Forrás: NOL

Az új európai antiszemitizmussal, az elhallgatott sérelmekkel és az elfojtott indulatokkal foglalkozott a NOL mai vitája, amelynek vendége Szántó T. Gábor író, a Szombat című lap főszerkesztője. Alábbiakban részleteket közlünk a kérdésekből és a válaszokból.

A NOL az elmúlt napokban két írást közölt a zsidóság helyzetéről, Szántó T. Gábor tollából, aki ma egy és három óra között válaszol az olvasóink kérdéseire. Az egyik írás azt vizsgálja, hogy a holokauszt túlélői és leszármazottaik milyen lélektani terhekkel küszködnek. A túlélők utódjai közül sokan sem gyermekkorukban, sem serdülőkorukban nem tudnak lázadni s így felnőni sem, mert szüleik túlóvták, és saját szükségleteik felismerésére alkalmatlanná tették gyermekeiket, olyannyira, hogy azok önállótlanná váltak – olvasható „A holokauszt hatása a családra – tabutéma?” című dolgozatban.

A másik írás annak okait kutatja, hogy Európában felbukkant az antiszemitizmus új hulláma. „Ott sejthetjük mögötte a hagyományos zsidóellenesség mellett a baloldal antikapitalista antiszemitizmusát, Amerika-ellenességét, a harmadik világgal szembeni lelkiismeret-furdalását, az új baloldal anticionizmusát, és a soá miatti európai bűntudat kompenzációját, a felszabadult kárörömöt: végre a zsidók is követnek el bűnöket, lám, nem jobbak, mint mi.” – Erről bővebben a „Mi a baja ma Európának a zsidókkal?” című cikkben.

Alábbiakban részleteket közlünk a kérdésekből és a válaszokból.

pontifex_maximus: A [fokent protestans] kozep – & felsoosztaly melysegesen megveti a szerinte levantei modszerekkel operalo „zsidokat”. K-Eu-ban viszont exisztencialis jellegu. Egy itteni precepcio szerint a „zsidok” [jobb networking kepesseguk miatt] a megtermelt jovedelembol sokkal nagyobb aranyban reszesulnek, ezzel „nem zsidokat” szoritva ki az ervenyesulesbol.

SZÁNTÓ T. GÁBOR: Míg a nyugati arisztokrácia, vagy a „beérkezett” polgárság a XIX. században maradinak és felkapaszkodónak látta „a zsidót” és lenézte, a közép- és kelet-európai, későn polgárosodott népek inkább irigykedtek a feltörekvő zsidók sikereire. Ez azonban aligha csupán „network” eredménye, inkább a korai zsidó civilizáció, a hagyományos zsidó oktatás, az írástudás, valamint a diaszpóralét kényszerei között született túlélési képességeké.

(…) Az antiszemitizmus okairól egyébként könyvtárnyi irodalom született. Megkülönböztetnek:

1. teológiai-pszichológiai okokat

2. a mindenkori másikkal, „az idegennel” szembeni félelmet és ellenérzést

3. gazdasági okokat (köznyelven: irigység)

4. a modernitásból, az indusztriális tömegtársadalmak elidegenedéséből eredő XIX-XX. századi tömegtársadalmi félelmeket, melyekből megszületett

5. a modern nacionalista típusú jobboldali, illetve

6. internacionalista típusú, baloldali antiszemitizmus.

Utóbbi kettő mögött lappangva, vagy nyíltan jelen van valamennyi, korábbi tényező.(…)

APERTEN: Nem gondolja-e, hogy ha nem is vájárnak, de más kétkezi munkásnak több zsidó fiatal menne, az sokkal többet javítana a zsidóság társadalmi megítélésén, mint a publicisztika?

