Forrás: Magyar Hírlap

Az atombombával ugyanaz történt, ami megannyi más káros találmánnyal: tiltották, tűrték, majd reklámozták és üzleteltek, a mellüket döngették vele

Miért nincs magyar atombomba? Képes lenne Magyarország atombombát gyártani? Hát persze. Magyarországon kívül még létezik vagy másfél tucatnyi ország, amely rendelkezik a technológiával és atomerőművel ahhoz, hogy bármikor nekilásson a bombagyártásnak. Tulajdonképpen csak egyetlen – lényegében könnyedén kiiktatható – jogi akadály gátolja meg (a pénzen kívül) például az osztrákokat, a spanyolokat, a németeket, szlovákokat abban, hogy holnaptól bombagyártással foglalkozzanak. A „román bomba” előállítására vonatkozó nagy ívű terveket is egy apróság döntötte romba: Nicolae Ceausescut falhoz állították.

A bomba regénye igazi 20. századi tragikomikum. A japánok tragédiája az volt, hogy rossz időben, rossz helyen és rossz ügyért háborúztak. Utóbb az is kiderült, csak idő kérdése volt, hogy a náci Németország megcsinálja a saját bombáját. Az atombomba egyszerűen feltalálásra várt vagy arra volt ítélve. Amit feltalálnak, azzal kezdenek is valamit. És amit feltaláltak, azt nem lehet „elfelejteni”, úgy tenni, mintha nem is létezne, illetve kijelölni azokat, akiknek a felejtés törvény, kötelező.

A második világháború után az atomklub jeles tagjai – az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia, Kína – sorra kivárták, míg mindegyikük kifejleszti bombagyártó tudományát. Látványosan robbantgattak is néhányat égen, földön, vízen, föld és víz alatt, hogy értesítsék egymást és a többieket: kivagyokén! Ekkor felemelték pálcájukat, és gyakorlatilag az egész világgal aláíratták az atomfegyverek elterjedését megakadályozó úgynevezett atomsorompó-szerződést, angol rövidítéssel az NPT-t.

Ebben megígérték, idővel ők is megszabadulnak az atomfegyvereiktől, viszont a „többiek” is megkapják a nukleáris technológiát, kizárólag békés célokra. Az Egyesült Államok és szövetségesei, magunkat is értve, csaknem hatvan évvel az után, hogy a szellem kiszabadult a palackból, kinyílt Pandora szelencéje stb., tágra nyílt szemekkel csodálkoznak és felháborodottan tiltakoznak azért, mert most éppen Észak-Korea és Irán barátkozik a bomba előállításának gondolatával. Kofi Annan, az ENSZ főtitkára, akitől elvárható lenne, hogy ott New Yorkban, a kollektív ész és gondolat tárházából merítve, valamilyen konkrét elképzeléssel áll elő, ábrándosan kijelentette: „Az atomfegyver-mentes világ az egyetlen garancia arra, hogy sohasem fognak atomfegyvert bevetni.” Tényleg. Ami nincs, azzal nem lehet gombafelhőket rajzolni a horizontra. De mi lesz addig, amíg eljön az atomfegyver-nincstelenség kora?

Az atombombával ugyanaz történt, ami megannyi más káros találmánnyal: tiltották, tűrték, majd reklámozták és üzleteltek, a mellüket döngették vele. Ha pedig valami nincs a piacon, akkor svarcban, titokban, ármánnyal, kémkedéssel, sok pénzzel beszerezhető. A hosszú évek során nem csak Ceausescu merengett el azon, mi lenne ha a Kárpátok géniuszáról szóló legendát pár bombával is megtámasztaná. Bombát akart Brazília, Argentína, az akkor még apartheidben utazó Dél-afrikai Köztársaság, Kadhafi Líbiája és Algéria is próbálkozott. A Szovjetunió felbomlása után pár évig Fehéroroszország, Kazahsztán is Ukrajna is az atomklub tagja volt, mígnem visszaadta bombáit a jogutódnak.

Irak nem maradhat ki a sorból: Szaddám bombagyártó terveinek az az Izrael vetett véget 1981-ben – hagyományos bombával -, amely maga is atombombát gyártott, de ez soha nem vallotta be, s ma feltehetően száz-kétszáz atomtöltettel rendelkezik. Izrael nem írta alá az NPT-t, mert különleges környezetben különleges veszélyeknek van kitéve. A közgondolkodás szerint, ha Izrael lemond a bombáról, akkor saját halálos ítéletét írja alá. Izrael tehát a tűrtek kategóriájába tartozik, akárcsak India és Pakisztán, amelyek szintén nem írták alá a szerződést. Vajon miért?

Az atomklub mélységesen fel van háborodva Teherán és Phenjan játékain, miközben mindegyik tagja, állítólag a britek kivételével, folyamatosan modernizálja, miniatürizálja és fejleszti atomfegyvereit. Mosolyfakasztó, hogy Moszkva és Washington egy különszerződés szerint 2012-re az 1990-es szinthez képest 80 százalékkal csökkenti stratégiai atomtölteteinek számát. Szóval kidobják a jelenlegi és fejenkénti nyolc-tízezer ócska, elavult, rozsdás töltet jó részét, és marad pár ezer korszerű, sokoldalú (multipurpose) helyes kis atomtöltetük. Ha szabad megkérdezni, mire tartják? Miért, és mire gondolnak? Mert az NPT szerint nekik fokozatosan le kellene szerelniük atomarzenáljukat – papír van róla!

A szerződés talán pár évig betöltötte funkcióját, de ma már rossz, elavult. A technika és a technológia annyit fejlődött harmincöt év alatt, hogy a bomba idővel az Ecserin is felbukkanhat, idős nők a retikülben hordják majd a szatírok ellen. Bush & Co.-nak az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása, a demokrácia terjesztése érdekében végzett áldozatos munkáját talán ki kellene terjesztenie a józan ész globális terjesztésére is. Kezdjék a Fehér Házban. Egyetlen apró atomtöltet is okozhat fejfájást, másnaposságot. A problémával kell valamit kezdeni. A bomba velünk van.

Fodor György munkatárs