Forrás: Magyar Hírlap

Álláspont

Az emléknapot az ünnepnaptól elsősorban az különbözteti meg, hogy nincs benne semmi öröm, csak fájdalom van és gyász van. Rossz érzések kerítik hatalmukba ilyenkor az ép érzelmű és erkölcsű embereket, mégis évről évre saját fejükre idézik ezeket az érzéseket, mert tudják, a történelmi emlékezet olyan, mint a védőoltás: segít megelőzni a bajt.

A nácizmus rémtetteinek egyetlen pozitívumuk van: megtörténtükkel ráébresztették az emberiséget arra, hogy képes minden képzeletet fölülmúló gonoszságok elkövetésére is. Magyarország például képes volt arra, hogy állampolgárainak egy részét – nem bűneik, hanem származásuk alapján – elkülönítse a többiektől, majd megalázza, megkínozza és megölje vagy megölesse őket. A „többiek” pedig – kárörvendően, közönyösen vagy elborzadva, de – lényegében passzívan végignézték, mi történik zsidó szomszédaikkal, ismerőseikkel, barátaikkal. A holokauszt történése három részből áll: gyilkolásból, halálból és közönyből.

Sokan voltak persze olyanok is, akik hamis papírokkal, élelemmel, bújtatással segítették kiirtásra szánt honfitársaikat, saját életüket, biztonságukat is kockáztatva. Az ő bátorságuk, tisztességük, emberségük fölidézése az emléknap egyetlen örömre okot adó része. De szembe kell néznünk azzal az ugyancsak emlékezésre méltó ténnyel, hogy a jól szervezett hivatali gépezet, benne a szakszerűen tevékenykedő csendőrökkel, katonákkal ezerszeresen hatékonyabb volt az elhurcolásban és gyilkolásban, mint a mégoly nagy számú, ám elszigetelt, egyéni mentőakció.

Joggal hangsúlyozta megemlékezésében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, hogy mindig az állam felelőssége a legnagyobb. Az állam tud kirekesztő törvényeket hozni, s az állam képes hatalmi gépezetét gyilkos szándékok szolgálatába állítani.

Magyarországon 2000 óta van külön külön emléknapjuk a nácizmus és a kommunizmus áldozatainak. Megemlékezünk iskolákban, múzeumokban, templomokban, emlékművek előtt – a felejtés ellen, a közöny ellen. A sok százezer halott így szolgálja az élőket: amíg emlékezetük elég erősen él, nem ismétlődhet meg az iparszerű embertelenség.

Addig az emberek iszonyodni fognak a diktatúráktól, és elviselik, sőt féltve óvják a leggyarlóbb demokráciát is.

Comments are closed.