Forrás: Szombat

Társtalanok és társkeresők

“Az embernek van elég dolga – ki ér rá még romantikázni is?”

2005. április

Pécsi Katalin

“Valahogy ez a világ túl laza lett, különösen amióta van internet, azóta az emberek úgy gondolják, ha nem jön be nekik valaki, akkor majd “lőnek” más valakit a neten…” Zsidó társkeresés

Verő Bán Lindá val , a fiatal rebecennel készítettem interjút tavaly, a rabbi feleség feladatairól és tevékenységeiről, amikor szöget ütött a fejembe egy megjegyzése. Arról mesélt, hogy társasági körrel és ismerkedési estekkel próbálkozik a Frankel Leó úti zsinagógában, mert nagy rá az igény: igen sok a magányos fiatal. Lindát még gimnazista korából ismerem, és akkoriban bárhol láttam is, mindig éppen egy nagy, zajos társaság kellős közepén “nyüzsgött”. “Hová tűntek a hajdani, zsidó gimnáziumbeli osztálytársak, a szarvasi táborozók és madrichok?” – kérdeztem értetlenkedve. ” Érettségi után nagyrészük eltűnt, felszívódott… ” – magyarázta. Az egyetem, a pályakezdés, a karrierépítés mellett nem maradt már rá idejük, hogy zsidók is legyenek. Mint ahogy arra sem, hogy társat keressenek – majd később, ha már meglesz a diploma, az állás, a kocsi, a lakás! De mire észbe kapnak, hogy valami igazán hiányzik az életükből, már magukra maradtak… Bán Linda és férje, Verő Tamás rabbi tehát nagyra tárta a zsinagóga kapuit, és “before party-ra” várta péntekenként a társra vágyakozókat.

Persze, nemcsak a késő húszasok és az épp hogy harmincévesek szenvednek a magánytól. Vannak kétségbeesett harmincöt körüli nők is, akik látszólag még most ugyanúgy élnek, mint tinilány korukban, de egyszer csak meghallják a biológiai órájuk ketyegését. Vagy, itt vannak korosztályuk férfitagjai, akik a mai napig is a szüleiknél laknak, és csak ábrándoznak róla, milyen is lenne felnőtt életet élni. Meg a frissen elvált, gyerekes negyven körüliek, a sokadszor csalódott, és már újra gyerektelen ötvenesek, a magukra maradt hatvanasok…

Párt találni azonban még “célzottan” se könnyű! Ha nem elég nagy a kínálat, vagy ha rossz az arány a nemek között, a tétován próbálkozó hamar feladja a reményt. Egy hatvanas zenetanárnő ismerősöm nevetve meséli, hogy pár éve, a neves társkereső szakmunkás férfiakkal akarta összeboronálni. Mert hogy a korosztályában nem volt diplomás férfi jelentkező…

” Csak az a rossz, hogy mint általában a legtöbb kis zsinagógában, sok a fiatal 20-30 közötti egyedülálló lány, férfiakból pedig sok az 50 feletti… így aztán nehezen találnak egymásra a párok…Persze vannak 20-30 közötti facér fiúk is, csak jóval kevesebben.. .” – panaszkodik egy fiatal lány az interneten.

A párkeresésben tehát minden korosztály érintett, a Frankel Zsinagóga társasköre egymagában pedig hogyan tudná orvosolni a problémát!

Mire mindezt papírra vetettem, kiderült, a ” before party ” már a múlté. Hogy miért szűnt meg, miközben igény volt rá? Az okokat Bán Linda így magyarázza: ” A tapasztalatok azt mutatták, hogy a különböző rendezvények és szabadidős programok szervezésével nem igen lehet új embereket bevonni a zsidó életbe. Elsősorban azért, mert a programok híre nem jut el a célcsoporthoz, hisz a zsidó életben nem aktív emberekről sajnos nem született még címlista. A másik ok, hogy a fiatal felnőttek számára nem vonzóak az úgynevezett zsidó programok, melyekkel a budapesti zsidó szervezetek és intézmények várják őket. A célba vett korosztályt egy olyan program tud leginkább becsalni a Hillel-be, ami hiányzik a többi zsidó szervezet ajánlatából: a társközvetítés. “

Meg s zerveződött hát egy egész társkereső intézmény: a Hillel Alapítványon belül, a Yafo Társközvetítő Program, amelynek fontos, kitűzött céljai között szerepel, hogy elérje azokat a zsidó származású magányos embereket, akik elszakadtak a közösségtől, akik nem vallásosak, akik nem járnak semelyik egyesületbe, esetleg még informális zsidó társaságba se – ám mégis: zsidó társat szeretnének.

