Forrás: HETEK

HETEK – Országos Közéleti Hetilap | IX. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM | 2005. ÁPRILIS 15.

Hetek-összeállítás

Lobbiznak a bíborosok

Ki lesz az új pápa?

Jóllehet a konklávét előkészítő hatodik, szombati általános ülésen a bíborosok egyhangúlag úgy döntöttek, hogy “csendben és imádsággal” készülnek az április 18-án kezdődő konklávéra, és ezért nem adnak interjút a médiának, az írott és elektronikus sajtóban lankadatlan lendülettel folytatódik az esélylatolgatás. Azt, hogy a pápaválasztó bíborosok okozhatnak meglepetéseket, jól érzékelteti, hogy sokak mély megdöbbenésére az általános ülés Bernard Law bostoni bíborost is megválasztotta, hogy az elhunyt pápa tiszteletére misét celebráljon.

Mint emlékezetes, Law 2002-ben azért kényszerült távozni a bostoni érseki székből, mert megkísérelte eltussolni az amerikai egyház egyes papjainak gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményeit. A Papi Bántalmazások Túlélőinek Hálózata (SNAP) aktivistái – a Szentszék döntésére válaszul – a mise alatt tiltakozásképpen röplapokat osztogattak, közülük két nőt a rendőrök erőszakkal távolítottak el a Vatikán területéről. A la Repubblica című római napilap egy másfajta tiltakozásról is beszámolt. Római városvédők tüntetéseket helyeztek kilátásba, amennyiben Veltorni főpolgármester indítványára II. János Pál nevét venné fel az olasz főváros egyik pályaudvara. A tiltakozók szerint “az egész olasz társadalmat ezekben a napokban megfertőző bálványimádó téboly tetőzése” az indítvány, és a Termini átkeresztelése “megkérdőjelezné az önkormányzati intézmények világi jellegét”.

A mai olasz társadalom kulturális, politikai és vallási pluralizmusát féltő, nyílt levelet több mint háromszáz, vezető római értelmiségi és közéleti személyiség írta alá.

A liberálisabb egyházért érvelők hangja erősebbnek tűnhet a sajtóban, elemzők szerint azonban a papírforma a konzervatív nézeteket vallóknak kedvez: a 115 szavazó (Jaime Sin Fülöp-szigeteki bíboros, manilai érsek és Alfonso Antonio Suárez Rivera mexikói bíboros egészségi okokból nem lehetnek jelen a konklávén) szinte mindegyikét II. János Pál nevezte ki hosszú szolgálati ideje alatt.

A II. János Pál eszmei örökségével való azonosulás mellett geopolitikai szempontok is nagy súllyal esnek latba. Az európai, és különösen az olasz jelöltek mellett szól, hogy többen úgy vélik: a hívők száma a fejlett Nyugaton fogy a legradikálisabb mértékben. Az Európai Unióval való kapcsolatok ápolása is fontos stratégiai szempont, különösen annak fényében, hogy a vatikáni diplomácia II. János Pál regnálása idején talán ezen a területen érte el a legkevesebb sikert. A National Catholic Reporter című amerikai katolikus hetilap arra is emlékeztet: II. János Pál előtt több száz éven át csak olasz pápák voltak. Talán ezért lehet, hogy a magazinnak még a “kampánycsend” előtt névtelenül nyilatkozó amerikai bíborosok közül többen is úgy érezték, legalább egy pápaság erejéig vissza kellene térnie az olaszoknak.

Nemzeti bontásban kétségkívül a huszonegy olasz bíboros alkotja a legerősebb csoportot a konklávén, és vatikáni belső körökben is kitapintható a szándék, hogy visszatérjenek a hagyományhoz, már csak azért is, mert úgy tartják, II. János Pálnak a külvilág felé körlevelek, utazások, zarándoklatok, diplomáciai erőfeszítések által megvalósított szolgálata eredményes volt ugyan, a római kúria belső vezetése azonban megszenvedte ezeket az éveket. A National Catholic Reporter elemzése szerint Wojtyla hagyta, hogy a kúria menjen a maga útján, ami bürokratikus gondolkodásmódhoz vezetett; sokan ebben látják az okát például az amerikai pedofilbotrányok nehézkes kezelésének is.

Ami a személyi kívánalmakat illeti: fontos szempontnak tűnik, hogy II. János Pál kiemelkedően hosszú regnálását ellensúlyozandó idősebb pápát válasszanak meg, aki nem lesz képes olyan erőteret kiépíteni maga köré, amilyet elődjének sikerült.

