Forrás: HETEK

HETEK – Országos Közéleti Hetilap | IX. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM | 2005. ÁPRILIS 29.

Hetek-összeállítás

XVI. Benedek pápa első csatáját a spanyol melegtörvény ellen vívja

Ellenállásra buzdít a Vatikán

A katolikus egyház minden eddigi kudarc ellenére nem hajlandó lenyelni, hogy a legkatolikusabbnak tartott Spanyolország szocialista kormányfője, José Luis Rodríguez Zapatero keresztülvigye a melegek házasodási jogának elfogadtatását. Erre mutat a múlt hét végén azt követően kibontakozott nyilatkozatháború, hogy a spanyol képviselőház csütörtökön megszavazta az azonos neműek házasságát jóváhagyó törvényjavaslatot.

Jose Maria Aznar (balról) volt spanyol kormányfő mellett Javier Leon de la Riva, a közép-spanyolországi Valladolid város polgármestere. A 350 ezer lakosú történelmi város az első, amely bejelentette: nem fogadja el érvényesnek a melegházasságokról szóló törvényt, és nem is alkalmazza azt a területén Fotó: Reuters

Az indítványt a képviselőház számottevő többséggel fogadta el, és mivel a kormányzó szocialisták a felsőházban is jelentős számbeli fölényben vannak, már a júniusi szenátusi jóváhagyást is borítékolni lehet. Így, ha minden papírforma szerint alakul, Hollandia és Belgium után Spanyolország lesz a harmadik európai állam, ahol engedélyezett az azonos neműek házassága, de az egyetlenegy, ahol a meleg párok egyszersmind gyermekeket is örökbe fogadhatnak.

Az egyház azonban továbbra is minden követ megmozgat, hogy az évszázadokig a katolicizmus bástyájaként számontartott ibériai ország ne jusson végleg az Európa jóléti országait behálózó “katolicizmusellenes, nagyhatalmú kulturális, gazdasági és politikai lobbik” kezére, amelyekre Renato Raffaele Martino bíboros októberben, Rocco Buttiglione biztosjelölt elbuktatását követően hívta fel a figyelmet (Megfenyegették Barrosót. Hetek, 2004. október 22.). A Vatikán és a spanyol püspökkari konferencia hosszú hónapok óta próbál határt szabni a tavalyi választásokon győztes szocialista kormány “laicista forradalmának”, diplomáciai eszközökkel és tiltakozó mozgalmak bátorításával egyaránt. A küzdelembe már beiktatását megelőzően bekapcsolódott XVI. Benedek pápa, aki a családvédelem kérdésében illetékes magas rangú vatikáni tisztviselőjén keresztül határozottan elítélte a “rossz szándékú” törvényt.

Alfonso Lopez Trujillo kolumbiai bíboros, a családokért felelős pápai tanács elnöke a Corriere della Sera olasz napilap hasábjain a szavazás másnapján minden spanyol keresztényt felszólított a jogszabállyal szembeni fellépésre. “Egy ilyen mélységesen igazságtalan törvény nem kötelező érvényű – jelentette ki a Vatikán családügyi minisztereŤ. – Azokhoz szólok, akik a szabályozás alkalmazásával kapcsolatba kerülnek, mert nekik lelkiismereti okokból ugyanúgy kell eljárniuk, mint az orvosoknak és a nővéreknek egy olyan bűncselekmény esetében, mint az abortusz. Ez nem fakultatív: valamennyi kereszténynek késznek kell lennie a legmagasabb árat megfizetni érte, beleértve akár az állása elveszítését is”. Trujillo arra is emlékeztetett, hogy az új  pápa, XVI. Benedek nemrég, még a Hittani Kongregáció prefektusaként világosan kifejtette, mennyire destruktívnak tartja a homoszexuálisok házasságának esetleges spanyolországi engedélyeztetését. A kolumbiai bíboros felhívása ugyanakkor arról árulkodik, hogy a Vatikán már nem lát arra esélyt, hogy a törvényjavaslat keresztülvitelét meg lehetne akadályozni: Trujillo inkább a gyakorlati megvalósítás blokkolására szólította fel azokat, akik munkakörüknél fogva szembekerülnek majd a “melegkérdéssel”, vagyis a közhivatalokban dolgozókat.

A homoszexuális szervezetek képviselői a parlament galériájáról figyelték a szavazást, s amikor a végeredmény kihirdetésre került, ovációban törtek ki a karzatra terített transzparensekkel üdvözölve a várva várt “történelmi” jogszabály megszületését. Az ellenzéki Néppárt megpróbálta – sikertelenül – útját állni a “meleglobbi” előretörésének; az ellenszavazatok zömét is néppárti honatyák adták le. A spanyol püspökkari konferencia különnyilatkozatban minősítette tévedésnek a törvény elfogadását, de a zsidó hitközség, a protestáns és az ortodox egyház úgyszintén nemtetszésüknek adtak hangot. Zapatero mindennek dacára nemcsak a melegpárti elit, hanem a többség támogatását is bírja: jóllehet a lakosság 80 százaléka katolikusnak vallja magát,

a kormány által fenntartott Szociológiai Kutatások Központja által tavaly júniusban készített közvélemény-kutatás szerint a spanyolok 66 százaléka pártolja a homoszexuális házasságok törvényesítését, amit csupán 26 százalékuk ellenez.