Kik ezek a zsidó fiatal és középkorú emberek, akik itt keresik párjukat? Linda szerint, a budapesti zsidó társkeresőket két nagy csoportra lehet osztani:

1. Akik aktívak a zsidó közösségi életben, de úgy érzik:

“már az összes számukra korban szóba jöhető zsidót ismerik”.

2. A zsidó közösségi életből kimaradók, akik nem tudják, hogyan és hol tudnának zsidó partnert találni, anélkül, hogy látogatnák a számukra csöppet sem vonzó zsidó intézményeket.

A szociológusok által jól ismert nagyvárosi magány és az asszimilálódott zsidóság problémája fonódik itt egybe: nemcsak általában párt találni nehéz az individuális értékekre épülő társadalomban, de “hasonszőrű” társat (itt értsd: zsidót”) még nehezebb, pláne, ha az illető maga soha nem is volt tagja semmilyen zsidó közösségnek. Az internetes zsidó társkereső, a Jewish Meeting Point a legalkalmasabb fórum a zsidókat csak messziről kerülgető (zsidó) társkeresőknek: “zsidó vagyok, de a vallásomat nem gyakorlom” – ez talán a bemutatkozó oldalak legtipikusabb fordulata.

Linda szerint a passzivitás még nem feltétlenül jelent asszimilálódást: attól, hogy valaki nem kíváncsi a különböző zsidó szervezetek programjaira, vagy egyszerűen “kinőtt” már belőlük, még nagyon is rendelkezhet határozott zsidó identitással. Ennek egyik kifejezési formája az, hogy zsidó partnert szeretne találni magának.

Nem zsidók és zsidók

Amikor a zsidók még elkülönülten éltek a többségi társadalomtól, fel se merült, hogy nem zsidóval is házasodhatnának. Az eufórikus asszimilálódás korszakában azonban, ki látja problémának, hogy zsidók nem zsidókkal házasodnak?! Mégis, a holokauszt után született generáció és gyerekeik körében egyaránt szép számmal találunk olyanokat, akik házassági vagy párkapcsolati kudarcaikat a “vegyes” házasságra / kapcsolatra vezetik vissza. “Vegyes családokban” felnőttek emlékezhetnek rá saját gyerekkorukból, hogy mennyi feszültséget okozott a szülők esetleges kétféle irányultsága, értékrendje, mentalitása. Ezért aztán a maguk életében, e konfliktusokat elkerülendő, a “hasonszőrűek” társaságát keresik. Ugyanakkor, mind a zsidó szervezetek programjain, mind a JMP társkereső oldalain és vitafórumain, számos nem zsidó rokonszenvező is felbukkan. “Nem vagyok zsidó származású, de eddig már több komoly kapcsolatom volt zsidó lányokkal, így többek között a kellemes emlékek hatására látogattam el erre a lapra.” Hogy miért, nem tudni pontosan: talán izgalmas számukra a kisebbségi lét “akol melege”; az is lehet, hogy a zsidókról kerengő előítéletek és legendák vonzzák oda őket (v.ö. “kenyérre kenhető férj”, “melegszívű zsidó apa”, “eszes”, “buja zsidó nő” stb.).

Az egyik JMP vitafórumon így vitáznak és viccelődnek: azt mondta, hogy, keresztény honlapra nem lenne érdemes felmenni, mert ott nincs szexualitás, csak áldozatkészség, bűntudat, míg a zsidók élvezik az életet, ez benne van a kultúrában. Igaza van, Nem?”

– ” Nem azért jönnek a keresztények, mert az a hír járja, hogy a zsidók élvhajhászok? :o)

Azon túl, hogy van akit a zsidó szellemiség vonz “. J “

– ” Biztos sok Woody Allent láttak, és olvasták A Portnoy – kórt… “

A zsidó társkeresők egy része azonban panaszkodik a programjaikon / fórumaikon felbukkanó sok nem zsidó miatt – és gondjaikat megérti, a társközvetítő programot vezető Verő Bán Linda, és az internetes társkereső oldal (egyik) alapítója-moderátora, Kürti Csaba is. De egyikük se tudja, mit tehetnének: szűrőt / felvételi vizsgát elvégre mégsem alkalmazhatnak.