A hetven fölöttiek tehát a legtöbb elemzés szerint nagyobb előnnyel indulnak a szavazatokért.

Esélyesek Európából

Az olasz papabilisek közül az internetes katolikus honlapok többsége Dionigi Tettamanzi 71 éves milánói érsekre teszi le a voksát. A XXIII. János megjelenésére emlékeztető, megnyerő, nyájas természetű bíboros mérsékelten konzervatív teológusként ismert. A néhai pápa családról és bioetikáról kiadott nyilatkozatainak szerzőjeként vívott ki magának elismerést, feltehetően ő szövegezte meg II. János Pál születésszabályozást tárgyaló enciklikáját, az Evangelium Vitae-t is. A National Catholic Reporter szerint Tettamanzi közel áll az Opus Dei nevű befolyásos, konzervatív katolikus szervezethez is, olyannyira, hogy 1998-ban, a szervezet alapításának hetvenedik évfordulóján az érsek cikket jelentetett meg José Maria Escrivá de Balaguerről, az Opus Dei alapítójáról, akit Szent Benedekhez és Assisi Szent Ferenchez – megújító mozgalmak elindítóihoz – hasonlított.

Dionigi Tettamanzi

A jubileumi évet követően Tettamanzinak több olyan megnyilatkozása is volt, amelyek után a “szegények védelmezőjének” kiáltották ki. Különösen a 2001. júliusi G-8-as felkelés alatt keltett nagy feltűnést, amikor a globalizációellenes tiltakozók mellé állva a plutokrácia és a média hegemóniája ellen intézett támadásokat. A L”Espresso című olasz hetilap szerint emiatt elveszítette az Opus Dei kulcsfontosságú támogatását, ezzel pedig jelentős hátrányba került némelyik “vetélytársával” szemben. Mások azonban továbbra is az Opus Dei jelöltjeként tartják számon: a brit The Guardian úgy véli, éppen Tettamanzinak az Opus Dei iránti szenvedélyes odaadása taszíthatja azokat, akik egyébként szívesen szavaznának a konzervatív jelöltre, de a féltitkos szervezettől idegenkednek. A legesélyesebbnek taksált olasz pápajelölt ellen szól, hogy nem beszél idegen nyelveket, és nemigen mozdult eddig ki Olaszországon kívülre, így vélhetően nem válhatna belőle II. János Pálhoz mérhető diplomata-pápa.

Angelo Scola 63 éves velencei pátriárkát II. János Pál legközelebbi olasz követőjeként tartják számon. Scola, aki korábban a Lateráni Egyetem rektora is volt, politikai és hivatali ügyintézői rátermettségéről is ismert. A pátriárka eddig főként bioetikában és más erkölcstani kérdésekben gyakorolta magát – ezeken a területeken markánsan konzervatív álláspontot képvisel -, jelenleg pedig az Opus Dei támogatásával alapított velencei egyetemet vezeti, és kapcsolatokat ápol az iszlám világgal is. A washingtoni Amerikai Katolikus Egyetemen végzett bíboros több idegen nyelvet is kiválóan beszél. Ugyancsak mellette szól, hogy a velencei patriarkátus már jól bevált ugródeszka a pápai trón felé: a lagúnák városa a 20. században már három pápát adott a katolikus egyháznak.

Giovanni Battista Re

Amennyiben a konklávé jó adminisztrátort akar választani Szent Péter trónjára, akkor bizonyára a 71 éves Giovanni Battista Re, a Vatikán Püspöki Kongregációjának volt prefektusa az egyik legrátermettebb jelölt. Re tizenegy évig szolgált az államtitkárságon a napi ügymenet vezetéséért felelős tisztviselőként. A latin-amerikai ügyekre külön szakosodott bíboros – akinek személyében a két legfőbb geopolitikai érdekcsoport egyesülhetne – konzervatív, fegyelmező jellem: amikor 2000-ben egy pap részt vett a római homoszexuális világfesztiválon, személyesen intézkedett, hogy eljárás induljon ellene. Egy liberális holland püspöknek pedig megtiltotta, hogy helyi szinódust hirdessen meg, nehogy a szabadelvű németalföldiek komolyabb bajt kavarjanak. Munkabírásáról és a városállam belső ügymenetére vonatkozó enciklopédikus emlékezetéről legendák keringenek a Vatikánban.

Giovanni Battista Rét 2003-ben II. János Pál pápa megbízta, hogy vezesse azt a vatikáni bizottságot, amelynek a Latin-Amerikában “az alattomosan terjedő szekták” problémájára kell megfelelő megoldást találnia. Az elemzések szerint a pápaválasztáson fontos szempont lesz a Latin-Amerikában, Afrikában és a Fülöp-szigeteken gyorsan terjedő evangéliumi protestáns mozgalmakkal szembeni hatékony fellépés.

