Hadracha

sofar, 2005. április 20. 16:02  JNA24 médiafigyelő, Erec Add comments

Forrás: Erec

Háromnapos madrich-képzést szervezett a Szochnut a magyarországi zsidó ifjúsági szervezetek részére Szentendrén.

Péntek délután indultunk a Dohány utcai zsinagóga elől, elvileg 4-kor, gyakorlatilag egy kicsit később. A Somer elég nagy létszámmal képviselte magát, a Habonimról ez már nem igazán mondható el (de a végére ők is kiegészültek egy-két plusz fővel) és a Bnei Akiva szokásos kis csapata indult útjára Szentendre felé. A hangulat már a buszon is feltűnően vidám volt.

Megérkeztünk, szobák, táskaosztás, programismertetés, nem sokkal utána a péntek esti ima és a vacsora – kitűnő hangulatban. Mint tudjuk, a három ifjúsági szervezet vallási szokásai eltérnek egymástól, de ezzel sem volt probléma, mindenki tisztelettel volt a másikra. A “tanulás” még aznap este elkezdődött, bár elég használhatatlanok voltunk, ezért inkább az ágyat választottuk.

Szombaton korán keltünk és egy izgalmas, ámde fárasztó napnak néztünk elébe. A Somernek külön, a Bnei Akivának és a Habonak együtt tartott előadást Mariana, aki Izraelből érkezett hozzánk. Elmélet, gyakorlat minden mennyiségben… Pihenésre nem igazán volt időnk – nem is az volt a cél -, habár délután egy afféle “kekszesvizicsatásruhasütidobálós” programmal próbáltuk levezetni a felesleges energiáinkat, amiből amúgy sem volt túl sok. Ezt újabb peulák és előadások követték, majd végül a hétvége “csúcspontja”, mikor is nekünk kellett peulát írnunk az addig hallottak alapján. A felkészülésre egy napunk volt.

Telt- múlt az idő, kiment a Shabat, és máris következett az esti program. Pártokat alapítottunk és a kortestbeszédek alapján választást tartottunk. Aztán a már szokásossá vált, mellesleg elmaradhatatlan Hóra volt programon, ekkor már a társaság fele kidőlt. Egy utolsó beszélgetés majd alvás, hisz vasárnap jött még csak a neheze.

Először a mi kis létszámú csoportunk mutatta be a jól kidolgozott peuláit, egy kiadós napozás után. Ezt követte volna a Somer csapata, de sajnos rájuk már nem jutott idő, mert közben a busz is megérkezett. Ki-be pakolás, egy utolsó csoportkép, pár kedves szó és irány haza.

Nem állítanánk, hogy tökéletes madrichokká képződtünk – ez amúgy is lehetetlen volna – de minden esetre pályafutásunk első lökete volt ez a remek hétvége. Ami még említésre méltó, hogy ez a három szervezet mennyire jól tud együtt dolgozni és kijönni egymással, és azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy már alig várjuk a következő ilyen hétvégét.

K.D

Comments are closed.