Forrás: Erec

Húsz esztendeje annak, hogy professzor Scheiber Sándor nincs közöttünk. Igen, én csupán főnöknek hívom, de ugyanakkor papírra kell, hogy vessem, hogy életem egyik meghatározó személyisége volt. A Kozma utcai temetőben sírja körül álltunk, néhány volt növendéke, a róla elnevezett gimnázium néhány mostani tanulója, valamint az ORZSE néhány hallgatója.

A megfelelő ima után egy egykori növendék – ma főrabbi – emlékezett, igen, ő is a “főnökre”. Közben az időben visszautazva újra próbáltam élni az első találkozást, majd az újratalálkozást, ami csak a posta segítségével történhetett meg, hiszen én új választott hazámba disszidáltam, míg ő itt maradt. Fehér levelezőlapokra írt sorait még ma is őrzöm, segítségükkel kísérte figyelemmel és támogatta a Tel-Avivi Egyetemi tanulmányaimat.

Sírkövén, mint ismertes, Arany János idézet van, és ez a tény önmagáért beszél. Ő embernek tanított lenni itt Magyarországon és szerte a világon nem felejtik nevét és munkásságát akkor sem, ha már 20 éve nincs közöttünk. Emléke legyen áldott!

Bigyó

Világszerte megemlékeztek Scheiber Sándor halálának évfordulójáról. Egykori tanítványai Izraelben koszorút helyeztek el emléktábláján, a Keren Kayemet Leisrael által tavaly telepített erdőben, a Jeruzsálembe vezető út mentén.

Comments are closed.