SZÁNTÓ T. GÁBOR: Az európai zsidóság társadalmi összetétele – mint már utaltam rá korábbi válaszomban – nem szabad társadalomfejlődés eredménye, hanem kisebbségi léthelyzetben, döntően kényszerpályákon kialakult szerkezet. A feudális világban lenézett kereskedelmi, pénzkölcsönzői (sőt egy időben orvosi) pályán így jelenhettek meg, s csak ott jelenhettek meg, jelentős számban zsidók. A XIX-XX. század változtatott e társadalomszerkezeten, Egyetértek az Azsisali nevű hozzászólóval: aki szerint „A legtöbb zsidó hivatalnok, alkalmazott, iparos, kocsmáros, vásáros stb. volt”. A vidéki zsidóságot azonban, melyben túlsúlyban voltak – kiirtották. (…)

A törekvés a műveltségre, a kvalifikált foglalkozásra, az anyagi gyarapodásra egyébiránt bűn? A protestáns etika is támogatja e mentalitást. Másrészt, miért csak a zsidókkal szemen merül fel e kritika? Természetesen tudom, féltékenységet érezhet, aki úgy gondolja, hogy neki, vagy gyermekeinek nem adatott meg a gyarapodás, míg egy másik népcsoport tagjainak többnyire igen. De ha Ön egyetért az állampolgári jogegyenlőséggel, akkor mindenkire rá kellene hagynia a szabad pályaválasztást, illetve amellett emelni szót, hogy az állam teremtsen esélyegyenlőséget az oktatásra, amit egyébként sok esetben objektív okok akadályoznak a családokban (kell a kenyérkereső), máskor a szülők mintája nem segíti a gyereket a továbbtanulásra. Azt pedig, hogy orvosok, mérnökök, ügyvédek és újságírók ne volnának hasznos tagjai a társadalomnak, akár zsidók, akár nem – nos ezt nem tudom elfogadni.

GJOKKEL: (…) Kommunistázni nagyon nem illik már, pedig a kommunizmus kb. tízszer annyi embert irtott ki, mint amennyi a Holokauszt áldozatainak száma, ráadásul felelősségre sem vontak érte senkit. – Etnikai alapokat Magyarországgal és Erdéllyel kapcsolatban még csak említeni sem lehet, ugyanakkor Izrael etnikai alapok nélkül hódít területeket, pusztán történelmi tulajdonviszonyokra hivatkozva. (…) Nem lehet, hogy az antiszemitizmus erősödésének állandó emlegetése nagyrészt – paranoia?

SZÁNTÓ T. GÁBOR: Igaza van: nincs baj a zsidósággal, s szerintem korábban sem a zsidókkal volt a baj, hanem a velük kapcsolatos félelmekkel, gyanakvásokkal, előítéletes téveszmékkel.

Kétségtelen és fájdalmas hiány, hogy a sztálinizmus bűnei miatt nem volt nemzetközi bűnper. (…) Párhuzama Magyarország és Erdély, illetve Izrael „etnikai alapokon hódított területei” között számomra sántít, nem tudok reagálni rá. (…)

Egyetértek állításával: „az antiszemitizmus erősödésének állandó emlegetése: paranoia”. (…) De hogy érthető legyen azok mentalitása, akik – politikai számítás nélkül – félnek az antiszemitizmus erősödésétől, és túlhangsúlyozzák azt, kérem, olvassa el Az örökség című írásom is a NOL-on, mely a vészkorszak utóhatásaival foglalkozik. (…)

AHAM: (…) Soha nem említik a soá kapcsán a velük együtt szenvedett cigányokat, az akkori politikai ellenfeleket, homoszexuálisokat, keresztény papokat és egyéb kisebbségeket. (…) Nem gondolja, hogy akkor várhatja el bárki Európától, hogy megértse a holokausztot, általa az antiszemitizmus súlyát, ha világosan elmagyarázzák: a holokauszt nem csak a zsidókról szól(t)!

SZÁNTÓ T. GÁBOR: (…) Azt hiszem, ha egy nép döntő többségét (6 millió zsidót, köztük 750.000 magyar zsidóból közel félmilliót) tömeggyilkosok kiirtják, s a maradék hite döntően odavész, kultúrája – vészkorszak és a kommunista diktatúra egymásutánja következtében – folytathatatlanná válik, érzelmileg hontalanná lesz, jogos a gyásza, s érthető, ha nehezen szabadul érzései béklyóiból. Némiképpen érzéketlen dolog az utókor kényelmes ítélőszékéből azt felróni, miért nem ugyanazt az empátiát érzi másokkal szemben. A zsidóság teljes, minden egyedre – csecsemőtől aggastyánig – kiterjedő kiirtása a náci ideológia és politika centrális kérdése volt, más kisebbségek ellen nem volt ilyen totális gyűlöletkampány és népirtás. Áldozat és áldozat között nincs különbség, de tiszteljük a történelmi tényeket! (…)

