Forrás: Heti Válasz

G. Fehér Péter, [email protected]

Irán a múlt hét csütörtökén jelentette be, hogy előkészületeket tesz az Európai Unió-val kezdődő tárgyalásokra, amelyeknek célja urániumdúsítási programjának felfüggesztése. A tárgyalóasztalhoz ülés feltételéül azt szabta, hogy az Egyesült Államok nem vehet részt a megbeszéléseken. Ezek szerint akinek atomfegyvere van, az diktál?

Az Irak elleni nemzetközi koalíciós támadás ismételten felvetette a regionális hatalmi szerepre törő országok atomfegyver-birtoklásának kérdését. Az atomfegyverekre már nem elsősorban azért van szüksége egy-egy országnak, hogy támadó célzattal bevesse őket, hanem egyre inkább azért, hogy ne legyen egy esetleges támadás célpontja. Az atomfegyverek léte ugyanis elrettentő hatású.

VETÉLKEDŐ SZOMSZÉDOK

Jól példázzák mindezt a közelmúlt eseményei, amikor az iraki megszállás után napvilágra kerültek az Irán megtámadásáról szóló forgatókönyvek. Irak és Irán között évtizedek óta rivalizálás folyik a regionális hatalmi szerep betöltéséért. Ennek következménye volt az 1980-88-as iraki-iráni háború is, majd pedig Kuvait 1991-es iraki lerohanása. Mindkét ország több mint harminc évvel ezelőtt kezdte meg atomprogramjának megvalósítását. Az iráni terveket 1979-ben időlegesen lelassította az iszlám forradalom győzelme, de később Teherán új erővel nekilátott a nukleáris fegyverek előállításához. Az ambiciózus iraki elképzeléseket Izrael rombolta szét, a szó szoros értelemben, mert 1981-ben lebombázta Irak atomreaktorát. Ennek ellenére az iraki diktátor nem tett le elképzeléseiről, mígnem az 1991-es Öböl-háborúban elszenvedett veresége után kénytelen volt bejelenteni, hogy országa nem törekszik nukleáris fegyver létrehozására. Ezt ugyan az Egyesült Államok és szövetségeseinek egy része nem hitte el, de a mai napig sem kerültek elő olyan bizonyítékok, amelyek az iraki atom- és vegyifegyver-program akkori meglétét igazolták volna.

A két évvel ezelőtti Irak elleni támadás után viszont felmerült a kérdés, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei vállalnának-e ugyanilyen kockázatot Irán ellen is. Éppen 2003-ban éleződött ki Teherán és a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia-ügynökség közötti vita. A nemzetközi szervezet folyamatosan nyomást gyakorolt Iránra, hogy egyezzen bele nukleáris létesítményeinek az addigiaknál szigorúbb ellenőrzésébe. Az ügynökség ugyanis gyanította, hogy a közép-keleti ország atombomba előállításán fáradozik. Irán visszautasította a kérést, és nem egyezett bele, hogy a külföldi ellenőrök bemenjenek az országba. Ahelyzet komolyságát jellemzi, hogy Irán a szükséges berendezéseket Oroszországtól vásárolta, és az otthon “munka nélküli” orosz atomtudósok segítették a reaktor építését. Pillanatnyilag pontosan nem lehet tudni, hogy Irán hol tart nukleáris terveinek megvalósításában, de szakértők szerint nincs kizárva, hogy két-három éven belül belép az atomklubba.

SIKERTELEN ALKU

Lényegében az iráni filozófiát követte Észak-Korea is, vagyis ha van atomfegyvered, érinthetetlen vagy. Észak-Korea hol zsarolta atomprogramjával az Egyesült Államokat, Dél-Koreát és a környező országokat, hol pedig a terv felfüggesztésének bejelentésével “üzletet” kötött. Phenjan elsősorban élelmiszersegélyt kért, mivel a lakosság immár legalább tíz éve a legalapvetőbb cikkekből is szükséget szenved. Észak-Korea 1993-ban azzal indokolta atomprogramját, hogy az energiahordozókban rendkívül szegény ország a polgári lakosság villamos energiával történő ellátása miatt kényszerül az atomenergia felhasználására. Az Egyesült Államok gyorsan reagált, nem hitte el ezt az érvelést. A phenjani taktika bevált, mert egy évvel később meg is kötötték azt a keretegyezményt, amelynek értelmében Észak-Korea módosítja atomprogramját az Egyesült Államokból, Japánból és Dél-Koreából érkező segélyszállítmányok fejében. Továbbá a nyugati hatalmak felajánlották Phenjannak, hogy egy úgynevezett könnyűvizes atomreaktort szállítanak számára, amely technológiailag valóban csak békés célú felhasználásra alkalmas. Ennek fejében Észak-Koreának vállalnia kell, hogy leszereli régi típusú szovjet atomreaktorát.

