Forrás: Erec

Február 28. és március 5. között került megrendezésre Izraelben a Habonim Dror éves világtalálkozója és vezetőségi gyűlése (kenesz mazkirim v roshé chinuch) A magyar Habonimból a Szochnut támogatásával három vezető jutott ki a konferenciára, és mindannyian felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk.

A kinti szervezők mindent megtettek, hogy az egy hetes időtartamot a lehető legtartalmasabban töltsük, és mivel a nap huszonnégy óráját nem tudták megtoldani, a programokra szánt időt általában az alvásra szánt időből toldották meg. Az első nap szinte teljes egészében az ismerkedéssel és a csapatépítéssel telt, különböző logikai és/vagy ügyességi játékokkal kerültünk emberileg közelebb egymáshoz. A világ minden tájáról (minden földrészről!) érkezett Habonimos képviselők egymás országának és szervezeti felépítésének megismerését a még otthon előre elkészített prezentációk bemutatásával kezdtük, amelyeket kivétel nélkül minden esetben hosszas beszélgetés, kérdezz-felelek követett az adott ország helyzetének jobb megismerése céljából. A naponta többszöri beszélgetéseken a szervezet világszinten is változó ideológiájáról, elméleti és gyakorlati teendőkről esett szó, és sok időt töltöttünk azzal is, hogy minél jobban el tudjuk képzelni, mi hogy működik egy másik Habonimos országban, hogy segítsünk egymásnak, tanácsokat és eszmét cseréljünk.

A beszélgetéseken kívül gyakran volt részünk érdekesebbnél érdekesebb előadásokban is, a meghívott vendégek más ifjúsági szervezetek vezetői, bevándorlók, szakértők voltak, vagy éppen – számomra a legizgalmasabb esetben – egy egykori terrorista (az ötven év körüli sötétbőrű férfi Csádból alijázott 17 évesen, de mivel nem teljesen úgy sikerült az élete Izraelben sem, ahogy elképzelte, miután felvette a kapcsolatot az egyik szélsőséges palesztín szervezettel, nyolc ember halálát okozva helyezett el robbanószerkezetet az egyik főutcán, egy évvel a merénylet után azonban az izraeli hatóság elfogta, és húsz évet töltött börtönben. Elmondása szerint ma már nem tenné meg egykori tettét, bár ez könnyen betudható érettebb korának, öt gyerekének, vagy éppen rosszindulatú daganatának is…). A különböző termekben való ücsörgésen kívül rengeteget utaztunk, szinte minden nap máshol aludtunk, Habonimos kibucokba és kvucákba látogattunk, és régi Habonimos bevándorlók jelenlegi életébe pillanthattunk be. Azt hiszem, mindhárman életre szóló tapasztalattal gazdagodtunk, és újult erővel folytathatjuk itthoni munkánkat, hogy előbb-utóbb megközelítsük a angliai vagy az észak-amerikai Habonim pár ezer fős méretét… 🙂

Zsoozsy