Forrás: Magyar Hírlap

Ellenségképért nem megyünk a szomszédba, van nálunk mindenféle, ami csak egy rendes búcsúban elvárható, de az autószerelőkre mind ez idáig nem gondoltunk.

Az a gond, hogy az emberek nem látják a nagyobb összefüggéseket.

Nem mondom, tényleg elég nehéz észrevenni a mélyben bonyolódó, kacskaringózó és egyéb, leleményes módon tevékenykedő szálakat, melyek a valóság szövedékét képezik, de aki a létező szocializmusban tanult meg olvasni a sorok között, annak nem jelenthet problémát a puzzle összerakása még akkor sem, ha egy kivételesen szövevényes és rendkívül nagy jelentőségű dologról van szó.

Az autószerelők összeesküvéséről beszélek.

Ellenségképért nem megyünk a szomszédba, van nálunk mindenféle, ami csak egy rendes búcsúban elvárható, de az autószerelőkre mind ez idáig nem gondoltunk, leleplezésüket egyik párt, politikai, gazdasági vagy médiacsoportosulás sem tűzte zászlórúdjára ( Orbán). Szovjetunió – ugyan már, elavult, ráadásul nem is létezik. Zsidók – alpári, nevetséges, faragatlan baromság. Amerikaiak – evvel is csak ideiglenesen lehet magunkra felhívni a figyelmet.

Autószerelők.

Érthetetlen, hogyan kerülték el eddig a nyilvánosság szigorú lézerét, hogyan bújhattak meg foglalkozásuk álcája mögött, építgethették ilyen tökéletesre a hallgatás falát, mely eddig megakadályozta, hogy valódi elfoglaltságukra fény derüljön. Szerencsére, a mi szerencsénkre, a titok fátyla fellebbent, a Havaria Press és a Népszabadság jóvoltából a kép összeállt ebben a kivételes és fényességes pillanatban.

A Havaria a következő címmel tudósított május 5-én: Részegen lopott a nagykanizsai munkás. Ha van egy kis idejük, ízlelgessék a kijelentés finomságait, különös tekintettel a munkás szó alkalmazására, aki részeg és lop, tehát nem N. János vagy B. Irén, hanem a nagykanizsai munkás, mint – mondjuk – a várpalotai kígyóember, esetleg a miskolci Boni és Klájd, tehát valaki vagy valami, akiből/amiből nagyon kevés, esetleg egy van, megismerni így könynyű, nicsak, ott megy a nagykanizsai munkás, biztos előbb berúg, aztán lopni fog. A munkás egy autószerelő műhelyben dolgozott, míg be nem rúgott, és lopni nem kezdett, minősítése innentől kezdve egyértelmű, az ártatlanság vélelmével vacakolni nincs idő. Mit dolgozhatott egy autószerelő műhelyben? Nyilván autót szerelt.

A másik hír, illetve cikk, arról szól, hogy fantom vevő vásárolta meg a volt Britton cég ötven százalékát, egy ember, aki – mint ahogy az már nálunk lenni szokott – nem is tudott róla, hogy tulajdonos lett, tette és vette a dolgát, éldegélt, mint mi mindannyian, miközben a személyi igazolványa elment bevásárolni, és ha már vásárlásról van szó, érdemes rögtön egy cég ötven százalékát megvenni, mert az semmire sem jó, viszont – nyilván – elég sokba kerül.

Hallottunk már ilyesmit.

A Népszabadság tudósítója persze igyekszik elterelni a figyelmet a lényegről, és mindenféle Kulcsár-ügyről, Multi-Med Profil Kft.-ről, Kerék Csabáról és Britton Kft.-ről beszél, ügyesen takargatva a cikk tulajdonképpeni velejét, az állítólagos vásárló valódi foglalkozását. Mivel foglalkozott Sz. Zoltán, mielőtt személyi igazolványát elküldte, hogy vásárolja meg Kerék Csabától és a Multi-Med Profil Kft.-től a BR Med-Support Kft. felét? Nem fogják kitalálni – karosszérialakatosként dolgozott, és dolgozik még ma is, mintha nem történt volna semmi.

Az igazi kérdés azonban az, hogy a két – mindenképpen – összedolgozó, autószerelésben jártas illetőnek milyen tervei voltak a megszerzett javakkal. Nos, lehetnek elképzeléseink. A Havaria beszámolója szerint a nagykanizsai munkás a következő dolgokat tulajdonította el (részegen) munkahelyéről: motorfűrész, szódásballon és négy felni. Hozzájön ehhez a tettestársa által beszerzett fél BR Med-Support Kft., melyekből már össze lehet rakni például egy szódával hajtott, felniken guruló és közben fűrészelő fél kft.-t, de minden bizonnyal még sok minden mást is. Mindezt csak azért nem tudjuk – egyelőre – teljes bizonyossággal kideríteni, mert nem tudjuk, hogy az elmúlt napokban, milyen bűncselekményeket követtek el hazánkban és hazánkon kívül autószerelők, karosszérialakatosok, illetve az ő alkalmazásukban álló részeg munkások.

Ezekre azonban hamarosan fény derül, és akkor nem lehet bennünket továbbra is avval a képtelen állítással megetetni, hogy ebben az országban úgy lehet használni a munkás szót, mint eleve pejoratív megnevezést, és a politikai, gazdasági és egyéb körök egyetlen közös nevezője a mérhetetlen vágy mozdítható és kevésbé mozdítható dolgok ellopására; hogy igaza van annak a rendőrséghez közel álló forrásnak, aki a maffia felszámolását hazánkban ahhoz a feltételhez kötötte: kerüljön minden ügyvéd fél évre börtönbe, és ezalatt meg lehetne oldani a függőben lévő felderítések jelentős százalékát.

Mint ahogy végre azt is megtudnánk, miért akarnak minket áltatni méltatlan sztorikkal tolvaj politikusokról, vastagon párt közeli gazdasági bűncselekményekről, milliárdos tételben menő szórakozásról, melynek keretében kilopják alólunk a műperzsa szőnyeget is, miközben üldögélünk.

Végre megoldódik majd a helyzet, lebuknak az autószerelők, és kiszolgálóik, a részeg munkások. A megfelelő helyre kerülnek, és végre rend lesz. Emelt fővel hagyhatják el a tárgyalótermeket az igaztalanul megvádolt cégvezetők és politikusok.

Para-Kovács Imre főmunkatárs