Forrás: Magyar Hírlap

Oroszországban nem lehet narancsos forradalmat csinálni, az itt vörös lenne. Amerika ezért nem érdekelt Putyin bukásában, gyengítése a cél.

Condoleezza Rice repülőgépe Moszkvához közeledett, amikor közölték a pilótával, a külügyminiszter szállodája bombariadó miatt egyelőre megközelíthetetlen. Gond volt az időjárással is, a többhetes moszkvai tavasz hirtelen megszakadt, nagy szemekben havazott e múlt keddi napon.

Rice asszony persze a fentiektől függetlenül is sejthette, Oroszországban hűvös fogadtatás várja. A tengerentúli nagyasszony ugyanis számon kérni jött Moszkvába.

Ezt nem titkolta indulása előtt sem, s nem igyekezett később sem – egy orosz rádiónak nyilatkozva – a diplomácia kézenfekvő “mellébeszélésével” kitérni a kellemetlen kérdések elől. Condoleezza Rice mindössze egyszer zavarodott össze. A riporter kérdésére, hogy indul-e majd a Fehér Ház ovális irodájáért legközelebb, először egy “da”, azaz igen volt a válasz. Majd az oroszul kitűnően beszélő külügyminiszter kiigazított, félreértésre hivatkozva rögtön “nyetet”, nemet mondott. Egymás után, egyre határozottabban hetet. A nyelvbotlással – elszólással? – Rice nem is foglalkozott többet, orosz küldetésére kellett koncentrálnia. Először is aggodalmát kellett kifejeznie az orosz demokrácia fejlődését (pontosabban visszafejlődését) illetően. Kifejezte, de Szergej Lavrov külügyminiszter először ezt nem hallotta meg. Amikor később a sajtótájékoztatón muszáj volt meghallania, jelezte, Moszkva is aggódik az amerikai demokráciáért, főleg annak külhoni megvalósításáért.

Nyet!

Másodszorra Jukosz. Az olajcég helyzete aggasztja Washingtont, a külföldi tőke jövendőbeli szerepvállalása a tét. S különösen az egykori cégvezető, Mihail Hodorkovszkij sorsát kísérik figyelemmel. A Kreml szerint ez szimpla adóügy, nincs mit tárgyalni róla, Hodorkovszkijról meg április 27-én dönt a bíróság, ha tíz év munkatábor, akkor annyi.

Nyet!

Harmadszorra az Egyesült Államok szakértői ellenőriznék az orosz atomhaderőt. Ezt még kedden este, vacsoránál, a védelmi miniszternél vetette fel Condoleezza Rice. Szergej Ivanov nem reagált, informálisan másnap a sajtóval közölték, a kérdés nem létezik.

Nyet!

Negyedszer: Oroszország ne építsen Iránban atomerőművet, és fékezze meg Észak-Korea atomprogramját. Az elsőt Moszkva nem teszi, mert nincs oka rá, szerinte békés célú a program, a második meg “széles nemzetközi együttműködést igényel”.

Nyet!

Ötödszörre: Oroszország ne adjon el százezer Kalasnyikovot a chavezi Venezuelának, és ne szállítson légvédelmi rakétákat (Igla a kódnév) Szíriának. Az elsőre Lavrov felel: egyetlen nemzetközi egyezmény sem tiltja az üzletet. A második felvetésre maga az elnök reagál szerda este: az Iglák védelmi célt szolgálnak, terroristákhoz nem juthatnak, viszont mostantól izraeli gépek sem körözhetnek a szír elnök palotája fölött.

Nyet!

Hatodszorra a média kormányzati ellenőrzését kifogásolta Rice. Lavrov konkrétumokat kért, az amerikai vendég csöndben maradt. Pedig ehhez elég lett volna a szállodában a tévékapcsolóhoz nyúlni.

Nyet!

A hetedik a legkellemetlenebb. Washington elvárja, hogy Vlagyimir Putyin ne induljon 2008-ban harmadszor is az elnökválasztásokon. Mi több, ne keressen “trükköket” a hatalomban maradásra sem. Mondjuk teljhatalmú miniszterelnökként, avagy egy orosz-belorusz államszövetség elnökeként. Ha eddig fagyos volt a légkör a megbeszéléseken, ekkor valószínűleg teljesen elfogyott a levegő a Kreml díszteremében. Putyin a tárgyalások után már nem is ment ki Rice-szal az újságírók elé. Moszkva álláspontja egyértelmű. Putyin harmadszorra nem indul, a többi meg orosz belügy.

Nyet!

Hét darab a legkeményebből. Még ha finoman mondták is ki őket, nem akarva elrontani a május 9-i győzelmi ünnepségek – Bush is jön – hangulatát. Kérdés azonban, miért kellett egyáltalán feltenni ezeket a kérdéseket, a válaszok nyilvánvaló ismeretében, szinte hidegháborús fagyba taszítva a kétoldalú kapcsolatokat. Először legyünk idealisták. Amerika tényleg félti az emberi jogokat és a sajtószabadságot. Amit valamiért nem féltett Jelcin idején, pedig ilyesmi aztán akkor pláne nem volt.

Az amerikaiak általában – a republikánusok pedig alapállapotban is – nagyban köpnek arra, hogy demokrácia van-e Oroszországban. Nem kell ott élniük. A demokráciaféltés Moszkva erősödésével párhuzamosan jön elő, gyengítve azt.

Valószínűleg ez a Rice-felvetések igazi oka. Washingtonban megijedtek az olajdollárokon megerősödött Oroszországtól, a szovjet birodalom visszaállítására törekvő Putyintól. Ezért kezdték szűkíteni a Moszkva körüli gyűrűt, ösztönözve a narancsos forradalmakat. Hogy ez egybeesett a korrupt és undorító grúz, ukrán és kirgiz rezsimek bukásával, kellemes mellékkörülmény.

Oroszországban nem lehet narancsos forradalmat csinálni, az itt vörös lenne. Amerika ezért nem érdekelt Putyin bukásában, gyengítése a cél. Mint ahogy Oroszország szétverése sem kívánatos, a föderáció szétesése elképzelhetetlen következményekkel járna. A medvének azonban vissza kell mennie a barlangba. Erre Moszkvában értelemszerűen “nyet” a válasz. A másik lehetőség a medve befogadása, Oroszország integrálása lenne az euroatlanti szövetségbe. Erre meg Washingtonban “no” a felelet.

Mi meg keresgélhetünk a szótárban, és reménykedhetünk, hogy valamikor újra előjön az “igenek” ideje.

Da!

Máté T. Gyula újságíró

Comments are closed.