Forrás: NOL

“Elátkozott” franciák várják a magyar válogatottat május végén Metzben

Hegyi Iván, 2005. április 19. 00:00

Mindkét szövetség honlapján megjelent tegnap: május 31-én francia-magyar barátságos válogatott mérkőzés lesz Metzben. Ha nem kellene figyelembe vennem a szörnyű hazai állapotokat, akár azt is írhatnám: “elátkozott” csapat az ellenfél.

Bizony, mert a múlt évi Európa-bajnokság negyeddöntőjében a görögöktől elszenvedett 1-0-ás vereség olyannyira megrázta a francia válogatottat, hogy a trikolóros együttes már-már elfelejtett nyerni. Azért már-már, mert Ciprus és a Feröer-szigetek csapatát – egyaránt vendégként és 2-0-ra – legyőzte, ám odahaza 6 meccs, 6 döntetlen a mérlege, így a tavaly júliusban kinevezett Raymond Domenech szövetségi kapitány alatt mind forróbb a kispad… A korábbi nyolcszoros válogatott játékos, aki 1979-ben a Strasbourg, majd 1984-ben a Bordeaux csapatával nyert bajnoki címet, kiváltképp magára haragította a közvéleményt azzal, hogy a hat “x” közül négy gól nélküli volt, s hogy az általa dirigált selection eddig csak hét gólra volt képes. (Miközben mindössze hármat kapott, de ezt a híresen öntudatos, ráadásul 1998 és 2000 között soha nem látott módon – vb-, majd Eb-aranyéremmel – elkényeztetett francia szurkolók természetesnek veszik.)

Hiába, nehéz az élet Zidane után…

A fődirigens lemondta a válogatottságot, és nélküle – Barthez, Gallas, Makelele,Vieira, Henry, Trezeguet,Wiltord, Giuly jelenléte dacára is – félkarú óriások a kékek. Igaz, a legutóbbi vb- és Eb-bukás még vele együtt következett be, s már akkoriban “elátkozottnak” lehetett nevezni a garnitúrát; figyeljenek csak, miért. Ugye, a világbajnokságot 2002-ben, míg a kontinenstornát 2004-ben rendezték. A kettő között volt 2003, s abban az esztendőben a francia nemzeti együttes tizenhárom meccséből éppen tizenhármat nyert meg! Ha kicsit később tartják a vb-t, vagy kicsit előbb az Eb-t…

De hát a nagy versenyek sajátossága, hogy “akkor és ott” vannak.

Azért a május végi ellenfelet mi ne nagyon temessük. Bár az új generáció tagjai (Abidal, Boumsong, Givet, Diarra, Pedretti, Malouda) még nem bizonyították, hogy elérhetik a közelmúltbeli hősök, Thuram, Desailly, Pires vagy a már edzőként dolgozó Deschamps – hát még Zidane! – klasszisát, a francia és a magyar válogatott futballistáinak posztonkénti összehasonlításától jobb, ha eltekintünk.

Ezzel együtt – Írország és Svédország együttese mellett – Svájc, Izrael, Lengyelország, sőt Bosznia-Hercegovina csapata is jó volt egy döntetlenre nemrégiben Franciaországban…

Comments are closed.