Forrás: Népszava

Ezer Weizman, aki vasárnap, 81-éves korában halt meg tüdőgyulladás következtében, Izrael Állam hetedik, de első ‘izraeli’, vagyis a mai zsidó állam területén született elnöke volt. 1924-ben látta meg a napvilágot Tel-Avivban. Izrael első elnökének, Hajim Weizmannak unokaöccse volt. Már 19 éves korában önként jelentkezett a brit légierőhöz, Indiában és Egyiptomban szolgált 1946-ig. A háború után egyike volt a fiatal izraeli légierő fő szervezőinek, 1958 után a légierő parancsnoka volt.

Élete során Weizman sok fontos feladatot töltött be, ám a legbüszkébb – még inkább, mint az államelnökségre – az izraeli légierő megalakítása és fejlesztése körüli tevékenységére volt. Ennek gyümölcseként az 1967-es ‘hatnapos háborúban’ a légierő volt a győzelem legfontosabb tényezője. A győzelem azonban nem kábította el Weizmant. Habár egy ideig a ‘Nagy Izrael’ híve volt, csakhamar arra a következtetésre jutott, hogy a zsidó állam csak akkor biztosíthatja stabil létét, ha kompromisszumra törekszik arab szomszédaival. E meggyőződéséhez a továbbiakban hű maradt, és éppen e cél elérésének érdekében váltakozva támogatta Begin, Rabin, Barak miniszterelnököket – vagy éppenséggel ellenük fordult, néha a békefolyamat felgyorsítására ösztönözve őket, néha – a terror-támadások nagy hulláma idején – a folyamat lassítására. Soha nem habozott rendhagyó lépést tenni, ha ezt az ügy érdekében szükségesnek vélte – még akkor sem, ha ezzel kivívta a ‘hivatalos körök’ nemtetszését. Például, Huszein jordán király temetésén elfogadta Naif Havatme, a radikális palesztin vezető kéznyújtását; 1996-ban mint ‘személyes vendégét’ meghívta cezareai villájába Jasszer Arafatot – akinek ez volt egyetlen látogatása Izrael területén. Hoszni Mubarak tetszését egyrészt humorával nyerte meg, másrészt mert ‘kollégájaként’ üdvözölte: mindketten országuk légierejének parancsnokai voltak. Weizman annak idején élesen bírálta Benjamin Netanjahu miniszterelnök politikáját és amikor Madeleine Albright amerika külügyminiszter Jeruzsálembe érkezett, semmiképpen nem a diplomácia nyelvét használva, azt mondta neki: ‘Üsse egymásba Netanjahu és Arafat fejét, amíg észhez nem térnek’.

Elnöki tisztségében Weizman az elődjeinél kevésbé formális és közvetlenebb munkastílust vezetett be – és ezzel utódainak is irányt mutatott. Meglátogatta kivétel nélkül minden elesett katonának és a terror minden áldozatának a családját – több mint 500 ilyen látogatást tett. Weizman mint elnök is megtartotta a ‘szabrék’ – az Izraelben születtek – közmondásos érdességét és közvetlenségét. A ‘szabre’ a kaktusz gyümölcse, kívülről szúrós, belül édes és állítólag ilyenek az izraeli fiatalok. Weizman biztosan ilyen volt. Ő volt a légierő híres-hirhedt jelszavának szerzője: ‘A legjobb fiúk – legyenek pilóták; a legjobb nők – legyenek a pilótáké’. Az ehhez hasonló Weizman-szellemességeket sokan ‘férfisovinizmusnak’, szexistának minősítették – de Weizmannak mindent megbocsátottak őszintesége, közvetlensége és jószívűsége miatt. Ezért is mondta tegnap mindenki – azok is, akiket Weizman életében élesen kritizált – hogy halála fájdalmas veszteség egész Izraelnek – vele elment a ma elveszett paradicsomnak tűnő ‘eredeti Izrael’ egyik utolsó autentikus képviselője. Tragikusan, autóbaleset következtében elhunyt fia sírja mellett fogják ma eltemetni, Or Akiva kisvárosban, egyszerű, nehézsorsú új bevándorlók közelében, akiket őszintén kedvelt. Yehuda Lahav (Tel-Aviv)

Comments are closed.