilvánvalóan időt vesznek igénybe, de Izrael még csak nem is köti Gázából való távozását az ebben az irányban megteendő első lépések kezdeményezéséhez.” Saranszki – többek között – a Hamasz lefegyverzését a palesztin demokratikus intézmények megkerülhetetlen előfeltételének tekinti. Saranszki hangsúlyozni fogja Bush, Cheney és Rice előtt, hogy a kiürítést demokratikus reformok nélkül nem lenne szabad megengedniük. Saranszki lemondó levelében megismételte: egyetlen módja, hogy elkerüljük a korábbi izraeli engedmények hibáját, hogy a palesztin demokratizálástól tesszük függővé a gázai kivonulást.

A gázai kiürítés ellenzői most azt remélik, hogy a miniszter lemondása – a tervet illetően – az amerikai adminisztrációban is kétségeket támaszt. Saranszki, Saron és Rice a jövő hónapban felszólal az AIPAC (Amerikai-Izraeli Közügyi Bizottság) washingtoni konferenciáján, amelynek központi témája minden bizonnyal a gázai kiürítés lesz.

Saranszki megmarad a politikai pályán és a Likudban is. 2006-ban versenybe száll a Szochnut (Zsidó Ügynökség) és a Cionista Világszervezet elnöki posztjáért, addig minden idejét a gázai kiürítés megakadályozásának szenteli. Saranszki a parlamentbe vezette 1996-ban az Izrael b”Alija nevű pártját, 2003-ban azonban egyesült a Likud párttal, amikor látta: az izraeli politikai életben többé nincs helye egy etnikai, bevándorló pártnak.

Comments are closed.