A Zapatero-kabinet és az egyház idei tusája persze nem XVI. Benedek trónra lépésével kezdődött (Spanyolország: szocialista kiszorítósdi a kereszténység ellen. Hetek, 2004. december 17.). A tavalyi “odamondogatásokat” követően már az év elején is lezajlott egy heves adok-kapok, miután II. János Pál pápa januárban spanyol püspökökhöz intézett szavaiban sajnálkozását fejezte ki a szocialista spanyol kormány “erkölcsi kérdésekben tanúsított engedékenysége” miatt, és felhívta a spanyol katolikusokat, hogy minden szinten “harcoljanak az élet tiszteletéért”. A spanyol kormány a pápai intelmet követően határozott hangon szólította fel a katolikus egyházat, hogy hagyjon fel a közéletbe való beavatkozással és

a kormány laicizmusának örökös bírálatával.

A kormányoldali felhördüléshez a spanyol sajtó túlnyomó többsége is csatlakozott: a szocialistákhoz közel álló El Paístól a jobbközép El Mundóig egyaránt túlzottan élesnek ítélték II. János Pál kritikáját, amely ellen vezércikkek sorában tiltakoztak. Szinte egyedül a katolikus ABC üdvözölte a pápai intelmet, kiemelve, hogy a világi szemléletmód a vallásszabadság lépésről lépésre történő korlátozásához vezet. Az idei második csörte ezután februárban zajlott le, amikor Zapatero miniszterelnök élesen bírálta a spanyol katolikus egyháznak az EU leendő alkotmányával kapcsolatos, burkoltan a népszavazástól való távolmaradásra biztató állásfoglalását. A spanyol püspöki konferencia ugyanis előzőleg úgy foglalt állást: tekintettel arra, hogy a szövegben nem szerepel a kontinens keresztény értékeire való utalás, elfogadható, ha valaki tartózkodik a szavazástól, sőt az is, ha nemmel szavaz.

Kérdéses, hogy a most megszavazott törvény majdani hatályba lépése után a katolikus közalkalmazottak mennyire fognak engedelmeskedni Trujillo bíboros ellenállásra sarkalló szavainak. Már csak azért is, mert a januári szóváltásban a római katolikus vallását nyíltan gyakorló egyetlen spanyol miniszter állt ki a legharsányabban a szocialista kormány mellett, és utasította vissza a legélesebb szavakkal a pápai intést. José Bono védelmi miniszter egy tévéinterjúban a hasonneműek házasságát, illetve az óvszerhasználatot firtató kérdésre adott válaszában felszólította a spanyol katolikus egyházat, hogy “ne legyen már a nemiség megszállottja”. “Az emberek azzal hálnak, akivel akarnak – fakadt ki a magát mélyen hívőnek meghatározó kormánytag. – Krisztust ma sokkal jobban aggasztaná a világon naponta éhenhaló 25 ezer gyermek sorsa, valamint a gyilkos és a nemzetközi joggal ellentétes háborúk.” José Bono trágárnak és maradinak minősítette egyes spanyol püspökök homoszexuálisellenes megnyilatkozásait, és kijelentette: nem hajlandó elfogadni azt a tételt, miszerint a menny kapui zárva vannak a homoszexuálisok előtt.

Joseph Ratzinger megválasztásakor Zapatero “legforróbb gratulációja” mellett táviratban fejezte ki Spanyolország abbéli kívánságát, hogy megőrizze “történelmi kapcsolatait” a Szentszékkel. E kapcsolatok azonban vélhetően történelmi mélypontra süllyedtek, legalábbis a protokollra kifinomult érzékkel bíró elemzők – köztük a brit Independent római tudósítója – szerint Zapatero Spanyolországának szánt burkolt dorgálást szimatolnak abban is, hogy az új pápa vasárnapi beiktatása után olaszul, angolul, franciául és németül olvasta fel a média képviselői részére írt rövid üzenetét, “kifelejtve” a katolikus világ durván fele által beszélt spanyolt.

Egyértelműbb ennél a XVI. Benedek első pápai látogatásának üzenete: hétfői útja az új pápát a San Paolo fuori le Mura bazilikához vezette – ahol a hagyomány szerint Pál apostol maradványai nyugszanak -, hogy lerója tiszteletét az európai kontinens első és legnagyobb keresztény hittérítőjének emléke előtt. “Az egyház legfőbb küldetése az evangélizáció – mutatott rá, hogyan kívánja orvosolni az egyház és a világ közti súrlódásokat. – Az egyház a harmadik évezred kezdetén Krisztus missziós küldetését aktuálisabbnak érzi, mint bármikor máskor.”

Copyright Š HETEK. Minden jog fenntartva.

Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] Internet szolgáltatónk a TisztaNet

Hirdetési tarifatáblázat a Hetek nyomtatott változatához

Comments are closed.