GERGELY4: (…) Az ENSZ Jeruzsálembe költöztetéséről akartam hozzászólni: A gondolat nem új: „In Jerusalem, the United Nations (a truly United Nations) will build a Shrine of the Propheths to serve the federated union of all continents; this will be the seat of the Supreme Court of Mankind” (Ben Gurion, 1962.) – Nos ez nem fog menni: a propheták szent helyére való utalás – egyebek mellett – jelzi, számomra legalábbis, de okkal feltételezem, hogy más nem zsidók számára is, hogy itt egyfajta zsidó szupremácia megvalósításának szándéka lappang, amit a világ népei sohasem fognak elfogadni.

SZÁNTÓ T. GÁBOR: A Ben Gurion idézet természetesen a megváltásra vonatkozik, nem az ENSZ Jeruzsálembe költözésére, de örülök, és köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmem. Kíváncsi vagyok, utal-e az egykori izraeli miniszterelnök írása az általam felvetett konkrét ötletre is.

pontifex_maximus: (…) nem a baszkok vagy eszak-irek kertek nagy osszegu kompenzaciokat a II. vilhab kovetkezmenyekent. (…) Es az ember mar csak ilyen: ha valaki hosszu ideig „anyagilag reparaltatik”, attol az emberek elvarjak, hogy ne kovesse el ugyanazokat a bunoket, melyek miatt karteritest huzott.

SZÁNTÓ T. GÁBOR: Azt hiszem, összehasonlítani a holokauszt népirtását, mely fegyvertelen emberek milliói ellen zajlott Európában, az izraeli-palesztin konfliktussal, minden szempontból abszurd és ízléstelen. Az ENSZ 1947-48-as jóváhagyása nyomán két államnak kellett volna létrejönnie. Izrael ellen, kikiáltásának másnapján öt arab ország indított háborút, s azóta több háború, elhúzódó, akadozó béketárgyalások, illetve az elmúlt években palesztin terror és izraeli válaszcsapás követték egymást.

pontifex_maximus: Miert van az, hogy a „zsidosag” felhaborodik, ha a holokausztot osszehasonlitjuk a kommunizmus remtetteivel es a gulagokkal.

SZÁNTÓ T. GÁBOR: Nem tartozom azok közé, akik „felháborodnak a kommunizmus bűneinek emlegetésekor”. A sztálinizmus is tömeggyilkos rendszer volt, bűneit éppúgy pellengérre kell állítani, mint a nácizmusét. De nem kellene állandóan relativizálni az egyikkel a másikat. Gyászolni kell mindkét totális rezsim áldozatait. Ám aki nem képes gyászolni az egyiket a másik emlegetése nélkül, az gyanús? (…)

pontifex_maximus: Nekem baromira csipi a szememet, amit Landeszmann rabbi mondott a magyar kulturarol. Valahogy ugy fest, hogy volt egy rabbi, aki a magyarok erzekenyseget kutyaba sem vette. Es azt varom el, hogy a MAZSIHISZ ettol a velemenytol rendszeresen elhatarolodjon (…).

SZÁNTÓ T. GÁBOR: Landeszman György megnyilvánulását sokan, köztük annak idején magam is bíráltam. Landeszman rabbi azóta emigrált. Szerintem helytelenül tette, egyszer kellett volna csak elnézést kérnie indulatos, méltánytalan kijelentéséért, és a későbbiekben meggondolni, mit mond. (…) Az antiszemita gyűlöletkeltőknek is ez lenne a dolga Csurkától, Bencsiken át Lovasig: bocsánatot kérni a magyar zsidóságtól, és többé soha nem tenni antiszemita kijelentéseket. S ha Ön úgy gondolja, hogy Landeszman rabbi „a zsidóság” véleményét képviselte – nem ezt tette, tudom -, nyilván azt is feltételezi, hogy Csurka, Bencsik, Lovas, stb. „a magyarság” álláspontját közvetíti – amit én szintén nem gondolok.