GYANÚS SZÖVETSÉG

Az egyezmény azonban csak részben valósult meg, mert ígérete ellenére Phenjan nem függesztette fel az atombomba előállítására tett erőfeszítéseit. Amerikai vélemények szerint Észak-Korea 2003 nyarán már hat atombomba előállítására elegendő plutóniummal rendelkezett. Ez év februárjában pedig nyíltan beismerte, hogy rendelkezik nukleáris fegyverrel. Ráadásul eddig már két sikeres rakétakísérletet is végrehajtott a Japán-tengeren.

Az eseményeket az teszi különösen aggasztóvá, hogy az 1980-88-as iraki-iráni háborúban Észak-Korea egyértelműen Irán oldalára állt. Az iráni polgári légiflotta gépeinek egy részéből egyszerűen kivették az üléseket, és az így nyert raktérben Észak-Korea nagy mennyiségű fegyvert és hadianyagot szállított Iránnak. A gépek polgári felségjelzéssel repültek, így csak később derült fény a tranzakcióra. Ha a két, immár regionális atomfegyverrel bíró ország összefog, akkor ez újabb kihívás a világ számára, ugyanis a nemzetközi ellenőrzés egyik országra sem terjed ki. Az akkor már atomfegyverrel rendelkező nagyhatalmak a hidegháború második felében megállapodtak egymással nukleáris fegyvereik ellenőrzésének módjában, illetve a rakéták és robbanófejek számában. Ez a paritás biztosítja az atomnagyhatalmak közötti egyensúlyt. A felhalmozott nukleáris robbanóeszközök már így is többszörösen elegendőek a föld elpusztítására. De mi van akkor, ha a nemzetközi ellenőrzést és az egyensúly fenntartását utasítja vissza néhány ország?

A KÖZVETLEN PUSZTÍTÁS EREJE

Egy interkontinentális ballisztikus rakétán 5-10 nukleáris robbanófejet lehet elhelyezni. Egy robbanófej töltete 250-750 kilotonnás. (Egy kilotonna ezer tonna hagyományos trinitro-toluol robbanóanyag hatásával egyenlő.) Példa: az 1961-ben kifejlesztett szovjet atombomba pusztító ereje nagyobb volt, mint a II. világháború alatt ledobott összes hagyományos bombáé.

ORSZÁGOK, AMELYEK NEM ADTÁK FEL ATOMPROGRAMJUKAT / Az atomprogram kezdete:

Izrael / 1950

Irán / 1970

Észak-Korea / nincs adat

EGYESÜLT ÁLLAMOK Rakéták hatótávolsága: 13 000 km Robbanófejek száma: 12 000 Összes nukleáris kísérlet: 1030 Első nukleáris kísérlet: 1945 Utolsó nukleáris kísérlet: 1992

NAGY-BRITANNIA Rakéták hatótávolsága: 12 000 km Robbanófejek száma: 380 Összes nukleáris kísérlet: 45 Első nukleáris kísérlet: 1952 Utolsó nukleáris kísérlet: 1991

OROSZORSZÁG Rakéták hatótávolsága: 11 000 km Robbanófejek száma: 22 500 Összes nukleáris kísérlet: 710 Első nukleáris kísérlet: 1949 Utolsó nukleáris kísérlet: 1990

FRANCIAORSZÁG Rakéták hatótávolsága: 3300 km Robbanófejek száma: 500 Összes nukleáris kísérlet: 210 Első nukleáris kísérlet: 1960 Utolsó nukleáris kísérlet: 1996

KÍNA Rakéták hatótávolsága: 11 000 km Robbanófejek száma: 450 Összes nukleáris kísérlet: 45 Első nukleáris kísérlet: 1964 Utolsó nukleáris kísérlet: 1996

ÉSZAK-KOREA Rakéták hatótávolsága: 1300 km Robbanófejek száma: nincs adat Eddig nem hajtott végre nukleáris kísérletet

PAKISZTÁN Rakéták hatótávolsága: 1500 km Robbanófejek száma: 15-25 Összes nukleáris kísérlet: 8 Első nukleáris kísérlet: 1998 Utolsó nukleáris kísérlet: 1998

INDIA Rakéták hatótávolsága: 2500 km Robbanófejek száma: 60 Összes nukleáris kísérlet: 5 Első nukleáris kísérlet: 1974 Utolsó nukleáris kísérlet: 1998

Comments are closed.