Forrás: MNO

Nyáron dönt a Bush-kormányzat, hogy foglaljon-e el erőteljesebb álláspontot az iráni nukleáris programról az ENSZ BT előtt – mondta Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter egy lapinterjúban. Hozzátette: bízik a diplomáciai úton való rendezésben. Szakértők szerint Washington szándéka az iráni és észak-koreai kérdés tárgyalásos rendezésében is komoly.

Az Egyesült Államok nyáron dönt arról, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) előtt képviseljen-e komolyabb, szigorúbb álláspontot az iráni nukleáris programmal kapcsolatban – mondta Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter a Wall Street Journalnak adott, csütörtökön közült interjújában. Rice és Washington bízik abban, hogy az európai vezetéssel az iráni atomprogram békés keretek között tartását célzó tárgyalások eredményesek lesznek – ahogy abban is, hogy az érintetteket „egyező szándék” vezeti.

Saron a héten erőteljes fellépést sürgetett Bushnál

Az interjú azután jelent meg, hogy Bush elnökkel való hétfői találkozását követően Ariel Saron izraeli kormányfő a CNN-nek adott interjújában szerdán elmondta: sürgette az elnököt, hogy fokozza a nyomást Teheránon, mivel Irán nemsokára olyan pontra ér fejlesztéseivel, „ahonnan nincs visszaút”. Az izraeli miniszterelnök hozzátette: tény, hogy a perzsa országnak még évekre van szüksége ahhoz, hogy saját nukleáris fegyverrel rendelkezzen, de néhány hónapon belül megoldja az alapvető „technikai problémákat”. „A kritikus pont elérése attól függ, hogy az irániak képesek lesznek-e megoldani néhány technikai problémát – és ha egyszer megoldották, akkor úgy gondolom, nem lesz visszaút” – fogalmazott Saron.

Rice: nem komoly a veszély

Rice ugyanakkor a Wall Street Journalban úgy fogalmazott, hogy az izraeliek nem szolgáltak semmilyen új lényeges adattal az iráni atomprogramról. Az amerikai külügyminiszter szintén jelentéktelennek tüntette fel az Észak-Korea részéről jelentkező nukleáris fenyegetés máris sürgető voltát. A politikus szerint nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani Phenjan nem túl régi bejelentéseinek sem, miszerint rendelkezik atomfegyverekkel, és hogy a kommunista ország kivonul a nukleáris leszereléséről folytatott hatoldalú tárgyalásokról. „Őszintén szólva szerintem az észak-koreaiak kicsit kiábrándultak, hogy az emberek nem ugráltak le-fel, és nem futkostak a pániktól hajukat tépve össze-vissza a bejelentés hallatán” – fogalmazott az interjúban Rice.

Az észak-koreai nukleáris programról folyó hatoldalú tárgyalásokról azt mondta, hogy az Egyesült Államok egyelőre Kína befolyására van utalva azon a téren, hogy sikerül-e visszaültetni Phenjant a tárgyalóasztalhoz.

Komoly a békés rendezés szándéka?

Az amerikai külügyek vezetőjének Iránról és Észak-Koreáról – amelyeket Bush elnök Szaddam Huszein Irakján kívül még a „gonosz tengelyéhez” sorolt – adott értékelése szakértők szerint arra enged következtetni, hogy a Bush-adminisztráció egyelőre fenntartja abba vetett bizalmát, hogy sikerül akaratát mindkét fronton csupán diplomáciai eszközökkel érvényesítenie.

Ezt a feltételezést látszik erősíteni az a hír, miszerint az Egyesült Államok huszonöt év után ismét arra készül, hogy közvetlen anyagi támogatást nyújtson a demokrácia előmozdításáért dolgozó iráni csoportoknak. Az emberi jogok és a képzés terén működő csoportok mintegy három millió amerikai dollár támogatásra számíthatnak az amerikai külügyminisztérium bejelentése szerint.

Teherán természetesen belügyeibe való beavatkozásként értékeli a washingtoni elképzelést, és a két ország közötti 1981-es megállapodás (ami a teheráni amerikai nagykövetségen történt túszejtés és a sikertelen túszmentő akció következtében kialakult 1980-81-es válságnak vetett véget – a szerk.) megsértéséről beszél. (Az Egyesült Államok az 1980-as iráni forradalmat követően szakította meg iráni kapcsolatait – akkor az Amerika által támogatott sah uralmát döntötték meg az iszlám vallási vezetők vezetésével.) A megállapodásban Washington vállalta, hogy „sem közvetve, sem közvetlenül, sem politikai sem katonai eszközökkel sem avatkozik be Irán belügyeibe”. Washington szerint azonban a tervezett támogatás nem meríti ki a belügyekbe való beavatkozás fogalmát, és nem sérti az egyezményt.

Csak összehasonlításképp: 1998-ban a Clinton-kormányzat 100 millió dollárt költött a Szaddammal szemben álló iraki ellenzéknek a támogatására, és ehhez hasonló összeget utalt erre a célra a Bush-adminisztráció is 2002-ben.

(Forrás: Reuters, BBC, CNN)