Forrás: Népszava

A Nagy Könyv című több fordulós játékhoz kapcsolódva lapunk is megkérdez néhány közismert művészt, tudóst kedvenc olvasmányairól, arra kérve őket, mutassák be kedvenc könyvüket, beszéljenek róla milyen szerepet tölt be életükbe az olvasás. Ezúttal Nagy Bandó Andrást kérdeztük.

Nekem Száz év magány kellene ahhoz, hogy egyetlen könyvet válasszak, s ehhez még Mici Mackó se adhatna okos tanácsot. Ahol az irodalmat tanultam, volt egy falusi Iskola a határon. Ide jártak A Pál utcai fiúk és A kis herceg, velünk jártak a Karamazov testvérek, valamint József és testvérei. Hetente jött A látogató, és én is mondtam: Tanár úr kérem, Az üveggyöngyjáték az oka, hogy nem tudom, mi A rózsa neve, de azt tudom, hogy Így írtok ti, itt a füzetem, benne Az ötödik pecsét. Az osztállyal megejtettük A nagy utazást a Föld, föld… körül, s el is tévedtünk, mint Ábel a rengetegben. Éjjelente velünk volt Utas és holdvilág, s miközben ragyogtak az Egri csillagok, láthattuk, hogy A gyertyák csonkig égnek. Ekkor ért el az első Szerelem a kolera idején, melyet legénybúcsú követett, amolyan Sörgyári capricco, és persze tanulmányoztuk A bor filozófiáját. Szerelmem egy Anna Karenina nevű lány volt, de én csak úgy becéztem, hogy Sziddhárta. Később ő lett A homok asszonya. Aztán következett A per, elváltunk. Ez volt Egy családregény vége, a Sorstalanság. Később bevonultam, behívtak a A nyomorultak, s harcoltam, mint Don Quijote. Előttem hevertek Meztelenek és holtak, társam volt egy Svejk nevű derék katona, s őt is megdöbbentette Ivan Iljics halála, s más se járt az eszünkben, csak a Bűn és bűnhődés. Lelkileg helyrerázódtam, s ez maradt számomra az elsőszámú üzenet: Légy jó mindhalálig!

B. É.

Comments are closed.