Forrás: Népszava

Szombaton este kezdődik a pészah – a zsidó húsvét. Nyolc napig – Izraelben csak hét napig – egyiptomi rabszolgaságuk alóli kiszabadulására emlékeznek a zsidók. A pészah másik neve „A Szabadság Ünnepe” („Hag Haherut”) és ebben az értelemben nem csak zsidó, hanem egyetemes, az egész emberiségre vonatkozó jelentősége van. Olyannyira, hogy az ünnep alkalmából Mahmúd Abbász palesztin elnök izraeli újságírókat látott vendégül és „a ti és a mi szabadságunkra” emelte poharát.

Amint ez a Bibliából ismeretes, a zsidók oly sietve távoztak Egyiptomból, hogy a kenyerük nem kelt meg. Ennek emlékére az ünnep napjaiban csak kovásztalan kenyeret, maceszt szabad enni. Míg a Szabadság ünnepét Izraelben mindenki a magáénak érzi, a kovásztalansággal kapcsolatos előírásokat csak a lakosok egy része tartja be. A nemrég elhunyt Efrajim Kishon magyar származású humorista annakidején írt egy szatirikus cikket arról, hogyan esik ki pészah napjaiban a vendégek szemeláttára a jégszekrényből az ott tárolt kenyér. A cikkért az ultraortodoxok kiátkozással fenyegették Kishont, de később megbocsátottak neki. Akik betartják a kovásztalanságra vonatkozó előírásokat, azok viszont ezt többnyire lelkiismeretesen, sőt fanatikusan teszik. A kórházakban például természetesen kovásztalan ételeket tálalnak a betegeknek, de megvizsgálják még a látogatókat is, nem hoznak-e magukkal valamilyen kovászos süteményt. Ugyanezt teszik a katonai táborokban is. Még az állatkertben az állatoknak is csak kovásztalan eledelt adnak az ünnep napjaiban, nehogy az ott dolgozók – Isten ments! – bármi kovászoshoz érjenek. A magánlakásokat alaposan megtisztítják minden kovászostól, az összeszedett ételeket egy külön kamrába zárják, a kamra tartalmát pedig „eladják” egy „gój” – azaz nem zsidó – ismerősüknek, aki aztán az ünnep után visszaadja a tulajdonosnak. Az utóbbi években a reform-hitközségek rabbijai azt javasolják, hogy a fennmaradó kovászos eledeleket ne dobják ki, hanem osszák szét a szegények között. Persze, csak szegény araboknak – mert a zsidó szegényeket bűnbe taszítanák, ha a pészah napjaiban kovászos eledellel ajándékoznák meg őket. A fundamentalista zsidók annyira komolyan veszik a kovásztalanságot, hogy a pészah napjaiban másik telefont használnak – nehogy a szakálluk egy a telefonkagylóba véletlenül beleragadt kenyérmorzsához érjen…

Az egyszerű emberhez hasonlóan viselkedik Izrael Állam is. Nehogy bármi kovászos a tulajdonában maradjon, az állam megválik teljes gabonakészletétől, mégpedig úgy, hogy jelképes árért eladja a gabonatartályokat egy arab polgárnak. A gabonát immár több mint tíz éve Abu Gos község lakosa, Huszejn Iszmail Dzsaber veszi meg. Dzsaber így egyszeriben multimilliomos lesz. Izrael Állam azonban óvatos vele szemben: a szerződés egyik tétele szerint az államnak nyolc napon belül joga van semmissé nyilvánítani az adás-vételt – persze, megfelelő bírság ellenében. Ezt az állam az ünnep végeztével meg is teszi, Dzsabernek így a milliók helyett néhány ezer sekel bírsággal – helyesebben: prémiummal – kell megelégednie.

Tel-Avivban az utóbbi években sok helyen – természetesen kovászos – szendvicseket, süteményeket is árulnak. A hatóságok ezért megbírságolják a kereskedőket – de a bírság már be van kalkulálva az árakba. Az igazi nagyvásár ilyenkor Jaffában van, ahova izraeliek ezrei – akik nem akarnak egész héten át maceszt enni – pitát vásárolnak az araboknál. A zsidó-arab barátság soha nem virágzik Jaffában annyira, mint pészah napjaiban… Yehuda Lahav, Tel-Aviv