ROZSOMAKK (…) Sajnos túl sokat hallunk a médiában erről a kérdésről (és a cigány-kérdésről is!), pedig közel nincs akkora jelentősége. Az embereket alapvetően nem érdekli, de azzal, hogy minden nap hallunk egy holokauszt megemlékezésről, minden nap olvasunk egy cikket a gyűlölködésről, már kezdjük elhinni. A reakciók pedig különbözők, van akiben sajnálatot ébreszt, van olyan is, akiben dühöt. (…) Úgy érzem, hogy ezzel a gyűlölet elleni kampánnyal a saját gyűlöletüket, rasszizmusukat, megvetésüket akarják álcázni. A holokauszt valóban borzasztó történelmi világégés volt, de sajnos nem az okait keressük/keresik, hanem a „bűnösöket”, még ma is. (…) A holokauszt természetesen elítélendő (még ha hamisan is hangzik a számból), de az, hogy az üzleti oldalára fordították ezt a tragádiát, elképesztő és undorító.

SZÁNTÓ T. GÁBOR: Egyrészt valóban meglehetősen sok szó esik a vészkorszakról és az antiszemitizmusról, és ez zavarhat sokakat, mások viszont valóban szeretnék megérteni: mi történt és hogyan történhetett. Érdemes volna a vészkorszak mellett a kereszténység és Európa gyökereit elemezni, lehetséges-e zsidóság nélkül elképzelni civilizációnkat? (…) Ha Ön a zsidók puszta létében, illetve „alkalmazkodási képtelenségében” látja az antiszemitizmus, illetve a holokauszt okát, akkor kevés dologban tudunk egyetérteni. (…) Vallásos zsidókat és kitért zsidókat, gyárosokat és cipészeket egyaránt elgázosítottak Auschwitzban. És egymillió zsidó gyermeket – akiknek nem adatott meg az „alkalmazkodás” esélye. Ma szintúgy indulatok tárgya a zsidó állam is. Bizonyos Ön abban, hogy a zsidó bármit tesz, ő a hibás? (…) S hogy ma a gyűlölet elleni kampánnyal akarnák a zsidók leplezni saját gyűlöletüket? Nem hinném. A zsidók korai tórai civilizációjuk, a Tízparancsolat törvényei, majd kisebbségi léthelyzetüknél fogva megtanulták elfojtani és elaborálni indulataikat, olykor neurotikus módon. Az asszimiláció egésze sem volt más, mint egyetlen, hatalmas – bár szerintem sok tekintetben hibás – alkalmazkodási kísérlet. Asszimiláció helyett integráció, elfojtások helyett nyílt véleménynyilvánítás és érzelemkifejezés, másrészt az érdekek egyeztetése volna kívánatos, összeolvadás helyett békére törekvő egymás mellett élés egy szabad társadalomban, ahol Ön is elmondhatja véleményét, és én is.

POTGIETER (…) olyan megnyilvánulásokat is antiszemitának minősítenek, amelyek történetesen szimplán bizonyos konkrét izraeli kormányzati politikákat kritizálnak minden hátsó szándék nélkül. (…) Nem értem, miért kezelik sokan (pl. nemegyszer a Szombat cikkírói is) axiómaként, hogy anticionizmus=antiszmetizmus. Elismerem, az esetek 99%-ban ez így van, de mért nem ismerjük el, hogy van (vagy legalábbis elvileg lehet, 1%-ban) hogy valaki más okból anticionista: pl. azért, mert általában a nemzetállam koncepcióját nem szereti függetlenül attól, hogy melyik nemzetről van szó.

SZÁNTÓ T. GÁBOR: Álláspontjával maximálisan egyetértek: Izrael kormánya, politikája, hasonlóan minden államéhoz, bírálható és bírálandó, s nem diszkreditálható eleve minden kritika azon az alapon, hogy bizonyára előítéletes. (…)

SNAPSHOT: (…) Az Ön kérdést számos változatban feltehetnénk:

– mi a bajuk a törököknek a kurdokkal?

– mi a bajuk a románoknak a magyarokkal?

– mi a bajuk a magyaroknak a cigányokkal?

– mi a bajuk az ukránoknak az oroszokkal?

– mi a bajuk a spanyoloknak a katalánokkal? – és sorolhatnám szinte a végtelenségig.

