Forrás: Népszava

Egykori iskolatársam telefonált izgatottan. Segítséget kért. Vaskos borítékot kapott, benne sokoldalas paksaméta. Hát ezzel meg hogyan kell elbánni, kérdezte, én meg eltátottam a szám. A papírcsomag a legszigorúbb – C típusú – nemzetbiztonsági ellenőrzés kérdőíve volt.

A sűrített minisztercserékre, a közelgő államfőválasztásra gondolva máris ájult áhítattal fürkésztem arcát, vajh, miféle fontos és közbizalmi és/vagy politikai jellegű posztra emelkedik hamarosan. Vagy netán már a jövőre visszatérni szándékozó jobboldal szemelte ki valamilyen fontos őrhelyre, hogy beletanuljon az államélet rejtelmes titkaiba?

Végigfuttatam magamban a további kirúgandó államférfiak (-asszonyok?), politikacsinálók lehetséges névsorát, sorba vettem a frakciókat, a parlamenti bizottságokat, az igazgatóságokat és a felügyelő bizottságokat végül mégis megakadtam. Az én cimborám ugyanis nem volt ügynök, drámát sem írt, tanácsot nem adott, szőleje sincs, bányában sem utazik, nyilvánosan nem koccintgat, el sem ítélték, még csak nem is lopott. Nem tagja lég-és földügyi dinasztáknak, nem közgazdasági zseni, nem aktív szervilista, szarvasgombát sem evett még. Tudtommal nem cimborált Clodóval, nem jár éjszaka temetőbe. Nem zsidó és nem antiszemita, sőt ez az egész nem érdekli. Nem vacsorál CIA-ügynökökkel, nem verekszik, nem sprickol, ízléstelenül nem viccelődik tragédiákról, nyelvizzsgát sem füllent magának.

Apropó CIA: az én cimborám tudja, hogy Veres Jánosnak hívják az új pénzügyminisztert, szemben az amerikai hírszerzéssel, mely – honlapja szerint – ma is Draskovicsot tartja annak. (Igaz, a Cég szeptember 11-én is eléggé felsült, hát épp ránk figyelne? Csak azt tudnám, mivel foglalkozik mostanában Demeter Ervin kosztos rezidense…?)

Az én cimborám továbbá nem szirénázik eszetlenül kék lámpával, de mindig megfújja a szondát. Nincs gyereke balkézről, nem késik el mindenhonnan. Ért viszont a focihoz, de nem küldözget magáról fényképeket. Nem vetet szavazatot se lecsókolbásszal, se kampányfőnökkel. Nem adják ki beszédeit, nem reklámoz újságokat. Nem ad hetente interjút. Nem nyert és nem vesztett pert, nem jelent fel és nem jelentik fel. Nem küld rendőrt boldogtalan iparos karácsonyfadíszeire, nyilvánosan nem káromkodik se magára, se másra. Nem volt se rendőr, se pilóta. Nem desztillál vodkát, nem ért cigányul, de nem is tesz úgy… Nem talál ki dunaújvárosi Liliket és nem talál meg ceglédi Nikiket. Nem vadászik értéktelen trófeákra, sőt egyáltalán, és ezt be is vallja. Nem dédelget óriáskígyót, nem firkál egeret. Pengeszájhoz nem hord szigorú kontyot és kioktató modort. Nem füttyög, hurrog, kiabál hazaárulóz civilizált emberekre, mert ő is az. Nem majszol sajtos stanglit szupermarketekben. Nem utazik állami pénzre, sem állami pénzen, nem tologat szőlőmezsgyét. Nem turnézta végig a politikai palettát. Nem volt párttikár, nem is lett belőle derék jobbos. Nem volt KISZ-titkár sem, nem lett hát belőle szocialista sem. (Még csak párttag sem volt, pária tehát, aki nem “belülről bomlasztott”, viszont ellent sem állt. Csak élt, ahogyan lehetett, s mint ilyen megvetendőbb a legutolsó panelprolinál, vagy politikai kereszténynél.)

Mire idáig jutottam, már rájöttem: az én cimborámat voltaképpen semmi sem predesztinálja a magas politikában való szerepvállalásra. Meg az is eszembe jutott, hogy szakképzett segédmunkási végzettséget tudhat mindössze magáénak. (Jóllehet az ilyesmi nem mindig akadály.)

Mondtam: felejtse el azt a C-típusút, maradjon meg köztünk rendes embernek. Azt válaszolta: nem lehet. Az iparos, akinél dolgozik elnyert egy aprócska munkát valamely kormányintézménynél, de csak a legszigorúbb titkosszolgálati ellenőrzés után dolgozhatnak. Az állása, a minimálbére múlik rajta!

Így már nyugodt szívvel segíthettem kitölteni a kérdőívet. Az állam minden szempontból biztonságban lesz.

Veress Jenő

Veress Jenő

Comments are closed.