Forrás: Magyar Hírlap

Az atomfegyverek elterjedését akadályozó szerződéshez eddig 187 ország csatlakozott

Hetedszer gyűltek össze az atomsorompó-szerződést aláíró országok képviselői tegnap New Yorkban, hogy felülvizsgálják az 1970-ben hatályba lépett nemzetközi megállapodás helyzetét. Az biztos, hogy a “sorompó” nem vetett véget az atomfegyverek elterjedésének. A “hagyományos” atomhatalmaknak választ kell adniuk egy sürgető kérdésre: ők miért nem szerelik le nukleáris arzenáljukat és miért fejlesztik a pusztítóeszközök újabb nemzedékét?

Az atomfegyverek elterjedését akadályozó szerződéshez eddig 187 ország csatlakozott, de azt a kiegészítő jegyzőkönyvet, amely rövid idő alatt lehetővé teszi a “váratlan ellenőrzést” egy-egy országban, csak az aláíró államok kevesebb mint fele fogadta el.

A hagyományos atomhatalmak – Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína – mellett még öt országról tudjuk, illetve erősen feltételezzük, hogy van atombombája, vagy lehet neki a közeli jövőben. Közülük három – Izrael, India, Pakisztán – soha nem írta alá a szerződést. Észak-Korea bejelentette, hogy van atomfegyvere, 2003-ban pedig kilépett az atomsorompó-szerződésből. Irán, amely aláírta a szerződést, a jelek szerint eltökélte, hogy neki is lesz bombája, ha egyszer Izraelnek is van.

A szerződés hatálybalépése óta eltelt 35 év alatt több ország is próbálkozott atomfegyver előállításával vagy megszerzésével. Az atomsompó-szerződés egyik legnagyobb hibája az, hogy a békés célú atomenergia előállításának folyamatában lényegében bármelyik ország kiépítheti azt a kört, amellyel a reaktorokat működtetheti. Ha azonban hátsó szándékai is vannak, ezzel megszerezheti azt a képességet is, amellyel atombombát állíthat elő. A hagyományos atomhatalmak ugyanis vállalták, hogy az atomfegyverről lemondó államokat hozzásegítik az atomenergia békés felhasználását szolgáló technológiához. Az atomsorompó-szerződést aláíró országok testületileg semmit nem tehetnek olyan aláíró ország ellen, amely mégis atomfegyvert akar. Az Egyesült Államok ezért úgy módosítaná a szerződést, hogy alaposan megnehezítené az urándúsításhoz szükséges technológia megszerzését. Az asztalon van egy német-francia javaslat is, amely viszont “visszavenné” a nukleáris technológiát az olyan országoktól, melyek kivonulnak a szerződésből vagy azt megsértik.

Csakhogy a hagyományos atomhatalmaknak választ kellene adniuk a nem nukeáris országok kérdéseire. New Yorkban, a tanácskozás színhelyén hatalmas tüntetést tartottak az atomfegyverek ellenzői, az élen Hirosima és Nagaszaki polgármestere haladt. A tüntetők és a tanácskozásra érkező küldöttek szerint az atomhatalmak nem teljesítették a szerződésben vállalt kötelezettségeiket – nem szerelték le saját atomfegyvereiket. Nem titok, hogy az Egyesült Államok az atomfegyverek új nemzedékével kísérletezik: rakétaelhárító atomrakétával, bunkertörő nukleáris bombával és miniatürizált atomfegyverrel. A “nagyok” terhére róják azt is, hogy vállalták, a biztonságpolitikában egyre kisebb szerepet szánnak az atomfegyvereknek. Az ígéret üres szó maradt.

India és Pakisztán szerint, ha az Egyesült Államok és a többi atomhatalom védelmi céllal és az elrettentő erő miatt tart atomfegyvert, akkor nem tagadhatja meg másoktól sem azt a jogot, hogy ugyanilyen céllal legyen atomfegyverük. Erre az érvre nincs jó válasz. Teherán Izraelre mutogat, ahol viszont azzal érvelnek, hogy Izrael “különleges veszélyben van”.

MH-összeállítás

Comments are closed.