SZÁNTÓ T. GÁBOR: (…) A zsidókkal kapcsolatos, újra és újra felbukkanó ellenérzések azonban nem lokális konfliktusról, egyszeri viszályról, hanem mélyebb, ezredéves előítéleten alapulnak. Nem tudok mást tenni, mint figyelmébe ajánlani az általam idézett Franz Rosenzweig állítást, mely a kereszténység identitáskrízisére utal a zsidósággal szemben, s ezzel a tudatalatti faktorral magyarázza a zsidógyűlölet „időtálló” voltát. (…)

CASPI: Mint köztudott, az erdélyi magyarság is ki van téve az antiszemitizmus veszélyének. Kiváltképpen az elmúlt időszakban vált újra időszerűvé ez a kérdés a Székely Nemzeti Tanács egyik februári ülése kapcsán (ahol egy küldött a Székelyföld autonómiájáról rendezett fórumon azt bizonygatta, hogy „Magyarország második Izraellé válik” és ráadásul a közönség is tapsolt), valamint Eörsi Mátyás SzDSz-es honatya kolozsvári látogatása kapcsán (amikor a kolozsvári Bocskay-házban „a Gáza-övezetbe” küldték tárgyalni Eörsi urat és Eckstein RMDSz-es szenátort).

SZÁNTÓ T. GÁBOR: Lehetséges, hogy ez a kettős állampolgárságról szóló szerencsétlen, a magyarságot megosztó kampány és népszavazás következménye. (…) Pártpolitikai ügy lett egy XX. századi, traumatikus, magyar sorskérdés. (…) Bízom benne, hogy a baloldallal, illetve a liberálisokkal szemben a népszavazással kapcsolatos, erdélyi ellenérzések nem torkollnak az antiszemita érzelmek fokozódásába (…). Erdély szóbahozása azért is fontos, mert az ottani magyarsággal kapcsolatos anyaországi érzések érthetővé tehetik a zsidó diaszpóra helyzetét, viselkedését és érzéseit bárhol a világban. Amikor a zsidókat „összetartással” vádolják, kérem, mindenki gondoljon arra, vajon nem természetes-e egy hányatott sorsú kisebbség részéről – s ilyen a zsidóság és az erdélyi magyarság is -, hogy tagjai igyekeznek szolidárisak lenni egymással.

DOUBLE STANDARD: A 2. világháború után kb. 80 000 lengyelországi németet mészároltak le, a nácikhoz hasonló kegyetlenséggel a Lambinowice-i koncentrációs táborban. A tábort zsidó származásu egyének vezették. A tömeggyilkos táborparancsnok Shlomo Morel ma Izraelben él, büntetlenül. Önnek mi a véleménye erröl?

SZÁNTÓ T. GÁBOR: Olvastam a sajtóhíradást, s ha igaz a hír, számomra is döbbenetes és lesújtó. Hozzá kell tennem, sokat gondolkodtam korábban arról, miért nem volt jellemző és gyakori a bosszú a lágerek túlélői között, s csak arra a válaszra jutottam, hogy a hagyományos, mélyen berögződött (s a szekularizáció után is ható) tórai erőszak-tilalom, a diaszpóra-zsidó mentalitás és a kisebbségi léthelyzet és a lágerbeli megalázottság utáni depresszív bénultság következtében elfojtották, vagy képtelenek voltak kiadni dühüket, és a döntő többség próbált visszatérni szülőföldjére, vagy fájdalmában emigrált. Épp a trauma, illetve annak elfojtása okozta később a túlélők és utódaik megannyi lelki problémáját, melyről Az örökség című írásom szól a NOL-on. Ismétlem tehát: mint bizonyára Ön is gondolja: lélektanilag érthető talán a bosszúvágy, de ha igaz a hír, lesújtó. Kíváncsi vagyok a vizsgálat részleteire.

Szántó T. Gábor író, a Szombat című havilap főszerkesztője.

Kötetei:

A tizedik ember (novellák), 1995,

Mószer (két kisregény), 1997,

Keleti pályaudvar, végállomás (regény), 2002,

Lágermikulás (elbeszélések), 2004.

Regényeiben és elbeszéléseiben a vészkorszak és a kommunista diktatúra személyiséget felőrlő hatásait, a zsidóság válaszútjait és kényszerpályáit ábrázolja.

Én? című kisregényének, mely eddig szokatlan nyíltsággal beszél a testiségről, egy válságos szerelmi kapcsolat a témája.