Forrás: Új Élet

Kínlódtam röghöz kötött rabszolgaként,

nehéz terhek alatt fájó volt a lét.

Egy távoli emlék azt súgta, létezel,

s én nagyon akartam, hogy valóság legyen.

HOSÁ NÁ szenvedve remélve hívtalak,

HOCÉTI szóltál, ÉN megszabadítalak.

Jaj, de már idegenben születtem én,

péntek esteken nem égett gyertyafény.

Anyám nem főzött ünnepi vacsorát,

s apám sem mondott már sohasem imát.

HOSÁ NA én mégis szüntelen kértelek,

HICÁLTI vigasztaltál, ÉN megmentelek.

Múltak a végtelen szomorú éjfelek,

könnyek közt zokogva, kitartón kértelek.

Ne engedj meghalni, ne hagyd el lelkemet,

könyörülj rajtam, bár vétettem ellened.

Féltem, bíztam, hittem, reméltem s áldtalak,

GÁÁLTI kegyelmed szólt, ÉN megváltalak.

S most mégis oly fájdalmas vajúdás nekem,

meddig még? sóhajtva, kínlódva kérdezem.

Jóságod üzen, még egy kicsi türelem,

míg újra hú zsidóvá teszlek, kedvesem.

Törvényem a szívedbe írom örökre ÉN,

LÁKÁHTI szövetségem nem múlik el, ne félj.

Ha éljük a földi ember tűnő kis életét,

titkokat érteni, hinni, bizony nagyon nehéz.

Megérteni a szót, mit ADONÁJ – áldassék – üzen,

hatalmas, komoly, mély titok, de érteni, hinni kell.

A Szédereste titka egy Szent Örök Szeretet,

mely számolja a sok elsírt tengernyi könnyeket.

Németh Bata Zsuzsanna

5765, Ádár IL, Dübendorf

Comments are closed.