Forrás: Erec

“Ha a zsidó nép ott van a csatatéren, és vérét ontja egy oly hazáért, amelynek ő még nem kijelentett polgára; ha ő vagyonát, életét örömest feláldozza azon szabadságért, melyet csak remél, azon jogokért, melyeket még nem bír, mint bírnak a többiek, kik vele harcolnak: azt hiszem, az igazság kívánja, (…) hogy a nemzetgyűlés azon szent elvi kijelentését tovább ne halassza, miszerint a zsidók is a hazának polgárai, Jogban, kötelességben a többiekkel egyenlők….

Alig van népfaj, mely a zsidókat hűségben és munkásságban nemzeti háborúnk körül felülhaladhatná: a jogegyenlőség kimondása újjászületésünknek egyik szükséges következménye, az emberi polgári kötelesség egyszerű teljesítésén túl a hazafiúi érdemet jutalmazzuk meg.”

E szavakkal kérte Szemere Bertalan miniszterelnök 1849. július 28-án a szegedi nemzetgyűlést, hogy szavazza meg a zsidók egyenjogúságát. A szabadságharc vérbefojtása miatt az emancipáció csak a Kiegyezés után valósulhatott meg, de ez semmit nem von le az 1848-49-es zsidó honvédek és nemzetőrök hősiességéből.

Őrájuk emlékezett március 15-én a Magyar Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság a Dohány utcai zsinagóga előtt. Mint Róbert Péter történész, egyetemi docens, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem tanára elmondta, a szabadságharc volt a magyar zsidóság első politikai és honvédelmi szereplése. A történész szerint azt, hogy hány zsidó harcolt a forradalomban, nem tudni pontosan, de népességbeli arányszámuknál többen fogtak fegyvert a magyar szabadságért.

Ezúton szeretném megköszönni minden kedves megjelentnek, hogy megtisztelték jelenlétükkel a megemlékezést. Kiemelt tisztelettel megköszönöm a nagyszerű beszédét tanáromnak, Róbert Péter történésznek. Köszönöm a segítségét anyukámnak, Rosenfeld Ildikónak, aki többek között a zsidó honvédtisztek, törzsorvosok, tábori lelkészek, közhonvédek névsorából olvasott fel, csakúgy, mint Végh Gábor és Szendrő Zsuzsa, akinek a dédapja is harcolt a szabadságharcban. Köszönöm a Nagyfuvaros utcai körzet és a BZSH elnökének, Streit Sándornak, hogy biztosította számomra a Sófárt. Ugyanis a névsorolvasást követően elhelyeztem a Magyar Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottsága koszorúját, s ezután “elénekeltem” az Él mólé ráhámim, illetve a Káddis imát. Megfújtam a Sófárt, hogy így tisztelegjek a magyar zsidó szabadságharcosok emléke előtt, s végül mindannyian elhelyeztük az emlékezés köveit. Soraimat nagymamám örökérvényű szavaival zárom: “Emlékezz, és soha ne felejtsd el a múltat!”

Sálom

Rosenfeld Dániel Imre

A Magyar Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság alapítója, szervező

Comments are closed.