” Ha lemegyek a zsinagógába, azt gondolom, ott egymás között vagyunk, és nyugodtan megismerkedhetek bárkivel. De egy ponton egyszer csak kiderülhet, hogy mégse, mert a rokonszenves illető nem is zsidó… ” – magyarázza ellenérzéseit egy huszonéves lány. ” Fontos számomra, hogy zsidó társat találjak, hogy zsidó legyen a férjem, a gyerekem! “

Érdekes, milyen apróságokban ragadják meg – utólag! – ” goj ” párjuk másságát a vegyes kapcsolatukban csalódottak: ” A keresztény fiúm anyja az első látogatásom alkalmával azonnal a kezembe nyomott egy uborkát, hogy szeleteljem fel. Aztán megkritizált, hogy nem elég gyorsan és vékonyra aprítom… ” ” Elvittem a barátnőmet a zsinagógába, hogy lássa, milyen belülről. Egyfolytában piszkált, hogy miért van ilyen zaj, meg hogy miért nem figyelünk a rabbira. ” Soha többet nem vittem magammal, mert úgysem érti, miről szól az egész! ” Soha nem kerestem kifejezetten zsidó barátnőt ” – mondja vallástalan, de a judaizmust jól ismerő, társadalomtudós beszélgetőtársam. “Volt ilyen partnerem is, meg olyan is. De az évek során rá kellett ébrednem: igenis fontos nekem, hogy tudja a párom, ki az a Singer vagy Sólem Áléchem”. A zsidó közösségben igen aktív, modern ortodox, humánértelmiségi nő így vall: ” Elvileg nem fontos számomra, hogy a párom is éppen olyan vallásos legyen, mint én. De ha nem az, gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy valóban társam lehessen mindabban, ami fontos számomra az életben. “

A zsidó család – “mítosz vagy realitás”?

Mindezeken túl, a társkeresők egy része magától a tartós kapcsolattól, az elköteleződéstől parázik, míg közülük mások, ha elérkezettnek látják az időt, tudatosan belevetik magukat a házastárs fogásba.

” Vannak nők, akik pontosan tudják, mikor kell férjhez menniük – és férjhez is mennek. Lehet, hogy előzőleg túl sok pasival bújtak már ágyba, vagy pontosan tudják, hogy a karrierjük nem igen fog már jelentősen előremozdulni, vagy tényleg vágynak gyerekre. Addig halogatták a dolgot, amíg csak bírták… De aztán eljött a pillanat, amikor tényleg bele kellett vágniuk… “

Férfi beszélgetőtársaim némi rosszallással mesélnek olyan hajdani barátnőkről, akik egy bizonyos életkorukban (valamikor az egyetem vége felé, a dolgozó élet kezdetén) már csakis ” bombabiztos ” kapcsolatba vágnak bele, amely kizárólag házassággal végződhet. A lányok többsége ” szerelmi ” kapcsolatként éli meg / mutatja a férjjelölttel való ” járást ” – ritka az olyan, aki felvállalja, hogy valamiféle “érdek” vagy a ” józan ész ” vezérelte. Harmincas nő beszélgetőpartnerem elmondja, hogy elege lett az ” barátokbó l” és a szakításokból: soha többé nem akarja senkitől se visszakapni a lakáskulcsát! A következő férfi az életében csakis a végleges lehet, az egy életre szóló. Hogy hogyan lehet előre programozottan ” szerelmi házasságot ” kötni, arra nincs hatásos recept, csupán valamiféle ösztönös, népi bölcsesség:

” Lányok, ha meg akarjátok fogni ezeket a pasikat, fogjátok be a szátokat! Egyszerűen maradjatok csendben a társaságukban, és értsetek egyet az égvilágon mindennel, amit csak mondanak “.

Sára – “virtuális ismerősöm” – levele :

“Hogy hova tűnt(ek a társak)? Ezt hozta az élet, ez az állandó rohanás, valahogy teljesen háttérbe szorítja a baráti kapcsolatokat – mert milyen barátság tud megmaradni, ha nem ápoljuk?! Én nem tudom, te hogy vagy vele, de az én életem tényleg egy nagy hajtás, és a régi jó kis barátaim szépen lemorzsolódtak az évek folyamán, mivel nem volt időm találkozni velük, és meg is értem őket… Igen, én is azt gondolom, hogy sok a magányos fiatal, szerintem mi egy beteg társadalomban élünk, és ez eredményezi ezt. Fiatalság, élj, szórakozz,…. ezt teszik, és mi történik? Kiégnek és elmagányosodnak, előbb csak a kalandokat keresik, majd mikor szeretnének családot alapítani (már természetesen, ha a manapság annyira “menő” “szingliséget nem választják inkább), rájönnek hogy nem találják azt az embert akit elképzeltek maguknak. Vagy magas a mérce, vagy nem hajlandók a kompromisszumokra, vagy a fiúk(márpedig a többsége ilyen!) nem akar semmi komolyat, hiszen minek is tennék, ha egyszer felelősség nélkül is megkapnak mindent?