Tarcisio Bertone

Tarcisio Bertone 68 éves genovai érsek, kánonjogász úgyszintén esélyes az olasz bíborosok sorában. Bertone a Hittani Kongregációban Ratzinger kardinális jobbkeze, ebben a minőségében ő gondozta az utolsó fatimai látnok, a februárban elhunyt Lucia dos Santos nővér feljegyzéseit; neki kellett válaszlépést megfogalmaznia az amerikai pedofilbotrányokra; valamint “jó útra térítenie” az ördögűző Milingo zambiai érseket, miután az egy koreai szektába tévelyedett, és még meg is nősült. Doktrinális kérdésekben II. János Pál egyik támasza volt, legutóbb az Opus Deit élesen bíráló, és Jézus életéről az evangéliumokkal ellentétes felfogást valló Da Vinci-kód című bestseller “hazugságairól” tartott előadást, és közleményben szólította fel a katolikus könyvesboltokat, hogy ne árusítsák a könyvet. Bertone fiatalos fellépésű, az ifjabb korosztály elérésének fontosságát hangsúlyozó érsek, aki egy ízben katolikus fiatalokkal egy genovai diszkóba ment evangelizálni, más alkalommal pedig a televízióban ő közvetítette kedvenc csapata, a Juventus egyik mérkőzését. Akik Ratzingert szeretnék a pápai trónon látni, ám fiatalos, vonzóbb kiadásban, azok komolyan fontolgathatják Bertone jelölését.

A The Guardian elemzése a 72 éves belga Godfried Daneels brüsszeli érseket tartja a legesélyesebbnek a nem olasz európai bíborosok közül, mások szerint azonban – liberális nézetei miatt – igen valószínűtlen, hogy őt választanák meg pápának. Daneels több területen is az újra való nyitás híve, s az egyházvezetésben is nagyobb kollegialitást szeretne. Brüsszeli érseki széke révén azon európai bíborosok jelöltjeként emelkedhet ki, akik különös hangsúlyt helyeznek az uniós kapcsolatok ápolására.

Josef Ratzinger

A 78 éves Josef Ratzingert, a Szentszék Hittani Kongregációjának prefektusát – II. János Pál teológiai alteregóját – “átmeneti” pápaként mindazok fontolóra vehetik, akik még néhány évig tartósítani akarják II. János Pál konzervativizmusát. Bár az amerikai Time magazin és a brit The Daily Telegraph két hónapja még egyhangúlag a “Panzerkardinalt” tette meg abszolút esélyesnek, ma már a legtöbben inkább a nagyhatalmú “pápacsinálót” tisztelik benne, semmint esetleges utódot.

Christoph Schönborn

A Washington Post ugyanakkor a 60 éves bécsi érsekben, Christoph Schönborn bíborosban látja a konklávé nagy esélyesét, lévén Schönborn a lap szerint “egyesítő szerepre termett”: tiszteletet vívott ki, amiért határozottan elintézte a pedofil-ügybe keveredett Hans Hermann Groer bíborost, és gyakorlati tapasztalata van arról, hogyan kell összetartani egy mélyen megosztott nemzeti egyházat. Az amerikai lap szerint Schönborn emlékeztet leginkább a fiatal II. János Pálra, akinek töretlen bizalmát egyébként mindvégig élvezte: az egykori pápa őt bízta meg azzal a kulcsfontosságú munkával, hogy készítse el a katekizmus új változatát. A bécsi érsek határozottan támogatja a zsidósághoz és Izraelhez fűződő kapcsolatok javítását. Két hete Jeruzsálemben a Héber Egyetemen tartott előadást, amelyben a cionizmus teológiai létjogosultságáról is szót ejtett. Schönborn ellen szól azonban fiatal kora, hiszen megválasztása esetén egy újabb több évtizedes pápai ciklusra kerülhet sor.

A latin favoritok

II. János Pál pápa első külföldi és jó negyedszázados pápasága utolsó útját is Latin-Amerikába tette, miközben figyelme e kontinens iránt töretlen maradt. Már 1979-es első mexikói útján konstatálta, hogy az evangéliumi neoprotestáns gyülekezetnövekedés kritikus méreteket öltött a kontinensen. Mint egy brazil püspök ekkortájt figyelmeztetett: Latin-Amerika ma gyorsabban válik “protestánssá”, mint a 16. században Közép-Európa. Az arány területileg változó, a legnagyobb katolikus nemzetek, Brazília és Mexikó esetében is 10-15 százalék, de Közép-Amerikában már elérte a 35-40 százalékot is. 1992-ben a kontinens regionális püspöki konferenciáján a résztvevők elhatározták, fokozni kell a rekatolizálásra tett erőfeszítéseket.

