Forrás: MCSZ

2005. április 13.

Saron Washingtonban: Irán ügyében lépni kell

Bányai László – A látszat néha csal. Ariel Saron, izraeli kormányfő washingtoni látogatásának napirendjén nemcsak a gázai-kivonulás és a maale adumimi lakásépítő program, de a sokkal kisebb nyilvánosságot kapó iráni nukleáris program is szerepelt. Izrael szerint elérkezett az idő, hogy az iráni ügyet büntető szankciók kiszabása céljából a Biztonsági Tanács elé utalják. Irán már csak karnyújtásnyira áll az urániumdúsítástól, amely számára az atomfegyvert elérhető közelségbe hozza. Joav Galant, Saron katonai titkára Bush elé tárta a legújabb hírszerzési dokumentumokat és műholdfelvételeket, amelyek szerint Irán nukleáris programja „rendkívül előrehaladott” állapotban van.

A megfelelő lépések megtételéhez azonban Bushnak a nemzetközi kvártett Békemenetrendje („road-map”) megvalósításában előrehaladást kell felmutatnia. Pedig a „road-map” tetszhalott állapotban van. Ugyan augusztusra Saron kivonul a Gázai-övezetből, ám az egyoldalú lépés és nem része a nemzetközi béketervnek. Abbasz ugyanakkor még a kisújját sem mozdította a terrorszervezetek lefegyverzésére. Bush bátor lépésként üdvözölte Saron gázai kivonulási tervét és a békefolyamat hiátusait a felek közötti „bizalom hiányának” tudta be. Ám a nézeteltérés a maale adumimi lakásépítési terv kérdésében megmaradt a két vezető között.A közösen tartott sajtótájékoztatón Bush megerősítette: bármiféle végső rendezésnek a térség új realitásait kell számításba vennie és nem lenne valóságszerű, ha Izraeltől az 1949-es fegyverszüneti vonalakhoz való visszatérést várnának el. Ugyanakkor hangsúlyozta: Izrael kötelezettsége a Békementrend alapján leállítani a települések építését és nem szabad a végső rendezést hátrányosan befolyásoló intézkedést tenni. Bush és Saron a sajtókonferencia előtt a texasi Crawford tanyán folytattak megbeszéléseket. Saron Bushhal szemben kiállt amellett, hogy Izrael stratégiai érdeke, hogy Maale Adumim, Jeruzsálem külvárosa még a végső rendezést követően is izraeli fennhatóság alatt marad.

Saron tisztázta korábbi kissé elhamarkodott megjegyzését, amelyben jelezte: Izrael a polgárháború szélén áll. A sajtókonferencián elmondta a helyzet feszült, ám a gázai-kivonulás békében lezajlik majd. A terrorral kapcsolatosan Saron és Bush is sürgette a palesztinokat: ne elégedjenek meg részleges intézkedésekkel, de teljes egészében számolják fel a terrort. Saron megerősítette, hogy az „illegális telepes őrposztokat” felszámolja és amennyiben a biztonsági helyzet ezt megengedi, több várost is átad majd a Palesztin Hatóság ellenőrzése alá.

A háttérből kiszivárgó hírek alapján tudható, hogy Mamúd Abbasz aggódik: úgy véli, Bush és Saron a nyugati parti nagyobb településblokkok Izraelhez csatolásáról már titokban megállapodott. Nabil Abu Rudeineh, Abbasz egyik tanácsadója jelezte: „Bushnak nincs joga, hogy a palesztinok részéről tárgyaljon a Nyugati Part jövőjéről. Bushnak meg kell értenie, hogy Izraelnek az 1967-előtti határokra való visszavonulása nélkül nem lesz béke a Közel-Keleten.”

.

A palesztin terrorszervezetek Gázában tartott sajtóértekezletükön Abu Dadzsaneh, az Iszlám Dzsihád szóvivője szerint „Saron és Bush találkozott, hogy felújítsa elkötelezettségét a palesztin nép lemészárlására. „Az ellenállás jogszerű és nem adjuk fel fegyvereinket, még azután sem, hogy a telepesek elhagyják Gázát. Csak azután tesszük le, ha egész Palesztina felszabadult.”- tette hozzá a szóvivő. Abu Muhammed a Fatah terrorszervezete az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja képviseletében jelezte nem adják át fegyvereiket, ameddig az összes telepes el nem távozik az 1967-ben elfoglalt területekről.

Az eddig ismeretlen Nasszer Edin Brigádok képviseletében Abu Abír jelentette be: „Az ellenség csak az erőszak nyelvét érti és mi folytatjuk rakétatámadásainkat, bombákat robbantunk és öngyilkos merénylőket vetünk be, amíg fel nem szabadítjuk egész Palesztinát.”

Linkek:

Bányai László írásai