Lehet, maradinak tartasz de én tényleg konzervatív felfogású vagyok, amit nem is szégyellek, nem vagyok híve ennek a nagy szabadságnak, mert látom, hova vezet. “

Beszélgetőtársaim – 20-40 éves értelmiségiek – inkább ” komoly “, tartós kapcsolatra törekszenek. Lajos , a harminc körüli informatikus túl fiatalon, 25 évesen találkozott a ” Nagy Ő-vel “, amikor még nem tartotta magát érettnek a házasságra. Szerelme egyértelmű választás elé állította: vagy minden – vagy semmi! A fiatal férfi azóta se tért még teljesen magához a veszteségtől, de tudja pontosan, hogy hol van leendő társa számára a mérce. Mihály , a negyvenéves kutató fiatalon túl gátlásos volt ahhoz, hogy kényelmesen érezze magát a lányok társaságában. Futó kalandok sorozatából tanulta meg a szerelmi leckéket, és most már végre komoly kapcsolatra, házasságra, gyerekekre vágyik. A harmincas, nemzetközi pályán mozgó közgazdásznő, Angéla kudarccal végződő házasságáért saját magát okolja: fiatalon még rossz volt az önismerete. Tanult a hibából, és most hozzá nagyon hasonlító párt keres magának: olyat, akivel meghitt családi életet élhet. (A kör kicsi, ahonnan választhat – mondja -, hiszen gyakorlatilag minden szóba jöhető kortársát ismeri, gyerekkorától kezdve. De a lehetséges közös élmények a társával fontosabbak számára minden másnál, így aztán optimistán látja a jövőjét). Barna 29 éves tudományos kutató, évek óta szerelemben és harmóniában él együtt barátnőjével. ” Amikor majd összeházasodunk, az aktusnak az lesz a jelentése, hogy szimbolikusan is bejelentjük a családunknak és a barátainknak, hogy mi egymáshoz tartozunk. És hogy egymáshoz fogunk tartozni jövőre is, meg még tíz év múlva is “. Csongor hét évet várt az esküvőjére, komolyan vette és veszi a házasság intézményét. Amíg nem házasok, nem akart egy fedél alatt élni barátnőjével, házasodni pedig csakis a diploma után! Megérte várni – mondja: gyönyörű ortodox esküvője élete nagy napja volt. A kivétel Irén , az ötvenéves értelmiségi nő, aki egy több évtizedes házasság felbontása után, most mindennél többre tartja függetlenségét. Idén először még síelni sem utazik el, míg szabadságát tölti – meséli vidáman, mert nem bírna ilyen hosszú időre elszakadni a számítógépétől – a fórumozástól és a chat-eléstől. Irén nemcsak ír – bulikat is szervez, és összejött már több potenciális társsal – vagy szabadidő partnerrel. A legfontosabb, hogy valódi közösségre talált tehát a JMP-ban – virtuálisan és valóságosan egyaránt.

A UJS és a JMP aktivistáival beszélgetek, és mindannyian igen büszkék rá, hogy közösségükben mennyi pár jött már össze – sőt, már csemeték is akadnak! Ugyanez a helyzet a Frankelben – minden egyes esküvő diadalérzéssel tölti el a fiatal közösséget. Megtudom, hogy van a városban néhány fiatal, amerikai vallásos házaspár, akik rendszeresen meghívnak magukhoz kiddusra egyedülálló fiatalokat. Leplezetlenül az a cél, hogy az asztalnál majd jól összeismerkedjenek egy hozzájuk illőnek gondolt, ellenkező neművel. A ma negyvenes-ötvenes korosztályból sokan emlékeznek rá, hogy hajdanán Scheiber Sándor is valahogy így hozott össze házasságokat. (” A Rabbiképzőben, a kakaópartin Scheiber Sándor mindenkinek kiosztott egy megfelelő fiút vagy lányt – aztán mi később a Dunaparkban és más újlipótvárosi kávéházakban egymás közt még csereberéltünk ” – meséli egyetemi oktató barátnőm, aki azóta is a kakaóparti után talált férjével él ).

Ehhez az elemhez nem kapcsolódik hozzászólás.

Új hozzászólás küldése

3 hozzászólás to “Társtalanok és társkeresők”

  1. zsuzsa61

    nekem sajnos még levelező partnert sem sikerült találnom, nem hogy társat. ilyen az én szerencsém.

  2. sofar

    ezeket próbáltad már?

    http://www.zsidonegyed.com
    http://www.sofargo.com

  3. www.kwatera.com

    Nagyon jó az oldal, gratulálunk!
    Ne adják fel, sok sikert!!