Mióta Joaquin Navarro-Vals vatikáni szóvivő “elzárta” a pápaválasztó konklávé Rómába érkező tagjait a nemzetközi sajtó elől, különösen felértékelődtek a bíborosok korábbi megnyilvánulásai. Az elemzők általában egyetértenek abban, hogy először nem személyt, hanem irányzatot választanak az április 18-án, már nem is sokára, összeülő bíborosok. Így, ha a legfontosabb teológiai és egyházvezetői kérdések körében (például a papi cölibátus, a nő szerepe a vallásban, bioetika stb.) az egymást kioltó álláspontok döntetlenjére kerül sor, csak egy “átmeneti pápát” választanak. Ha egy reformirányzat kerekedik felül, egy, az előző pápához, a volt krakkói érsekhez hasonlóan ismeretlen, új jelölt is megválasztásra kerülhet, ami egyben új, markáns irányváltozást is jelentene. Mivel azonban a “konzervatív vonal” többsége vitathatatlan, gyökeres fordulatról még ebben az esetben sem lehet szó. Azok között, akik azt vallják, hogy a katolikus egyház vezetésének “internacionalizálódnia” kell, azoknak a szava erősödött fel, akik szerint Latin-Amerika adja Róma következő pápáját. Erre több ok és indok is volna. Ma minden második katolikus erről a kontinensről való, Mexikó és Brazília demográfiai és stratégiai súlya pedig a globalizált világban különösen figyelemre méltó. Latin-Amerika pápajelöltjei közül a hondurasi érsek, Rodriguez Maradiaga a legesélyesebb felkészültsége, pásztori hajlama és az egyház nagy szerkezeti elemeinek átfogó ismeretei miatt. Ő a szegények ügye mellett elkötelezett, s azért is izgalmas személyiség, mert nem zárkózik el azoknak a kérdéseknek a felvetésétől, amelyeket eddig a Vatikán többnyire a szőnyeg alá sepert (homoszexualitás, klónozás, eutanázia stb.).

Rodriguez Maradiaga

Az egyes hírforrások szerint máris visszalépő Claudio Hummes, Săo Paulo érseke ugyancsak a “emberi jogok védelmezője”, akinek az álláspontja szerint az evangéliumnak, s nem politikai ideológiáknak kell döntenie a szegénység világméretű új kihívásának körülményei között. Lopez Rodriguez dominikai bíboros – akinek evangelizáló programjait spanyolul még az Egyesült Államokban is sugározták – igen jól kommunikáló “médiabarát” jelölt volna, de ellene mond, hogy képtelennek tartják a vatikáni bürokrácia irányítására. Nem így Castrillón Hoyos kolumbiai érseket, aki II. János Pál pápa egyik bizalmasa volt, s aki talán az összes személy közül a legkonzervatívabb, s esküdt ellensége a Latin-Amerika-szerte még nem teljesen lejáratott, de éppen a volt pápa által szétvert “felszabadítás teológiája” képviselőinek.

Argentína jelöltjét, Bergoglio Buenos Aires-i érseket az is kiemeli a sorból, hogy itáliai gyökerei miatt az olasz-latin-amerikai lobbi egyaránt elfogadhatja. Ő az a püspök, aki szerénységét hangsúlyozandó még Rómában is buszon jár. Ellene szól ugyanakkor az, hogy a jezsuita rend tagja, amely közösségből eddig soha nem választottak egyházfőt. Ezért meglepetést keltene, ha Bergoglio bíboros személyében most trónra lépne az első “fekete pápa”.

Mindenesetre a spanyol bíborosok iberizmusa a spanyol nyelvközösség miatt, a kanadai és egyesült államokbeli pápaválasztók pedig a pánamerikanizmus eszméje miatt is kiállhatnak egy latin-amerikai pápa mellett. Miközben Latin-Amerika- szerte felfokozott várakozás érzékelhető, sokan intenek önmérsékletre is, idézvén a hagyományos mondást, miszerint “aki pápaként megy a konklávéra, bíborosként érkezik haza”.

Copyright Š HETEK. Minden jog fenntartva.

Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] Internet szolgáltatónk a TisztaNet

Hirdetési tarifatáblázat a Hetek nyomtatott változatához

Comments are closed.