Forrás: NOL

István Gordon, 2005. május 5. 00:00

1945-ben, még a náci Németország teljes összeomlását megelőzően, a szövetségesek előrenyomulása során szabadultak fel a koncentrációs táborok.

Az évfordulók kapcsán a svéd sajtó azonban megemlékezik arról is, hogy mintegy húszezer koncentrációs táborbeli fogoly valamivel már korábban visszanyerhette szabadságát.

A svéd Vöröskereszt 1943-1944 során, a Londonban székelő JWC (Zsidó Világkongresszus) zsidó szervezettel együttműködve élelmiszercsomagokat juttatott el a koncentrációs táborok zsidó foglyainak. Egyúttal partner volt a skandináv fogolysegélyező szervezetek azon törekvésében, hogy mentsék a Németországba deportált foglyok életét. A svéd Vöröskereszt alelnöke, gyakorlati irányítója, ekkor gróf Folke Bernadotte volt, aki a svéd külügyminisztériummal egyeztetve 1945 februárjában utazott először Németországba, hogy a skandináv foglyok szabadon bocsátásáról tárgyaljon az ügyben illetékes Himmlerrel, az SS vezetőjével.

Bernadotte megbízatása elsősorban a dán és norvég internáltak kiszabadítására szólt. Első találkozása Himmlerrel február 19-én történt, amelyet az elkövetkező hónapokban még további három utazás követett. Az SS-főnök alighanem akkor már a háború utáni időkre gondolt, s ezért hajlott az engedékenységre. Megszületett a megállapodás, miszerint a svédek a skandináv foglyokat előbb egy átmeneti táborba viszik, majd onnan szállíthatja haza őket. Átmeneti helyként a Hamburgtól délre fekvő Neuengamme koncentrációs tábort jelölték ki, amely tele volt a végsőkig leromlott (nem skandináv) foglyokkal. A megállapodásban Himmlerék viszont azt is kikötötték, hogy a neuengammei táborba szállítandó skandináv foglyok elhelyezéséhez előbb azonos számú foglyot a svédek más táborba visznek át. Nehéz feladat volt, a foglyok leromlott állapota miatt.

A fogolymentési akcióhoz az első Svédországból érkezett buszok és teherautók a komphajókról 1945. március 12-én gördültek le a megszállt Dániában. A szövetséges hatalmakkal egyeztetve a járműveket fehérre festették, oldalukon és tetejükön jól látható vörös kereszttel látták el, hogy a németországi utakat folyamatosan bombázó légierő pilótái megkülönböztethessék ezeket. Az akcióban 250 önkéntes vett részt, akiket Bernadotte gróf választott ki a svéd hadsereg és a Vöröskereszt személyzetéből.

A fehér buszok éjjel-nappal ingáztak Neuengamme és más fogolytáborok között. A neuengammei táborból elszállított szerencsétlenek helyébe – akik közül jó néhányan nem élték túl ezt a megpróbáltatást – március 30-ig 4500 norvég és dán foglyot szállásoltak el, majd vittek tovább Svédországba. Folke Bernadotte és Himmler második, április elejei találkozóján az SS vezetője engedélyt adott minden skandináv beteg, nő, dán rendőr és norvég diák Neuengamme-ből Svédországba való evakuálására. Ebben a fordulóban mintegy 4300 dán és norvég, valamint 900 más nemzetiségű volt fogoly menekült meg. Egy hónappal később Himmler engedélyezte a ravensbrücki koncentrációs tábor valamennyi skandináviai foglyának, valamint összes más nemzetiségű női foglyának elszállítását is. Közöttük 1600 zsidó fogoly is megmenekült. A háború végéig a fehér buszok hozzávetőlegesen húszezer foglyot szállítottak Svédországba.

Stockholm, 2005. május